Ez alkalommal én írok pár gondolatot az e heti Supernatural epizóddal kapcsolatban, picit megcsúszva ugyan, de a meló miatt most így jött össze. MonkeyJade pedig jelenleg éppen Rómában van egy Supernatural találkozón, amiről ha minden jól megy, majd itt is beszámol.

A szezon utolsó előtti epizódja volt a 22 és zsinórban a harmadik-negyedik olyan rész, ami nagyon jól sikerült, pedig őszinte leszek az évad elején bennem megfordult, hogy lehet pihentetnem kellene a szériát, ennek ellenére az utóbbi évek egyik legjobb szezonja lett a mostani, legalábbis a végét tekintve mindenképpen.

Emlékeim szerint utoljára akkor szórakoztam ilyen jól Odaáton, amikor Mark Pellegrino Luciferként jeleskedett. Pedig az nem most volt.

A tovább mögött folytatom, könnyen lehet, hogy spoileresen, szóval csak óvatosan.

Szerencsére ismét a főszálon haladtunk tovább, bár a kezdő képsorok picit megtévesztőek voltak, de amikor már azt hittem, hogy azt véletlen hagyták ott egy random epizódból, akkor kiderült, hogy igenis volt értelme, de még milyen. Ám de ennyire ne rohanjunk előre.

Sam előtt már csak egyetlen próba van, meg kell gyógyítania egy démont. Itt tartunk most és kaptunk is egy nagy adag nyomozást, majd rátalálnak egy felvételre, aminek segítségével úgy vélik tervük sikerülhet. Persze az idevezető út nem zökkenőmentes, sőt a szokásostól eltérően igazából nem is jön össze, amit szeretnének, hiszen kudarcot vallanak, a pár résszel ezelőtt feltűnt vörös démon csajt összevarrják ugyan de az megszökik, hogy az évadzárásra visszatérjen.

Ezzel kapcsolatban mondjuk számomra érdekes volt, hogy találtak egy démon biztos titkos szobát a bunkerben, ennek ellenére a csajt valami raktár épületben varrták össze, az meg meg is szökött fondorlatos, az Addams Family-ből vett csellel. Vagy ez csak nekem volt fura? De nem kötözködök, mert az illúziókat nem rombolta és a következő rész előzetesét elnézve meg kellett, hogy szökjön.

Dean és Castiel kapcsolata mellett se menjünk el szó nélkül, a helyzet ugyanis kiéleződött, Dean marhára bepukkadt, aminek következtében Castiel kapott is egy kis külön szálat, Metatron barátunk vezényletével szeretné becsukni a mennyország kapuját. Ez a szál szerintem nem kevésbé érdekes, csak olyan kapkodós módon vezették fel, de az új angyal-ember teremtmény csaj mindenképpen érdekes volt, bár pikk-pakk végeztek is vele.

Az archív démongyógyítós felvételek egyébként nagyon jók voltak, olyan ördögűző hangulata volt az egésznek, ami nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy az azonos című filmet nem szeretem. Na most erre varrjon bárki is gombot, hiszen az egy közönség kedvenc.

Crowley szerencsére ismét feltűnt és szórakoztatott a maga ördögi módján, sőt a 666-os telefonhívás számomra hangosan nevetős volt - de ilyen jelenetekből most sem volt hiány és annyira jó, hogy az utóbbi epizódokba ilyen téren se lehet belekötni, számomra tényleg hozza az első évadok színvonalát a nyolcadik szezon második fele.

De vissza a Pokol Királyához, aki sajátos ötletbe kezdett a megmentette emberkék kivégzéséhez, amivel egyébként szintén az első évadot próbálták idézni, legalábbis néhány szereplő visszatért. Ezért is jár piros pont, engem beszippantott a hangulat.

Sorozat epizódokat nem annyira szoktam pontozni, viszont mivel kolléganő megteszi egy ötös ponttáblázat keretében ezért ez alkalommal én is ekképpen járnék el és egy 5-öst dobnék is a mostani részre. Egyet sajnálok, hogy nem a következővel egyszerre adták le, mert ahogy nézem elég dupla rész szaga van a dolognak.

Szép volt, jó volt, ha a 9. évadban majd folytatódik ez a tendencia, akkor baromi jó lesz nekünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.