Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Álmatlanul (2001) - Non ho sonno aka. Sleepless

Ezredfordulós giallo Argento-tól

2013.07.31. 18:32 SZANDRA

almatlanul.jpgEgy sorozatgyilkos, A gnóm, 17 év szünet után újra nekiáll áldozatokat szedni. Mivel szigorúan titkos anyagok, és információk kerültek ki róla, így nem csak prostituáltakat gyilkol, hanem már a rá vadászó nyomozók is a célpontjai lettek. Ebben nagy szerepet játszik a visszatérő Moretti nyomozó is, aki régen megígérte egy túlélő gyermekének, hogy elkapja a gyilkost.

A gonosztevőhöz rengeteg nyom vezet el szép lassan, bár az is kérdés, hogy valójában hány gyilkos is van?

Moretti minden egyes bizonyítékot alaposan megnéz, bár egyedül így is nagyon nehezen tudja értelmezni és összerakni a kirakós darabkáit.

Engem a film leginkább egy átlagos krimire emlékeztetett, nem is igazán a gyilkos jellemrajzát akarják megfejteni, hanem a bűnesetek apró darabkáit próbálják összerakni, főként ezt is Moretti. Ő amolyan igazi régimódi rendőrfigura, maga mellé kap egy fiatal segédet, és így áll össze a nyomozópáros. Ebben a felállásban semmi meglepő sincs, ahogyan a nyomozásban sem igazán, a gyilkos mindig előttük jár pár lépéssel.

Folytatás a tovább mögött.

A film egy igazi giallo, színtiszta bűnügyi krimi. Ott az amúgy izgalmas, vonaton üldözős jeleneten át, ami egy az egyben Argento keze nyomát hordozza. A menekülés, a levágott testrész, a sikoltozás, az abnormálisan sok vér, és a közeli csonkítási képek mind-mind a régi Argento stílust igyekeznek feleleveníteni.

sleepless-1.jpg

Ugyanez igaz az állatmotívumokra is. Argento mindig nagy jelentőséget fektetett nem csak magára a természeti képek hangsúlyára, hanem az állatvilág ábrázolására is. A nyomozás egyik kulcseleme egy gyerekvers, amiben több állat is megjelenik. Az egyik legfontosabb a hattyú, és Argento ezt összekapcsolta egy újabb művészeti ággal, így A hattyúk tava előadást is belecsempészte a filmbe, így hasonlóan több alkotásához, egy másik művészeti ág is megjelenik itt is. Általában a festészet szokott sűrűn előforduln, de a táncművészet is szerepet szokott kapni a műveiben, mint cselekményszál egy jelentős eleme.

Argento néhány kevésbé sikeres próbálkozás után, az Álmatlanullal próbált megint kiemelkedőt alkotni. Ez a film is igazán jól jellemzi a rendezőt, azonban ez sem lett sajnos a leglenyűgözőbb. Nem sűrűn készített Amerikában, vagy más országban koprodukciós munkákat, de esetünkben jót tett például Max von Sydow szerepeltetése is.

A befejezés amúgy csavaros, ami nem kicsit megdöbbentő, ha valaki igazán mélyen belemélyül a történetbe és a jellemrajzokba, amelyek jól kidolgozottak, ahogy a végén mindenre fény is derül, logikusan van ábrázolva az összes történés, és a fontos szereplők keltenek egyfajta benyomást az emberben. Erre az egyre sosem lehet panasz Argentonál, a cselekmény szinte kivétel nélkül ötletes és izgalmas.

almatlanul2.jpg

A zenét, a pár percre felbukkanó Tchaikovsky-részlet mellett, ismét a Goblin szerezte, ami szintén nagyon összeillik a cselekménnyel, ahogy a közös munkáik során ez mindig előfordul. A gore és a túlzott erotikus elemek sajnos ebben a filmjében is megjelennek, és bár nem olyan nagy szerepet kapnak, mint néhány korábbi művében, de néhol feleslegesen is feltűnnek.

A történetvezetést kell mindig kiemelni Argentonál, hiszen az a lényeges az ő alkotásaiban, bár az ilyen elemek is a részei az egésznek, olykor túlságosan is, ami miatt inkább a művészi ábrázoláson kívül a középszerű filmek közé kerülhetne. Ezt azonban a rendező a munkájával, és a forgatókönyvvel legtöbb esetben enyhíti, és igazán értékelhető darabok születnek.

Semmiképpen se magyar szinkronnal nézzétek, mert akkor már a film elején is ki lehet találni, ki az elkövető, úgyhogy mindenféleképpen az eredeti az igazi. Sajnos ezeket a hangsávokat, bár a szinkronszínészek zseniálisak, kis hazánk nagyobb odafigyeléssel is megalkothatta volna. Emiatt sajnos 6 pontot érdemel, biztos vagyok benne, hogy többre is érdemes lenne, sajnos nekem a magyar szinkron lerontotta, és bár remekül idézte Argento régi műveit, nem egy lebilincselő alkotásról van szó.

Címkék: 2001 olasz film 6/10 ajánlók

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr475417595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása