A félreértések elkerülése véget már most jelezném, hogy a futkározás nem csak főhőseinkre jellemző, hanem bizony a zombikra is. Ez pedig, mint ilyen igazi kuriózumnak számít, hiszen agyhalott barátaink általában a vánszorgás hívei. Ilyen szempontból a 13 Eerie eléggé hajaz a Devil's Playground című brit horrorra, amit én őszintén szólva bírtam, az akrobatikus zombikkal együtt.

A 13 Eerie pedig emiatt, na meg ugye Katharine Isabelle jelenléte miatt, nekem tetszett, nem feltétlen hétköznapi, sőt az élőholtas sorból meglehetősen kilóg, de még mindig ütősebb, mint azok a zombik, akik szerelmesek lesznek.

A történet egy kis szigeten játszódik, ahová 6 ambiciózus fiatal utazik, hogy részt vegyenek egy kiképző vizsgán, ugyanis halottkémek, vagy valami ilyesmi nyomozók szeretnének lenni. A katonaság által birtokolt terület pedig egész jó helyszínnek tűnik a prof bácsi szerint, hiszen ott senkitől zavartatva tudja lebonyolítani a halottkém érettségit. Ennek céljából néhány hullát ki is helyeznek már jó előre, a fiataloknak pedig kettes csoportokban kell megtalálni a válaszokat a miértekre.

Talán már ez is picit hátborzongatónak tűnik, de semmi ahhoz képest, amikor néhány emberi formájú, de felettébb kannibál viselkedésű zombi üti fel a fejét, mivel a katonaság korábban elég csúnya dolgokat művelt a szigeten. A vizsga így gyorsan túlélésbe csap át, de azt hiszem ezt Ti is eltudjátok képzelni.

A tovább mögött folytatom.

A produkció viszonylag kis pénzből készült és néhol ez talán látszik is, bár azt gondolom egész jól gazdálkodtak a fennálló keretből. A zombi sminkeket semmiképpen nem nevezném díjnyertesnek, de a célnak megfelelnek, illetve, ami nagy szerencse, hogy elég véres filmet kapunk, a durvaságokkal sem spóroltak.

A szaladgáló, roham zombik nyilván újítást jelentenek, de azért a többi zombitörvény nagyjából érvényes, gondolok itt a fejlövésre/szétverésre (ami mondjuk a főzombira nem hat, mert van ám valami ilyen is), illetve, akit megharapnak az nem sokkal később átváltozik.

A tempóval nem sok probléma van, a végére pedig szépen beindulnak az események, habár nem mondom, hogy sablonoktól mentesen teszik ezt, de nézzünk most el e fölött, hiszen igazából többnyire B-horrornak nevezhetjük a látottakat.

A színészek tulajdonképpen ide pont jók, Katharine Isabelle-t pedig kiemelném, habár nem játszik akkorát, mint az American Mary-ben, de itt kisebb teret is kap erre, meg no, ez teljesen másról szól, az öldöklésről és a vérről és igazából a logika nyomát sem feltétlen kell keresni.

Néhány indokolatlan lassítás sajnos rontja az összképet, ezekért kár, plusz a buszos felborulásért is, picit hülyén sikerült megcsinálni, de ennél sokkal több mindenbe nem kötnék bele, sőt talán ezek is a B-filmek vele járói, szóval kezeljük őket a helyén és élvezhetjük a képsorokat.

A rendezést Lowell Dean vezényelte, akitől sok mindent még nem láthattunk, a forgatókönyvet pedig Christian Piers Betley írta, akinek még idén várhatóan megjelenik egy Christan Slater főszereplésével készülő filmje a Stranded is, amelyben egyébként Brendan Fehr szintén ott lesz.

Részemről 7 pontot megér a 13 Eerie, szórakoztató volt és nem is igazán vágytam atomfizikus horrorra, szóval, aki hasonló dologgal ütné el az idejét, az tegyen egy próbát. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy Katharine Isabelle rajongóknak mindenképpen ajánlott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.