Azt hiszem, ezt én is és kedves Olvasóink is bizton állíthatjuk magukról. Nem úgy, mint John Wayne Cleaver, akinek rendszeresen bizonygatnia kell magának, hogy nem akar embereket ölni.

John különös kamasz. Nem csak csendes és visszahúzódó magatartásában tér el a korabeli fiataloktól. Beteges rajongással gyűjti az információkat a sorozatgyilkosokról, élvezettel beszél tetteikről és a halottak látványa és közelsége is vonzza. Gyermekkora óta besegít anyjának a halottak balzsamozásában és nem mellesleg mindhárom tulajdonság megvan benne, ami a sorozatgyilkosok 95%-ában is. Amikor brutális gyilkosságok történnek a szülővárosában, a fiú saját maga indul az elkövető nyomába, nem is sejtve, hogy egy nem evilági lény követi el a borzalmas csonkításokat és hogy sokkal szörnyűbb következményekkel is járhat a nyomozás: átveheti John felett az irányítást a lelkében oly nagy gondossággal elfojtott gyilkos szörnyeteg.

Folytatás a tovább mögött.

Egy könyváruházban nézelődve azonnal kiszúrtam a kötetet, ami nem csoda, elég figyelemfelkeltőre sikeredett. Borítója egy spirálfüzetet mintáz, rajta a cím hatalmas véres betűkkel. Remekül eltalált dizájn, bár első ránézésre kicsit félve is vettem kézbe, tartottam tőle, hogy egyértelműen a tizenéves korosztályt célozza meg a könyv. Szerencsére nem így történt, a magam majd 26 évével is kiválóan szórakoztam rajta.

A történet egyes szám első személyben íródott és remekül visszaadja egy magába forduló kamasz fiú gondolatait. Valószínűleg Dan Wells is a tinédzser évei végét taposhatta, mikor megírta ezt a könyvet, ezért adhatják vissza ilyen jól a szavak. Ami viszont ennél is sokkal jobban tetszett, hogy pontosan leírja a halottasházi munkát, a holttest előkészítését, valamint elég jó leírást ad a sorozatgyilkosok jelleméről, indokairól, személyiségéről.

Főszereplőnk komoly szabályrendszert állított fel önmagának, hogy kordában tudja tartani az önmagában megbújó vérszomjas szörnyeteget, a történet során is folyamatosan küzd a benne lévő gonosszal, nehogy felszínre tudjon törni. Nem mellesleg elég frappánsan hozzá kötött véletlen eseményeket is ahhoz, hogy neki a gyilkolás a sorsa (mert például nem lehet véletlen, hogy ugyanaz a keresztneve, mint a Gyilkos Bohócnak, vagy hogy az apja Samuel, így ő Sam fia).

Különösen tetszett, hogy egy szimpla sorozatgyilkosos sztori, vagy egy hű-de-nagy-csavarnak szánt tudathasadásos befejezés helyett a természetfeletti irányába mozdult el a regény. Emellett még a történet is érdekes kontrasztot nyújtott a főbb karakterek szempontjából: a „jófiú”, aki megölni készül a „gonoszt”, de nincsenek érzelmei és benne is ott lapul a vágy a friss vér és a gyilkolás iránt és a „gonosz”, aki ugyan életeket vesz el, de csak saját túlélése érdekében, de amúgy egy érző, melegszívű lény.

Sajnos részben az egyes szám első személyben íródott volta miatt a főszereplőn kívül senkit sem ismerünk meg jobban, maximum a külsejét, de szerencsére az ő személyiségfejlődése tökéletesen végig van vezetve és a fináléban is megmarad az a vészjósló és zavarba ejtő kettőssége, amely miatt nem tudtam eldönteni, kedveljem-e vagy sem. Nem is igazán a gyilkolásra való egyre erősebb hajlama miatt nem tudtam a szívembe zárni, hanem a teljes érzelemmentessége miatt. Viszont pont az érzelmek miatt a sorozatgyilkossal tudtam szimpatizálni, ha kicsit jobban be lett volna mutatva valódi személyisége, talán még szorítottam is volna azért, hogy ússza meg épp bőrrel az egészet. Egy halvány szerelmi szálat is kapunk, ami aztán szép csendben elsorvad, mielőtt nyáltengerré változtatná a regényt.

Bár nem egy szépirodalmi alkotás, de Wells igazán frappáns hasonlatokat és metaforákat használt, és egy kis kamaszos humort is sikerült a mű elejébe csempésznie (és még meglepnie is sikerült, de inkább nem spoilerezek). A Nem vagyok sorozatgyilkos kellemessé és izgalmassá varázsolta egy borongós kora tavaszi délutánom, csak ajánlani tudom! 7 pontot adok neki és köszönöm a Fumax Kiadónak, hogy ilyen élményben részesülhettem a segítségükkel és várom a folytatást (ugyanis ez egy trilógia első kötete)!

A könyvet és közelgő folytatását itt rendelhetitek meg vagy a nagyobb könyváruházakban megtaláljátok: http://www.fumax.hu/webaruhaz/nem-vagyok-sorozatgyilkos/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.