Úgy rémlik annak idején, mintha lett volna szó erről a filmről a blogon, de most picit lusta voltam visszakeresni, meg talán lényegtelen is, mert most úgyis szóba kerül.

Egy spanyol-kolumbiai koprodukciós alkotásnak örülhetünk és az utóbbi ország nem feltétlen ismert jó horrorjairól, de azért a spanyolok már tettek elénk néhány igazán szaftos és izgalmas darabot. Sajnos az El callejón-ról ezt azért túlzás volna állítani, de összességében nem is olyan rossz, mint azt az első fél óra után gondolhatnánk.

Hősnünk egy Rosa nevű lány, aki spanyol honban szobalányként dolgozik, de nagy álmai vannak, ugyanis szeretne főállásban egy zöld fal előtt ugrabugrálni, amit egy igénytelen főcím formájában meg is próbálnak gyorsan lenyomni a torkunkon. Ez ne vegye el a kedvünket a folytatásról, mert habár az utóbbi idők egyik leggagyibb horror főcímét láthatjuk, azért a későbbiekben valamelyest beindulnak a dolgok.

Hősnőnk táncos próbálkozása, mint utóbb kiderül el is nyerte a zsűri megbecsülését és este jön is a telefon, hogy tovább jutott a meghallgatás következő állomására. Rosa örül, mint majom a farkának, majd örömében úgy dönt kimossa szennyesét, ám de mivel az otthoni mosógépe bekrepált, ezért a közeli 24 órában nyitva tartó felügyelet nélküli mosodába viszi az útja, ahol pár érme behelyezése után már moshatja is a tele izzadt ruháit - mondjuk mosóport, meg ilyesmit nem rak a gépbe csak pénzt, szóval nem valami nagy háziasszony a csaj, de mindegy.

A mosodai élet persze nem a legizgalmasabb, ám Rose adrenalin szintje gyorsan felszökik, amikor egy csöves is betér az épületbe, viszont, amikor veszélyessé kezdene válni a helyzet feltűnik a színen egy jóképű idegen, akinek a lány legszívesebben már az első pillanatban megnyitná az utat a lábai közé, ám lehet, hogy a srác nem az, akinek látszik és lazán gombolt ing mögött egy ádáz sorozatgyilkos bújik meg. Elárulom nem lehet, hanem biztos. A macska-egér küzdelem pedig megkezdődik.

A tovább mögött folytatom.

Egy újabb sorozatgyilkosos sztori és igen valóban egészen jó felé tapogatózunk, de a forgatókönyvírók jó fejek voltak és igyekeztek megcsavarni a dolgot. Ebbe a csavarintásba mondjuk jobban nem is mennék bele, legyen meglepetés, inkább nézzük a többit.

Elég unalmasan indulnak a dolgok. Legalábbis számomra, hiszen nem mondom, hogy szétvetett az izgalom, az események szépen lassan csöpögnek előre, miközben mi gyakran nézünk az óránkra, hogy na bazd meg legyen már valami. Amikor aztán már végképp megunjuk a pöcsölést kiderül, amit addig is sejtettünk, a srác egy megátalkodott gyilkos. Rosa élete ekkor picit felpörög, ám gonoszunk nem valami aktív gyerek, többnyire a partvonalról figyeli az eseményeket és emiatt a sztori az apró felpörgés után is leül - a legvégére azért ismét begyorsul és jó lesz köszönhetően a csavarnak, csak ugye addig el is kell jutni, ami már nem egy örömteli utazás.

Hősnőnkkel az a baj, hogy csinosnak még nevezhetjük, de ennél többnek nem, igazán nem volt szimpatikus, olyan semmilyenre sikerült, pedig próbálták őt közel hozni hozzánk, de azzal, hogy nagy álma, hogy a TV-ben riszálja a picsáját - hát őszintén szólva ettől nem lesz kedvesebb a szívemnek...

A srác szintén picit felületes, bár a legvégén megtudhatunk vele kapcsolatban ezt-azt, amit meg baromi fölöslegesnek éreztem. Az őt alakító színész egyébként hirtelen nagyon borzalmas és sablonos lesz, amikor kiderül róla, hogy gonosz. Úgy megy és néz, mint nagy kan a város utcáin - tudjátok a tipikus én vagyok a fasza gyerek és megbaszlak anyád hátán nézés és járás, elég bénán nézett ki. Ja és az hiszem, amikor kiderült, hogy gonosz egyszer csak az inge is eggyel jobban ki volt gombolva, hmm de menő.

Picit tehát talán csalódás keltő alkotás ez, amit a végén azért valamennyire sikerül visszahozni és kedvelhetővé tenni és el is ér egy közepes szintet. Felesleges jelenetek sajnos vannak, de ezek nélkül a játékidő talán a 60 percet sem érte volna el, bár helyettük egy-két izgalmasabb pillanatot is be ehetett volna csempészni, gyanítom, hogy egyikőnk sem háborodott volna fel.

5 pontot adnék rá, tényleg bírtam azt, ami a végére lett belőle az én szememben sokat dobott, pedig nem is volt annyira meglepő megoldás, csak engem eléggé sikerült elaltatni - ami mondjuk azért elég baj - így pedig meglepett a dolog, mivel azt hittem itt már nem lesz semmi jó.

Egyszer meg lehet nézni, annyit mindenképpen ér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.