Hiába készül rengeteg farkasemberes/vérfarkasos mozi, kevés olyan születik, ahol a rém kinézete láttán a nézők nem röhögik el magukat és a forgatókönyv sem tartalmaz égbekiáltó hülyeségeket. Néha az is előfordul, hogy a két kritérium közül csak az egyiknek sikerül megfelelni, akkor általában egy átlagos szösszenetet kap a közönség. Eric Red 1996-s alkotásával az a helyzet, hogy a szörnyeteg egész jó megjelenítést kapott és a sztori se sikerült rosszra, de a végeredmény így se érte el a „jó” kategóriát.

Filmünk főszereplője egy anya, aki fiával és annak kutyájával éldegél, majd egy nap látogatóba érkezik hozzájuk a nő testvére, aki épp egy Dél-Amerikai dzsungelből ért haza. Eleinte minden rendjén van, de pár nappal később furcsa dolgok történnek a ház körül: a srác kutyája nem nézi jó szemmel a vendégeskedő férfit, majd az egyik éjszaka arra kószáló csaló (aki korábban átakarta verni főhősnőnket, de nem jött neki össze) elhalálozik egy nagy termetű állat mancsai által. Ezek után fény derül a hazalátogató tesó sötét titkára, aki már a családjára is veszélyt jelent.

Ezzel a sztorival nincs semmi baj, sőt, könyvben olvasva még izgalmas is lehet (a film egy regény alapján készült), viszont mozgóképen már nem olyan működőképes. Sajnos, a remek kezdés után sokszor üresjáratba fullad a tempó és véres képsorokból is hiányt szenvedünk. Igaz, a kezdésnél kapunk egy kevés durvulást, de ennél azért többet elbírt volna a mozi.

Folytatás a tovább mögött.

De megijedni nem kell, akadnak pozitívumok is. Például a farkasember egész pofás kinézetet kapott, sőt, én meg is kockáztatom, ott a helye a legjobban megformált fenevadak között. Egyedül az átváltozás jelenet sikerült felemásra, ilyen téren még mindig az Egy amerikai farkasember Londonban viszi a prímet, pedig az már egy elég koros darab.

Aztán itt vannak a karakterek, akik egész szimpatikusak és az őket életre keltő színészek játékával sincs gond. Sőt, ki kell emelnem Michael Paré-t, aki remekül formálja meg a testvérét és annak fiát szerető férfit, akin kezd eluralkodni a benne rejlő bestia. Érdekességképp pedig megemlíteném, hogy a kis srácot a Dennis, a komisz címszereplője kelti életre, itt nem fűt be úgy a farkasembernek, mint anno Wilson bácsinak.

Összességében véve, nem rossz kis mozi ez, csak nem elég emlékezetes, köszönhetően a benne rejlő vontatott részeknek. És ugye említettem írásom elején , hogy kevés olyan film van a témában, melyben minden passzol, itt igazából nagy baj nincs semmivel se, de tele van apró hibákkal, melyek megakadályozzák azt, hogy egy emlékezetes darab legyen a Rossz hold. Sebaj, azért egy egyszeri agykikapcsolásnak megteszi.

Értékelés: 6/10

Játékidő: 80 perc
Rendező: Eric Red
Forgatókönyvíró: Eric Red
Szereplők: Mariel Hemingway, Michael Paré, Mason Gamble

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.