Nyolc, egymás számára ismeretlen jelentkező érkezik be az állás betöltéséhez szükséges teszt megírására. Miután elfoglalják a helyüket, megjelenik a felügyelő, és közli a szabályokat: Aki kapcsolatba mer lépni az őrrel, vagy a vizsgafelügyelővel, diszkvalifikálják. Aki a papírjában kárt tesz, diszkvalifikálják. Aki kilép a teremből, szintén kizárják. 80 perc áll rendelkezésükre. Mikor elkezdenék, döbbenten jönnek rá, hogy a papíron semmi sincs. Se kérdés, se útmutatás, semmi...

Nincs más választásuk, mint hogy szóba állnak egymással. Együtt kell működniük, pedig valójában ellenfelek. A 8 pályázó megpróbálja kitalálni mi a kérdés, és mi a válasz rá. 4 kultúrájukban különböző férfi, és 4 szintén egymástól különböző nő várja, hogy állást kapjon a multinacionális cégnél.

Folytatás a tovább mögött.

Az egyik pályázó, White (Fehér) el is nevez mindenkit a környezetében, és ebben benne van minden rasszizmus, és előítélet, felszínesség, amit csak képviselni tud az ember. Ez a film pont amiatt érdekes, hogy a különböző emberek hogyan viselkednek stresszhelyzetben, mik a céljaik, és mennyire empatikusak embertársaikkal szemben. Még csak a keresztneveiket se árulják el, pusztán jellemző alapján nevezik egymást, nehogy az emberi tisztelet ilyen apró mozzanata is világossá váljon. Ilyen felületességből épülve jön létre a csapat, akik bár együttműködésről, bizalomról szónokolnak, nem tudják betartani.

Elég egy ember, jelen esetben az ügyeletes negatív figura White, hogy állandó konfrontáció, bizonytalanság, nárcisztikus viselkedés legyen színen. Persze ezeknek a kiütközéseknek kell, hogy legyen egy szakértője is. Valamiért mindig egy íratlan szabály az ilyenfajta thrillereknek, hogy van benne pszichológus. De biztos van valaki, aki legalább valamennyit ért a személyiségtípusokhoz, ha nem több ember.

Érdekes ahogy az emberek mennyire kitudnak fordulni magukból pusztán a cél érdekében. Kegyetlen módon átgázolnak egymáson. Főleg Fehéren látszik ez igazán, senkit se tisztel. Ez a hozzáállás majdnem mindenkin megmutatkozik, mikor a haldokló embernek tétovázva segítenek, már akik, vagy csak pusztán a saját maguk céljával törődnek, véletlenül sem azzal, hogy esetleg valakinek az élete forog kockán. Senki se tökéletes, de a film egyik nagyon nagy hibája, hogy nem veszi figyelembe, hogy ez egy állás pozíciójára szóló teszt. Nem egy olyan csapda, mint a Kockában vagy a Fűrészben, hogy ha nem jutsz ki a helyiségből, meghalsz. Ha letelik a 80 perc mindenki szépen ott folytatja az életét ahol abbahagyta, egy álláslehetősséggel kevesebb, vagy több aki sikeres a teszten, de ennyi.

Bár a vizsga szabálya elmondja, hogy valószínű a sikeres életét megváltoztatja, de csak az övét, nagyrészt. A többiek sokat tanulnak az adott szituációból, illetve többet is nyerhetnek vele, de ez egy álláslehetőség a sok közül. Kissé furcsa lenne ha a legtöbb cég ilyen interjúztatást végezne.

Ahogy az emberi lélek és viselkedés feltárul, nagyon jól bemutatja a film, az ötletességet, az álszentséget, és lényegében a "Munkáért mindent!" és az "Ember embernek farkasa" hitvallást erősíti. Ezekkel a felfogásokkal mindenki szabadon eldöntheti, hogy egyetért-e vagy sem, de emberéletek árán nem biztos, hogy ez a követendő idea. Tény hogy a munka valóban fontos pozíciót kínál, de a film kissé eltúlozta magát itt-ott. Viszont kellemes szórakozást nyújt, aki imádja az ötletes, lelki terroros thrillereket, mindenképp nézze meg. Aki esetleg egy tényszerűbb, földhöz ragadtabb verzióját szeretné megnézni, annak ajánlom A Grönholm módszer című spanyol filmet. Ez valóban nem ennyire nyomasztó, inkább drámai, ez a film a thrillerimádóknak nagyon tetszeni fog.

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.