Okkult horrorok terén három film határozta meg évtizedekig a stílust, melyekre a mai napig etalonként nézhet fel a műfaj minden rajongója. Az első a Rosemary gyermeke volt 1968-ban, ezt követte az Ördögűző 1973-ban és a legkésőbbi jelen írásom tárgya, az Ómen 1976-ból. A középső film jelentette minden szempontból a csúcsot, de azért a másik kettőnek sem kellett szégyenkeznie. Sőt! Mindkettő hihetetlen profizmusról és hozzáértésről tanúskodik, megingathatatlan ékkövei a horror-történelemnek.

Thorn nagykövet felesége holtan szüli meg gyermeküket. A gyászt még fel sem fogó férfinak akad egy lehetősége: az egyházon keresztül örökbe fogad egy újszülöttet, így nejével sem kell közölnie a tragédiát.

Nem sokkal később Angliába költöznek a kis Damien-nel. A gyermek körül viszont az idő múlásával egyre furcsább dolgok történnek.

Nevelője öngyilkos lesz, felajánlva halálát Damien-nek, a kisfiú rohamot kap, mikor a templom közelébe érnek, az állatkertben pedig rátámadnak az állatok.

Színre lép egy pap is, aki azt állítja, mindent tud a gyermek születéséről és hogy fiú a sátán ivadéka. Egyre furcsább események hatására Robert Thorne is nyomozni kezd.

Folytatás a tovább mögött.

A számtalan jelölés és az Oscar-díj önmagukért beszélnek. Egytől egyig remek színészeket láthatunk, igaz a 70-es években még nem is volt divat tinédzserekre főszerepet osztani.

Számomra kiemelkedik a nevelőnő és Damien. Az asszonyra egy doboz gyufát sem bíznék, nemhogy a gyerekem. Már az arca is elárulja, hogy a tettetett mosoly mögött egy velejéig romlott és kétszínű nő lakozik.

A Damien-t alakító kisfiú pedig szintén tökéletes választás volt, pufók, rózsás arcával nem egy édes gyermek jut az eszünkbe, hanem valóban a sátán ivadéka.

Az állatok rengeteget dobtak a film sötét hangulatán, a rotweilerek alkalmazása remek ötlet volt (pl. Sam fiának is egy kutya képében jelent meg a Sátán és kérte rá, hogy nőket öljön), ördögien néznek ki.

De az én kedvenc jelenetem a páviánok támadása. Ronda és gonosz állatok, tele agresszivitással. Ha az Antikrisztus materializálódni, biztosan egy pávián alakját venné fel. A film egyik csúcspontja az, mikor megrohamozzák a kocsit.

A temetői jelenet szintén kiemelkedik, amit a kutyák támadása zár le. Végül pedig a lassan csordogáló film befejezése kifejezetten feszültséggel telire és izgalmasra sikeredett.

Aki kedveli a lassabb, inkább nyomozással teli filmeket, az imádni fogja, de mindenki más számára is kötelező darab!

Annak ellenére, hogy nem írtam le egyetlen hibáját sem, csak 8 pontot kap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.