Olyan, de olyan régóta kíváncsi voltam már a Julia X-re és olyan, de olyan régóta mégis elhanyagoltam szegényt, azonban egy hiányosságokat pótló napon úgy döntöttem ennek az ügynek is pontot teszek a végére és basszus milyen jól tettem.

Az előzetest még valamikor régen láttam, azzal nem is bajlódtam újból, igaz az imdb-re azért felkoccoltam és picit meg is ijedtem az ottani alig 4 pontocskától. Sebaj, ilyenkor tud igazán kellemeset csalódni az ember és lássunk csodát pont ez történt. A Julia X pont annyira véres és pont annyira - és úgy - humoros, ahogy azt én szeretem, ráadásul van egy Kevin Sorbonk, aki minimum három piros pontot megérdemel, az pedig már egy csillag.

A történet egészen izgalmasan kezdődik, kapunk néhány infót arról, hogy van egy sorozatgyilkos, aki chatszobákban szedi össze áldozatait. Megismerkedik a hölgyekkel, eljátssza a jó fiút, majd az első találka végén felfedi a valódi énjét és elrabolja, megkínozza, majd megöli a lányokat.

Antihősünk pedig ez alkalommal is hasonlóra készül. Megismer egy kedves és csinos jánykát, majd a randi végén elkapja és kedvenc titkos helyére viszi, ahol megkötözi, majd vidám zenehallgatásba kezd, hogy átadja magát a gyönyörnek, aminek a beteljesedése természetesen a lány halála.

Igen ám, csak a rejtélyes idegen ez alkalommal kemény fába vágta a fejszéjét, ugyanis Julia nem egy hétköznapi lány és nem feltétlen egyszerű vele elbánni, sőt kimondottan nehéz esett. De gyilkosunk valahol pont az ilyet szereti.

A tovább mögött folytatom.

A történetről legyen elég ennyi, nem szeretnék spoilerezni, ugyanis akad egy-két csavar, amitől csak még szerethetőbbé válik a történet. Ezek egyébként nem is feltétlen azok a fajta csavarintások, amitől az ember hátast dob, de mégis elégedetten mosolyog és örül, hogy ezt a filmet választotta estére.

De nézzük inkább a részletek.

A fényképezés talán átlagos, de a célnak megfelel, sőt talán jónak is nevezhetjük. A film kategóriáját tekintve leginkább a slasherhez áll legközelebb a dolog, ennek megfelelően pedig kapunk is rendesen vért és erőszakot. Ilyen téren azt hiszem egy szavunk sem lehet. Oké mondjuk tény, hogy akadnak jelenetek, ahol kurva jól látszik, hogy egy műlábba verik a szöget, de ez olyan sokat azért nem ront az összképen.

Fontos tudnivaló lehet az is, hogy a film egy egészen érdekes humorral operál és a történet néhol már baromira valószerűtlen és túlzásokba esik. Na most ezt vagy élvezzük vagy a tökünk ki lesz vele és nagyjából itt dől el, hogy megszeretjük-e Julia történetét vagy a picsába kívánjuk az egészet. Az talán a végén jön ki a legjobban, ahol egy picit még én is elbizonytalanodtam és kérdőn néztem, hogy na neee, ez már mi. De aztán rájöttem, hogy hmm, mókás ez a maga módján.

R.J. Pettiette és Matt Cunningham véleményem szerint egy remek horrort dobott össze, amit a nagyobb rajongók élvezhetnek és szerethetnek, ráadásul a szerepekre is megfelelő személyeket választottak.

Kevin Sorbo ügyes és marhára jól hozza az őrült, flúgos sorozatgyilkost, aki általában teljesen nyugodt és ura a helyzetnek - a konyhás jelenetben, ahol a sráccal beszélgetett akkora arc volt. Persze lehet nem nagy teljesítmény ez tőle, de legutóbb annak idején a Herculesben láttam, no meg a Spárta a köbön című ökörségben, de ott inkább kínosan volt vicces.

A női főszereplőnk pedig Valeria Azlynn, aki csinos és szintén ügyes, egyébként pedig néhány nagyobb mozifilm epizód szerepében is láthattuk.

Részemről egy erős 7 pontot mindenképpen megér a Julia X - nyilván túlzok, de nagyon tetszett - és bánom, hogy nem néztem meg korábban én kis buta. Egy remek alkotást hagytam ki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.