Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom (írom?!), hogy többségünk fiatalkorának, esetleg gyerekkorának szép emlékű laza horrorja volt a Tremors - Ahová lépek, szörny terem. Tisztán emlékszem arra, hogy ez volt az a film, amit Apukámmal együtt már megnézhettem, bár Anyu erősen tiltakozott, hogy ez nem gyereknek való, de aztán mégis csak nyert a férfi túlerő. Talán olyan 8-9 éves lehettem ekkor és így tulajdonképpen a Tremors volt az első horrorfilmem, bár ezt akkor még nem is igazán tudtam, sőt emiatt vagy nem emiatt, de ma sem gondolom, hogy ez a film hű de milyen horror lenne, habár kétségkívül találunk műfaji jegyeket, amiből erre lehetne következtetni.

Az évek során aztán kismilliószor láttam az első részt (egyébként tök érdekes, gyerekként egy rakat film volt, amit egyszerűen nem tudtam megunni - Bud Spencer, Terence Hill filmjei, Jackie Chan-produkciók voltak ezek leginkább - ma pedig ha 3 olyan film van, amit akármikor képes vagyok elővenni és újra nézni, felnövünk bassza meg vagy a filmek szarabbak, ná mindegy). Érdekes is, mert a folytatások kevésbé maradtak meg, sőt töredelmesen be kell vallanom, hogy a negyedik részt eddig nem is láttam, csak most a Tremors-hétvége kapcsán lestem meg, na de ne ugorjunk annyira előre.

Első részünk történetének középpontjában két vidéki suttyó áll, Valentine és Earl. A srácok ezermesterek, legalábbis saját bevallásuk szerint, de kényszerből bármit elvállalnak és bármit megcsinálnak, csak hogy egy kis pénzhez jussanak. Egy szépnek induló napon viszont megunják ezt az életmódot és úgy döntenek beköltöznek a városba, ahol talán több a lehetőség és így a pénz is. Az elhatározást tettek követik, hőseink szedelődzködnek és elindulnak az annyira áhított nagy betűs ÉLET irányába, ám nem jutnak messzire, ugyanis egy hullára bukkannak, méghozzá nem is akárhol, egy villanyoszlop tetején. Majd később Fred apó fejére is rátalálnak, de a teste a föld alatt lapul. Az eleinte titokzatosnak tűnő halálesetekre aztán csakhamar meglesz a magyarázat. A vidék földje alatt ugyanis óriás, eddig nem látott szörnyek bújnak meg, akik minden lépést érzékelnek és nem tétováznak, ha valakit vagy valami a föld alá kell húzni.

Folytatás a tovább mögött.

- Én a körülmények áldozata vagyok.
- Neked a farkad körülmény?

A történet valljuk be nem túl ördöngös, de egy szörnyes horror nem is igényel ennél agyafúrtabb sztorit, na meg fontos kiemelni, hogy mivel a karaktereink jól megírtak és a szereposztás sem kevésbé rossz, így egy szavunk sem lehet.

Az egyetlen szépséghiba talán az lehet, hogy nem R-es besorolású filmről van szó, így aztán igazán nagy durvaságokra nem is számíthatunk. Ez persze gyerekként nem annyira volt zavaró, de most újra nézve a produkciót egy kicsit szomorkodtam emiatt.

Jó hír, hogy a közel 11 millió dolláros forgatási keretösszeggel egész jól sáfárkodott a stáb, ugyanis a szörnyeink jól meg vannak csinálva, undorítóan nyáladzanak is olykor-olykor, és habár kétségtelen, hogy láttunk már ijesztőbb fenevadakat, azért nem háborodhatunk fel túlságosan, mivel korrekt ez így is.

- Mi történt Freddel?
- Rosszabb, mint Edwarddal!
- És mi történt Edwarddal?

A karakterek közül természetesen Valentine és Earl, az aki kiemelkedő, a poénok nagy része is hozzájuk és a heccelődéseikhez köthető, szeretni való figurák és nagyon is sajnálhatjuk, hogy a folytatásban már nem találkozhatunk velük így együtt. Őket egyébként Kevin Bacon (Egyenesen át, Hetedik érzék, Péntek 13.) és Fred Ward (Halálos igézet, Tremors 2.) alakítja.

Rajtuk kívül még a fegyver őrült Burt karakterét érdemes kiemelni, őt Michael Gross alakítja, aki egyébként a széria összes részében szerepet kapott, sőt a Tremors 13 részt megért sorozatváltozatában is ott volt. Ja és igen Finn Carter karakteréről sem feledkezzünk meg, az esetlen földrengéskutató asszonyról, aki mondjuk nem nagy szám, de legalább nem idegesítő. Ellenben Robert Jayne Melvin-je könnyen kiverheti a biztosítékot.

A rendezést egyébként Ron Underwood vezényelte, akinek horrorszinten más rendezése nem is igen van. A forgatókönyvet pedig ő, S.S Wilson (Rövidzárlat 1., 2.) és Brent Maddock (Rövidzárlat 1., 2.) jegyzi.

A Tremors tehát egy vicces, jópofa kis szörny kaland, amelyet lehet, hogy mai fejjel már nem tudnék megnézni két hetente, de még így is az egyik kedvencem marad és mindig is kellemes nosztalgiával fogok rá emlékezni. Na meg majd én is megengedem a gyerekeimnek, hogy megnézzék... hisz én se lettem ettől hülye. Annyira.

Ami pedig a pontokat illeti egy 7-essel jutalmaznám a produkciót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.