A múltkor a Redd Inc. kapcsán említettem, hogy az ausztrálok csak évente maximum két-háromszor képesek egy-egy igazán jó produkciót az orrunk alá dörgölni és úgy tűnik, hogy a 2010-es év ilyen téren már telítve volt, amikor Kate Glover elkészítette első és eleddig egyetlen rendezését a Slaughtered-t.

Az imdb pontszámok alapján sejtettem, hogy nem feltétlenül kellene próbát tenni ezzel a filmmel, de győzött a kíváncsiság, hogy rohadna meg. Persze azért már most leszögezném, hogy nem annyira vészes ez, egy buta - nagyon-nagyon buta - slasherről beszélhetünk, amiben vért kapunk dögivel, de a logikának még csak az elképzelését sem szabad keresnünk benne, ugyanis ilyenről valóban nem beszélhetünk a Slaughtered kapcsán.

Történetünk egy jó ausztrál ivóban játszódik, ami mint kiderül végtelen sok szobából és teremből áll, de ezek közül csak egy üzemel, ott is maximum 15 ember nedvesíti a torkát maximum, ennek ellenére 5 dolgozót is láthatunk. Sose derül ki, hogy miért vannak ennyien, hiszen a játékidő igen kevés százalékában dolgoznak is, ellenben dugnak, beszélgetnek, pohártörlő rongyokkal csapkodják egymást és igazából mindent csinálnak, amit egy normális kocsmában nem lehet.

A nagy "kiszolgálás" közben aztán egyszer csak kiderül, hogy egy gyilkos garázdálkodik a nevetségesen nagy épületben, de egyik hősünk a tulajdonos úgy dönt az lesz a legjobb, ha nem szólnak senkinek egy szót se, inkább hívja a rendőrséget és azok majd elkapják a gyilkost, ezen az elképzelésen pedig az sem változtat, hogy a hullák száma 10 percről 10 percre növekszik. Hmmm... na vajon ki lesz a maszk mögött? Teszem fel az ostoba kérdést...

A tovább mögött pedig folytatom.

Egy ilyen álarcos gyilkolós filmben azt hiszem az egyik izgalmas dolog az lehet, hogy azon gondolkozunk ki lehet az elkövető. Itt erre kár energiát pazarolni, le persze nem írom, hogy kiről van szó, de gyorsan ki lehet találni, hiszen összesen kettő olyan karakterünk van, aki szóba jöhet és ezek közül csak az egyik nem akar szólni a gyilkosságokról senkinek....

Szóval ilyen téren kár is agyalnunk, de nyugalom helyette bosszankodhatunk, hiszen ordenáré baromságok várnak ránk.

Például: Hőseink benéznek az egyik emeleti szobába, az asztalon egy felkoncolt, vérben úszó hulla hever, karakterünk száját a következő, végtelenül oda illő kérdés hagyja el: "Mi történt itt?" No komment.

Másik hasonló szituációnk, amikor egyik csapos lányunk hasonlóan vérben tocsogva rohan ki a wc-ből, mire a srác, akivel szembe találkozik csak annyit kérdez nyugodt már-már álmoskás hangon: "Jól vagy?" Persze bazd meg csak ketchup-ot kóstoltam és szétfröcsköltem....

Emellett pedig talán az el is törpül, hogy az egyik dolgozó, aki tud a gyilkosról nyugodtan poharakat törölget és nem fél... hmmm.... baromságból tényleg nincs hiány, ezt borítékolni lehet, és ezek közül tényleg a legapróbb dolog, hogy sört nem úgy csapolunk, ahogy azt a filmes leányzók teszik...

Kate Glover tehát nem igazán gondolkozott... szeretett volna egy filmet, amiben van egy gyilkos, aki megöl egy halom agyalágyultat, mindenféle ok nélkül. Mivel, hogy gyilkosunk indítékára nem derül fény. Gyilkol és kész, akinek ez a magyarázat nem tetszik az kapja be és nézegessen inkább kengurus filmeket, ha ausztrál alkotásokra vágyik. Azt hiszem valami ilyesmi lehet Kate elgondolása, ezért pedig kurvára nem jár puszi.

A véres részek ellenben nem rosszak, sőt amikor egy nővel összetört üvegszilánkokat itat gonoszunk az egész jó - más kérdés, hogy tisztán látszik, hogy a folyadékban nincs semmiféle üvegtörmelék, amikor a szájához emeli - és néhány tűrhető, jó szándékkal közepesnek nevezhető gyilkolás is akad. Ez is valami.

A vágásról mondjuk nem beszélhetünk ilyen jelzők felsorolásával, hiszen néhol kínosan szarul sikerült összevágni a dolgokat, úgy, hogy azért valószínűleg jobb helyeken kapásból egyest adnak.

3 pont és talán az is sok, de ennyit oda lehet ítélni a Slaughtered-nek, amit egy rettentő unalmas, de részeg estén a haverokkal talán érdemes lehet megnézni, józanul nem feltétlen. Persze az, hogy ez a produkció elég gagyi, nem minősíti a feliratot, ami most is remekül sikerült, ezért pedig jár is a köszönet kedvenc horror fordítónknak Pedronak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.