Skinned Deep (2004)
Jól összerakott b-kategóriás hentelés
Gabe Bartalos maszkmesterként évekig csak figyelte hogyan kell összedobni a közepesen szar horrorfilmeket, míg nem egy szép napon úgy döntött, hogy márpedig ő is csinál egyet, üres pénztárca ide vagy oda. Hát mire valók a haverok, ha nem szereplőknek, és mire való a környező táj, ha nem egy b-kategóriás horror helyszínéül. Forgatókönyvet egy masszív sörözés közben lehet megírni a legjobban, a trükköknek ő a nagymestere, kamerát kezelni meg annyi ismerős tud, nagy baj itt már nem lehet.
Ha valaki vállakozik a gerilla módszerekkel forgatott trash filmek egyik legelvontabb darabjának megtekintésére, az csak akkor fogja megbánni, ha például zsigerből gyűlöli Az 1000 Halott házát. Ha az bejött neked a Skinned Deep is eséllyel indulhat.
A kiindulási pont egy tisztes polgári család: apuci, anyuci, fiú és nővér, akik egy furcsa família vendéglátására kényszerülnek. A helyszín kietlen porfészek, a házigazdák elmebetegek, a hangulat pazar.
Apuci szerint semmi kivetni való nincs a sárgalaposnak tűnő nagyiban, a törpe tányérdobáló Platesben, az óriásfejű Brainben, és Surgeon Generalban, aki nem szarozik és hipp-hopp el is vágja anyuci nyakát. Mondjuk az asszony is beillett volna a helyiek közé olyan ronda teremtés.
Folytatás a tovább mögött.
Fater és a kissrác sem él sokáig, a lány Tina viszont kell Agynak, beleszeretett, úgyhogy ő marad nekünk főhősnek. Persze ez így még trashnek is lófasz, úgyhogy kőkemény motoros papák egy mamókával kiegészülve érkeznek, és szállnak szembe minden szörnyűséggel, hogy megbosszulják elesett haverjukat, aki nem tudott ellenállni a nagyi vonzerejének. Tina meg le van szarva.
A család retardáltabb, mint annak a bizonyos láncfűrészesnek az esetében, akinek pofázmánya kikerülhetetlen ha koszfészkekről van szó. Nem simán hibbantak vagy beltenyésztett hillbillyk, hanem egy Alkotó teremtette őket, akinek vazelines izomzatát a főcím alatt meg is csodálhatjuk, sajnos. Esze az természetesen nem sok lehet neki, ha ezek a figurák élete remekei, de gondolom nem is rendelkezik orvosi papírokkal.
Pörögnek az események, Brain, akiről közben kiderül, hogy az igazi neve Brian, romantikus piknikre is elviszi szíve hölgyét mocival, és ez ha hiszitek ha nem tökéletesen illik a cselekménybe, mert legalább annyi logika van benne, mint az összes előtte és utána lejátszódó eseményben. Átcsapunk művészfilmbe, dúlnak az érzelmek, pusztulnak az agysejtek, de szórakozunk, és ez az elsődleges.
Annyi elvont ötletet gyűjtött össze Bartalos a filmben, hogy 5 percenként felnevethetünk ha értékeljük fárasztó humorát. Komolyan mondom, annak már művészi értéke van, ahogy ennyi ökörséget úgy tud egymás után pakolni valaki, hogy állandóan meglepődjön a néző. Például az ebédként felszolgált véres ujj leves pénzzel (!!!), Brain fejének tartalma, ami színes betűkockákból áll, maga Plates karaktere is ilyen, vagy az amikor a randin Agy arról ábrándozik, hogy mennyire szeretne egy szál pöcsben végigrohanni egy nagyváros utcáján. Állítólag az engedélyek nyilvánvaló hiányában egy éjszaka a sitten volt a jelenet ára, hülyének is megéri.
Mikor azt gondolnánk, hogy ennél lejjebb nem tud süllyedni az ember, ha már nevét adja egy produkcióhoz, akkor újra és újra kellemesen csalódunk, mert igenis tud az, csak akarni kell. A teljesen mű színészi játék pedig még jobban hozzátesz a dolgokhoz, valahogy a régi fekete-fehér komolynak szánt rémfilmek hangulatát hordozzák ezek magukban, ami egyértelmű szándék volt, és kitűnő paródia. Az elvárások és a profitkényszer hiánya tökéletes alapot szolgáltat, hogy őszinte dolog születhessen, és pont ez, ami a legszerethetőbb ezekben az elszállt darabokban.
Az ötletesség többször is felemlegethető szó, például a főcím és a vége főcím esetén is. Utóbbi a hangokkal, amit nem lőnék le, előbbi pedig képileg volt nagyon jó húzás, na ezt jól le is lövöm. Égetett hegtetoválásról van szó, amit nem trükkel oldottak meg, hanem egy bátor jelentkező gondolta jó időtöltésnek ezzel segíteni a művészi kiteljesülést, és kapott egy S és egy D betűt. Nem rossz, számítva, hogy ez 2004 környékén még nem volt akkora divat.
A kivitelezést sokféleképpen nem lehetett elrontani, hiszen az már el lett mikor nekiálltak összeállítani a dolgokat, de azért a gagyi CGI mégis egy sarkalatos pont szokott lenni. Maszk és trükk szaki lévén elvárható a "technológia" helyett inkább a trutyi és a bábok-maszkok használata Bartalos mestertől, és ő meg is felel ennek, ha valami akkor a gore teljesen rendben van komolyabb mércével mérve is.
Az operatőr ugyan nem állt mindig a helyzet magaslatán, nem egyszer kezdünk el szédülni a mozgásoktól, vagy éppen tolja bele hirtelen valaki képébe munkaeszközét, de alapvetően azért nincs miért bántani, kicsire nem adunk, ez nem az a műfaj. A színészek közül mint olyat, a Tányéros gyilkost alakító Warwick Davis-t érdemes megemlíteni, ő nem kis név, elég csak a Jedi visszatérre vagy a Harry Potterre gondolni. A többi szerepet cimborák és régi jó szakmabeli ismerősök alakították, amúgy teljesen korrekten, baromi jó hangulatú forgatás lehetett.
Ahogy említettem, akinek tetszett Az 1000 halott háza, vagy mondjuk hozzám hasonlóan élvezetet lel a kis költségvetésű trash filmekben, az ne hagyja ki semmiképp, magasabb igényekkel elkerülendő a Skinned Deep. Nem lenne fair dolog 6-nál több ponttal díjazni, de saját kis világában megérdemli a dicséretet.
6/10
Címkék: 2004 trash amerikai film 6/10 ajánlók
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
