Dario Argento neve ismerősen csenghet a rémfilmeket kedvelő közönség fülében, de akiknek mégsem mondana semmit, azok kedvéért leírnám, hogy egy rendkívül stílusos rendezőről van szó, aki olyan klasszikusokat tett le az asztalra, mint a Sóhajok, Tenebre vagy a Phenomena. Viszont az idők során eléggé megbicsaklott a karrierje, legújabb filmjei olyanok, mintha régi művei paródiái lennének. Az utánozhatatlan stílus ezekben már nem fedezhető fel, ahogy a hátborzongató atmoszféra sem, viszont a brutális gyilkosságok megmaradtak, úgyhogy ezek miatt egyszer talán még megnézhetőek az újabb Argento mozik.

Pár évvel ezelőtt viszont egy újságcikket olvasgatva felcsillant a szemem: az állt benne, hogy az egykor mérföldköveket készítgető alkotó előveszi Drakula történetét és ebből forgat egy 3D-s horrort. Ez első blikkre felkeltette a fantáziámat, sőt, még bizakodtam is abban, hogy hátha egy olyan film születik, mely méltó a rendező régebbi munkáihoz. De így, a megtekintés után azt gondolom, kár volt várni erre a darabra, hiszen ez nem csak Argento karrierjén egy újabb szégyenfolt, de a Drakula mítoszt is sikerült összepiszkítani (bár, nem a talján rendező az első, aki belerúgott párat az ős-vámpírba).

Folytatás a tovább mögött.

Történetünk egy sötét erdő mellett álló kisvárosban játszódik, ahol elég magas a halálozási ráta, köszönhetően a közelben tanyázó Drakulának, aki szívesen falatozik a környék lakóiból, főleg a fiatal lányokból. Egy nap a városba érkezik Jonathan Harker, hogy a gróf könyvtárában rendet tegyen, viszont a férfi nem sokáig élvezheti a munkáját, mivel Drakula egyik újdonsült asszonya megkóstolja. Ezek után ugrunk picit az időben és megjelenik Harker kedvese, aki férje után jött, viszont ő sem vigadozhat sokáig, mivel címszereplő vérszopónk egykori feleségét látja a nőben, így minél hamarabb szeretné megkaparintani magának. Itt jön a képbe Van Helsing, aki Drakula fejére pályázik, de a fiatal asszonyt is próbálja megmenteni a galád szörnyetegtől.

Maga a sztori nem igazán tér el Bram Stoker írásától, úgyhogy emiatt annyira nem panaszkodhatunk, viszont a kivitelezés már más tészta!

Kezdjük ott, hogy a cselekményvezetés valami rettenetes, a játékidő tobzódik az üresjáratokban, ahol a rosszul megírt (persze a forgatókönyvben) karakterek arcpirítóan gyenge párbeszédekkel múlatják a perceket. Ehhez jön még a csapnivaló képi világ és a teljesen átlagos operatőri munka, melyek együtt azt eredményezik, hogy egy gyenge tévéfilm hangulata lengi körbe a mozit.

Azért néha-néha emlékeztetnek minket az alkotók pár véres képsorral, hogy horrort nézünk, de ezek minőségéről sem áradozhatunk. Bár, egy-két halálnem egész vállalhatóra sikeredett, azért a legtöbb helyen CGI-effektekkel is találkozhatunk, ezek pedig a "béka segge alatti" kategóriát képviselik. Kár, hogy a díszletek is elképesztően fapadosak, ahogy az odavetített hátterek is. De ami nálam végleg betette a kaput, azok a gróf "átváltozásai". Ugye Drakula fel tudja venni különböző állatok kinézeteit, például farkasét, bagolyét vagy különböző rovarokét, de amikor bemutatják nekünk azt a folyamatot, ahogy egyik alakból egy másikká transzformálódik, az vicc kategória. Kedvencem az volt, mikor egy emberméretű tücsökként osztotta az áldást!

Viszont nem csak a forgatókönyv és a vizuális megvalósítás sikerült kritikán alulira, de a színészi játék is. A mellékszereplők röhejesek, a Drakula grófot alakító Thomas Kretschmann olyan unott, mintha a forgatást előtt és közben csak Barátok közt epizódokkal mérgezte volna magát. Tehát maga a félelem tárgya nem más, mint egy jellegtelen faszi, aki fapofával szív ki néhány muksót, aztán állatbőrben rohangál A pontból B-be.

A vén róka, Rutger Hauer esetében sincs ez másként, bár rajta legalább tudtam mosolyogni, ahogy idős kora és nem valami acélos fizikuma ellenére pár mozdulattal a pokolba tudta küldeni a vérszopókat. Érdekességképp említeném meg, hogy a rendező lánya, Asia Argento is feltűnik pár percre, sőt, az egyik jelenetben még meztelen kebleit is megmutatja, komolyan, ezek a pillanatok a film legjobbjai!

Összegzésképp csak annyit írhatok, hogy ez egy csapnivalóan rossz fércmunka, gagyi látvánnyal, néhány nézhető vérengzéssel és gyenge színészekkel megtámogatva. Ennek ellenére én még mindig tisztelem Argento mestert, mert a múltbeli munkásságait az ilyen celluloidszemetek sem mocskolhatják be. Az már más tészta, hogy mostanában nem nagyon képes még csak "egyszer nézhetős" mókákat sem tető alá hozni, ezt pedig nagyon sajnálom. Azért bízom abban, hogy egykor talán még megvillogtatja nem mindennapi stílusát egy ütős horrorban.

Értékelés: 2/10

Játékidő: 110 perc
Rendező: Dario Argento
Forgatókönyvíró: Dario Argento, Enrique Cerezo, Stefano Piani, Antonio Tentori
Szereplők: Thomas Kretschmann, Rutger Hauer, Asia Argento

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.