Steve Guttenberg neve azt hiszem sokak számára ismerős, az úriember ugyanis a Rendőrakadémia című filmsorozatban húzta magára Mahoney rendőrtiszt egyenruháját, persze ezenkívül még számos produkcióban feltűnt, de a legnagyobb sikere talán ez.

A horror nem feltétlen Guttenberg asztala, általában lájtosabb és inkább mókásabb darabok láthatjuk, például a Pajzán kísértetekben is feltűnt és a Casper 2. részében.

2009-ben a Véres póker című horrorban is szerepet vállalt és ez az alkotás már talán kevésbé mókás, mint a korábbiak, hiszen itt egy maszkos sorozatgyilkos szedi áldozatait, aki főként kisboltokat támad meg és végez az ott dolgozókkal, élőkkel. A rendőrség szinte tehetetlen, nem sikerül kézre keríteniük a gyilkost, pedig már fél millió dolláros vérdíjat is kitűztek a fejére.

Történetünk egy kis boltban játszódik, ahol a tulaj és néhány jó barátja póker estet tartanak, de előtte még jól kitárgyalják a gyilkos ügyét és mindannyian vázolják, hogy milyen módszerekkel végeznék ki a gazfickót, mert az biztos, hogy nem élve adnák át a zsaruknak.

A kis traccsparti után a kártyák is suhogni kezdenek, majd kisvártatva hőseink szépen egymás után hullani kezdenek, ami pedig a legmeglepőbb ebben az az, hogy úgy vesznek oda, mint amilyen halált a főgonosznak szántak volna. A küzdelem persze megkezdődik, hőseink életben maradnának, a sorozatgyilkos pedig egytől egyig végezne velük.

A tovább mögött folytatom.

Őszintén szólva nem voltak vérmes elvárásaim a filmmel kapcsolatban, sőt inkább valami béna darabra számítottam. Ehhez képest egy közepes alkotás a végeredmény, ami könnyedén lehetett volna sokkal jobb is, ha picit többet mutatnak a gyilkolásokból és ha nem a Horror sablonok tárháza című enciklopédiából tákolják össze a forgatókönyvet.

Első horroros nézők (vagy inkább első filmesek!) még talán őszintén izgulhatnak azon, hogy vajon ki a gyilkos. Viszont aki kettőnél több filmet látott már a legelején pontosan tudja ki az elkövető. Ez picit illúzió romboló és ezen a részen nem is kell sokat izgulnunk. Sebaj, gondolhatnánk, hogy slasher révén majd a gyilkolások jók lesznek, de sajnos ezek sem feltétlen látványosak, ha meg azok lennének, akkor elég csínján bánnak azzal, hogy ezeket megmutassák nekünk. Nem mondom, hogy semmit nem látunk, de elég sokat cicóznak, bár az is tény, hogy amit mutatnak az legalább egész jól néz ki.

Szerencsére poénokból és vicces beszólásokból sincs hiány, ez mondjuk nagyon kellett, mert ezek teszik értékelhetővé a látottakat, máskülönben elég sok volna az üres járat. A jó poénokhoz persze jó karakterek is kellettek és ilyenek is akadnak, a színészekre nem igazán lehet panasz egy ilyen típusú filmben pont tökéletes, amit nyújtanak. Egyedül a csótányos részt éreztem túlzónak és feleslegesnek.

A rendezést egyébként az akkor még első filmes Daniel Maze vezényelte, aki eléggé humoránál volt, ugyanis a szereplőink elég sokat söröznek, a dobozon pedig nagy betűkkel virít a Maze felirat, szerintem ez mókás, igaz csak a végén jöttem rá.

Tulajdonképpen kellemes csalódás volt a Véres póker, ennek ellenére egy erős 5 pontnál még sem érdemel többet, hiszen alig-alig 18 karikás a film és habár a poénok meg vannak, de a történet eszméletlenül kiszámítható és emiatt a gyakorlott horror néző számára nem is feltétlen izgalmas. Ettől függetlenül egy fáradt estére jó szórakozás lehet, szóval kihagyni és kerülni kár volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.