A boszorkányság szó hallatán szerintem a legtöbbeknek egy seprűnyélen repülő fekete ruhás ronda nő jut eszébe, mintha egy ámokfutó metálos lenne, aki folyamatosan ártani akar másoknak.

Egy csapat fiatal utazik egy vidéki kisvárosba. Ott pedig rengeteg veszély leselkedik rájuk: boszorkányok, okkultizmus. A legfurcsább a később becsatlakozott Simona, aki egy időre felkavarja a kedélyeket a kis csoportban. Egy tarot kártya elemzésből lényegében el is mesélik, miről szól a film. Egy ártatlan kislány lelke a tét, a gonosz boszorkányokhoz csatlakozik vagy pedig nem enged a gonosz erők hatalmának. Így a bolyongó lélek tétlenségében csak az anyjára hallgathat, aki a Sátánt szolgálja.

A folytatást a tovább mögött olvashatjátok.

Azért azt be kell vallani, a kislány anyja se épp ártatlan, manipulatív módon ráveszi a lányokat, hogy váljanak teljesen agresszívvé és gyilkoljanak. Helena, a gonosz boszorkány, akit szörnyű kínok között égettek el máglyán, a lánya, Rachel szellemén keresztül akar bosszút állni mindenkin, aki csak betér a házba. Az egész egy szekta átka, és még az ördögűző atya se sokat tudott tenni ellene. Egészen addig amíg az atya vissza nem tér, hogy jóvá tegye korábbi botlását, és a kislány lelkét megváltsa.

A film cselekménye még egészen izgalmas is lenne, azonban a megvalósítás nem sikerült már ennyire ötletesre. Igazán véres, feszültséggel teli, de pont akkor csökken a feszültség mikor nem kellene. A kislány döntésén áll vagy bukik minden, hogy a jó vagy a gonosz oldalára szegődik-e. Ez az ötlet szerintem nagyon jó, csak kár hogy nem ismerjük meg igazából a múltjukat, hogy mennyire szoros a kapcsolat anya-lánya között, vagy hogy régen mekkora szerepe volt az atyának a család életében, mert az alapján lehetett volna igazán fontos a kislány reakciója.

A végén az atya monológjából meg tudunk olyan információkat, amik igenis lényegesek. Egyedül talán az időzítéssel volt probléma de azt elismerem, hogy a fő történetszálat összerakva, és a végén lévő csavart beleszámítva egészen jó forgatókönyvön alapszik az alkotás.

A színészeket nem igazán lehet kiemelni, ahogyan sajnos a rendezést sem. Az olasz Alessandro Capone átlagos horrorelemeket vitt bele a filmezésbe, amit a legtöbb horror rendező is használ. Minden apróság benne volt, hogy még horrorisztikusabbá tegye művét. Ilyen például mikor az egyik srác Stephen King könyvet olvas - mi mást olvashatnának egy horrorfilmben.

Bár különlegességet nem hozott az ábrázolásba, azt el kell ismerni, minden részletre odafigyelt és az effektek is megfelelőek. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy az átlagos filmek közül kiemelkedjen. Hiányzik a teljes jellemábrázolás, egy csapat túlfűtött tini és boszorkány bosszúja áll a középpontban, kissé felületesen. Engem picit a nagy olasz rendezők munkájára emlékeztetett a rendezés, csak mégsem annyira közelítette meg az ottani stílusokat. Tény hogy Capone is olasz, meglátszik hogy a munkája tükrözi a '80-as évek horrorok kép világát, ez a legnagyobb pozitívuma a művének. 

A film vége igazán érdekes, csavaros, csak kár hogy nincs kézzel fogható lezárás, igaz így nyitva hagyták a folytatás lehetőségét. Ha bonyolultabb a cselekmény, sokkal magával ragadóbb lehetne az egész alkotás. Valamint a rendezés alapjában véve nem is lett rossz, beleillik a '80-as horrorok palettájába, de ez a felületes történeten nem sokat segít. Így mindent összevetve 5 pontot érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.