A mondó vagyok, hogy ha egy film gagyi, akkor legalább annyira legyen az, hogy röhögni lehessen rajta. Ilyenre jó példa mondjuk a Troll 2, ami annyira borzalmasan pocsék, hogy egyszerűen bűn lenne nem végigvigyorogni egy életben egyszer. A Ghostquake viszont nem az annyira szar, hogy már jó kategória, hanem a végtelenül unalmas ötlettelen elfecsérelt idő, mindez szinkronizálva.

A Halloman gimnáziumban járunk, ahol a történelem tanár miután ráizgult a Quentin nevű nebulója arany érméire - mert azok tudomása szerint különleges erővel bírnak - lehívja a kazánterembe egy kis konfrontációra, aminek folytán le is sikerül nyúlnia egyet, ezzel szabadjára engedve a srác nagyapjának szellemét, kitől Quentin az érmekkel teli szütyőt örökölte. Az öreg, az elmeháborodott gyerekgyilkos nehéz feladatát látta el anno az iskolában, és ezt a jó szokását kísértetként is szeretné megtartani. Még egy csajt is hoz magával a túlvilágról és együtt rémisztgetik, gyilkolásszák, szórakoztatják, aki eléjük kerül, pedig ők a bálra készültek volna inkább.

A tanárbá' sem ilyen lovat akart éppenséggel, csak érdeklik a szekta körítéssel okkult módra tevékenykedő társaságok, meg gondolom unatkozott is a nevetségesen sablonos diákok között, megértem, filmen nézni is elég borzasztó.

Folytatás a tovább mögött.

Annyira még nem is lenne a sztori elrettentő, ha a készítőkbe legalább egy minimális ötletesség és kreativitás szorul, de nem találkozni egyik tulajdonsággal sem. Semmi alapozás vagy bevezetés, csak azt látjuk amit feltétlenül tudnunk kell és ennyi. Se a szálak, se a karakterek nincsenek felépítve, csak történik minden mintha egy kocsmában mesélné valaki rizsa nélkül, de pont emiatt teljesen érdektelenül. Még a háttérben zajló események és kellékek esetén is precízen odafigyeltek, nehogy véletlenül valami eredetiség fertőzze meg remekművüket.

Azt nem is kellene talán külön kifejteni mennyire a szokásos vonalon mozog mindenki a diákok közül, sosem fogom megérteni miért ragaszkodnak ezekhez annyira az USA-ban... Az alap karakterekből kötelezően be van préselve majd' az összes, gondolom nem kell felsorolni, ha valaki látott amcsi filmekben gimnazistákat akkor látta az összeset.

Ezekhez méltóan teljesítenek a színészek is, azaz nagyjából sehogy. Danny Trejo nem értem mit látott a gondnok, Ortiz szerepében, de gondolom nyugdíj kiegészítésnek ez is jó volt. Ortiz amúgy egy külön szálat visz a filmben, az "irodájában" szokott ebédszünetben varázsszövegeket mormolgatni, az események hatására pedig végre összejön neki a találkozó az óhajtott szellemmel. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a megoldásban szerepet játszik, de akár el is árulhatnám bővebben mert sokan nem fognak idáig eljutni a történetben, de hátha csak én vagyok ilyen szigorú.

Egy szösszenet erejéig Charisma Carpenter is feltűnik, mert szexi könyvtáros csaj nélkül mit sem ér az egész.

Hogy megmagyarázzam miért kap egy helyett két pontot nálam ez a baromság, elmesélem az egyik legborzasztóbb jelenetet, amit látunk. A felboncolt békák a túlvilági energiáktól életre kelnek és rátámadnak az igazgatóra és egy tanárnőre. És komoly HARC kezdődik! Kibelezett békákkal!! Akik pattognak!!! És ezt olyan feszült zene kíséri mintha a félig hulla Bruce Willis hadakozna 500 terroristával, hogy megmentse a világot.

Na erről beszéltem. Ha ez a vonal ment volna elejétől a végéig simán odakerült volna a kedvenc trash filmjeim közé, amiket csak különleges alkalmakkor veszek elő. Ha felvállalja az egész stáb, hogy ennyit képesek filmművészet terén felmutatni, akkor vicces is lehetett volna. De ők inkább komolyan vették magukat, és teljesen határozott tekintettel jelentenek ki olyanokat például, hogy "zombékák", vagy küldenek rá az áldozatokra megvadult kosárlabda mezeket. Nagy az Isten állatkertje, de ezeknél a jeleneteknél legalább felébredünk picit.

Mikor megláttam Anthony Ferrante (A fejnélküli lovas támadása, Hansel & Gretel) nevét a főcímnél kissé megijedtem mert a Kísértetek éjszakája a nézhetetlenség határát súrolta, de mivel itt "csak" a történetet jegyzi, gondoltam hátha... Rosszul gondoltam, a Rémjáráshoz képest az tömény izgalom. Annyi közös a kevés értelmen kívül még van a két filmben, hogy az amúgy máshol rendszerint "C" betűt is nevei között viselő Ferrante itt is belecsempésztet utalásokat más horrorokra, de közel sem annyit mint a Boo esetén.

Jeffery Scott Landonak ez nem az első rendezése, önkritika nélkül ül be a direktori székbe rendszeresen például olyan sikereknél mint a Goblin vagy a Boogeyman, amúgy producerként tevékenykedik. A trükkökért és maszkokért felelős cég/személy nagyon nem izzadhatott meg, a társ tettes kísértethölgy maszkján és a békákon kívül sok dolog nem akadt számukra. A gyilkolászás sunyiban történik, hogy az RTL Klub is le tudja majd adni 16-os karikával vasárnap délután. Egy kis vért kentek ide-oda, egy vödör nyúlós zöld trutymó (mert az elengedhetetlen) és van is horror meg nincs is.

Teljesen ízlés kérdése ezeket a produkciókat megítélni, gondolom valakinek csak tetszik, ha más nem a készítők anyukája büszke a csemetékre, de mégis azt mondom, ha szembe jön veletek a Rémjárás gyorsan meneküljetek és inkább nézzétek meg a Troll 2-t.

2/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.