Nekem legalábbis ez jutott eszembe, amikor a Vile végén felkeltem a fotelből, ugyanis a fentebb említett két produkció ötvözetéről beszélhetünk, ami nem is sikerült olyan vészesen rosszul. Na persze egyik nyomába se ér oda, de kellemes másfél óra lehet azoknak, akik szeretik az efféle mókákat.

A történet nem túl bonyolult: adott egy baráti társaság, akik egy erdei alvós-túrázós kirándulás utolsó napját élik és úgy döntenek, hogy haza indulnak. Útközben aztán fogyóban az üzemanyaguk, ezért megállnak egy benzinkútnál és miközben igyekeznek teletankolni az autót egy szőke csaj is felüti a fejét, kezében benzines kannával és hőseink segítségét kéri, ugyanis autójából kifogyott a nafta és a benzinkútig ugyan visszagyalogolt, de igazán örülne, ha a visszautat kocsiban tehetné meg. A két fiú és két lány belemegy a dologba, ám példa nélküli módon meg is szopják, ugyanis a szőkeség a célállomásra érve valami altatógázzal elkábítja őket és vágás.

A következő, amit látunk, hogy karaktereink megkötözve ébrednek egy széken, a tarkójukon egy érdekes szerkezettel velük szemben pedig néhány idegen áll, akik csak hamar püfölni kezdik frissen ébredt barátainkat. A kedélyek persze egy idő után lecsillapodnak és kiderül, hogy mindannyian fogságban vannak és csak egyféle módon szabadulhatnak ki: fájdalmat kell okozniuk egymásnak vagy saját maguknak.

A tarkójukra szerelt bisz-basz ugyanis méri ezt a fájdalmat, a falon pedig adott egy monitor, ami szerint 24 órájuk van erre a kis akcióra és egy kis fájdalommérő csík is van a képernyőn. Kis egyezkedés után pedig úgy döntenek, hogy felosztják egymás között a dolgot és mindenki kap egy nagy adag fájdalmat, hogy minél előbb kiszabadulhassanak.

A tovább mögött folytatom.

A sztori azt hiszem nem rossz, picit ugyan érdekes és akadnak olyan dolgok, amelyek számomra picit logikátlanok voltak - például meg se próbálnak kiszabadulni vagy kitörni, ezt pedig elintézik annyival, hogy amíg főhőseink elvoltak kábítva a többiek megpróbáltak kiutat keresni, de nem találtak, pedig láthatólag csak bedeszkázott ablakok veszik őket körül.

Ezeken viszont gyorsan túlléphetünk, mert erőszakból szerencsére tényleg egész sok akad. Mondjuk nem feltétlen kreatív dolgokra kell gondolni és a kivitelezés is szerény, de mindenképpen szerethető és ez a forgatókönyvírók és a rendező dicsérete lehet, mert tisztában voltak azzal, hogy mit szeretnének és igyekeztek ezt úgy alakítani, hogy meg is tudják oldani anélkül, hogy nagyon gagyi lenne az egész. Emiatt egy kis csillag mindenképpen jár nekik.

A rendezés kapcsán egyébként a nyitó jelenetet szeretném kiemelni, az valami zseniálisan hangulatos, nekem a Dexter főcímét jutotta eszembe, nagyon jól sikerült, remek kis zenei aláfestéssel - ez utóbbi egyébként az egész filmben egész jól sikerült, bár néha picit azt éreztem, hogy túlzásba vitték, de még talán pont elment.

Pici drámát is kapunk, mondjuk ezt a részét nem éreztem erősnek, bár azt gondolom a terv az volt, hogy annak érezzem, mivel két legfőhősebb karakterünkre eléggé rámentek és már-már művészfilmbe illő jeleneteket is kaptunk, amiben a romantika szagát is megérezhettük, de ez még éppen nem volt zavaró, talán kicsit még szebb is lett tőle az összkép.

A színészi játékokkal különösebb gondunk nem lehet, sőt egész tűrhető alakításokat láthatunk, pedig nem igazán voltak ismerősek a színészek, az egyedüli kivétel Ian Bohen, akit a Teen Wolf-ban is láthattunk.

A rendezést egyébként Taylor Sheridan vezényelte, akinek ez volt az első nagyfilmje és ehhez képest szerintem ügyes munkát végzett, no nem kiemelkedőt, de korrekt darabot pakolt az asztalra.

Tény, hogy a sztori lop innen-onnan, ezen akár fel is húzhatjuk magunkat, de akár örülhetünk annak, hogy legalább jó helyekről vették az ötletet az írók, na meg hogy próbáltak valami egyediséget is belevinni.

Nem gondolnám, hogy egy hű de jó film a Vile, viszont, mint a bevezetőben is említettem másfél órára akár le tudja kötni az embert és nem idegesítően szar, hanem egy közepes horror. Ennek fényében jár is neki az 5 pont.

A feliratért pedig jár a köszönet kedvenc fordítónknak, Pedro-nak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.