Home Sweet Home (2013)
Az idei évben két Home Sweet Home című film is napvilágot látott, az egyik egy amerikai alkotás, a másik pedig egy kanadai-francia koprodukció. Esetünkben az utóbbitvennénk górcső alá.
Kis költségvetés, kevés szereplő és egy helyszín. Valahogy így jellemezhetnénk a dolgokat, sőt ha a milyenségét is előrevetítenénk a filmnek, akkor azt mondhatjuk, hogy nem is olyan rossz.
A történet egy házban kezdődik. A világítás megy, fényárban úszik néhány szoba, de csak hamar belátjuk, hogy ez nem jelenti azt, hogy a tulajdonosok otthon vannak. Nagy vonalakban megismerjük az épületet, majd a bejárati ajtó felé fordítják tekintetünket. A bejárat kitárul és egy alak jön be, az arcát nem látjuk, de kesztyűben van és nem úgy tűnik, hogy valaki olyan lépett be a kis birodalomba, aki ott is lakik. Sejtésünk egész gyorsan be is igazolódik, egy feltehetően rossz szándékú behatolóval van dolgunk. A rejtélyes idegen hamarjában felméri a terepet, majd szépen lezárja a lehetséges kijáratokat és kényelembe helyezi magát, majd amikor a bejáró felől fénycsóva tölti el az ablakokat, autó hanggal megspékelve, akkor "hősünk" eltűnik, mi pedig pár másodperc múlva egy férfit és egy nőt kapunk, akikről már biztosan tudjuk, hogy övék a ház.
A szerelmes pár azonban mit sem sejt arról, hogy egy idegen van velük együtt a lakásban, ők csak szeretnék kiélvezni, hogy a gyerek a nagyszülőknél van és egy felejthetetlen éjszakával akarják megajándékozni egymást. Az éjszaka persze valóban felejthetetlen lesz, de ajándéknak nevezni túlzás volna.
A tovább mögött folytatom.
A legelső dolog, amit tisztáznunk kell, hogy a Home Sweet Home nem az a pörgős alkotás. Az események egy idő után beindulnak, de addig talán nem fog bennünk túltengeni az adrenalin, viszont ezzel nincs baj, hiszen az odavezető út nem rögös, hanem egészen eltalált.
Először a nem kért vendéget "ismerhetjük meg", de jó érzékkel sosem látjuk az arcát, maximum a fejéről kapunk ráközelített részleteket, de ezzel nem vagyunk előrébb, így egész jól fent tartják a rejtélyes idegen imázst. Ez jó pont.
A házaspár pedig szintén annak számít. Meghan Heffern cuki, Adam MacDonald pedig már kevésbé, kicsit talán piperkőcnek tűnik, de jól hozza a férj szerepét. Ilyen téren tehát egészen össze van rakva a szereposztás és emiatt nem fogjuk kaparni a falat. Az egész családi idill életszerű és nem lóg ki a lóláb.
Amikor pedig gyilkosunk felfedi magát beindulnak az események és azért nem fogunk unatkozni. Sablonosabb és logikátlanabb részek sajnos akadnak, de ezek nem hinném, hogy túlságosan zavaróak - vagy csak ilyen jó fej hangulatban voltam. Véresebb részből sincs hiány, igaz telibe nem nagyon mutatnak dolgokat, de a brutalitás attól bőven meg van és maga az alapszituáció és egészen izgalmas és végig az marad.
A zárásnál pedig egy csavarral próbálták meg az egészet megbolondítani, ez már talán picit rombolóbb hatású megoldás, de egye fene, lehet szeretni.
A francia rendező David Morlet második nagy filmje a Home Sweet Home, korábban 2009-ben a francia Mutants-t rendezte, ami egész pozitív elbírálást kapott a rajongóktól. Azt az alkotást még nem láttam, viszont aktuális filmje teljesen rendben van és tűrhető, sokkal rosszabbra számítottam. Ha nem is teljesen igaz, hogy végig izgultam, azért nem aludtam be rajta és arra a szűk másfél órára lefoglalt. 6 pontot megérdemel. Nem hülyeség tenni vele egy próbát.
Címkék: francia film 6/10 2013 ajánlók kanadai filmA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
