A spanyol horroripar egyre jobban emelkedik fel, gondoljunk csak az Árvaház-ra, Rec-re, és még sorolhatnám. Európában kétségkívül a francia és az olasz műveket muszáj trióvá kiegészíteni a spanyolokkal, komolyan egyre több, és minőségileg is értékelhető darabokat adnak ki ebben a műfajban is, nem csak drámákban és hasonló típusú visszafogottabb alkotásokban

Lássuk a történetet: Santi a tinédzserfiú súlyos betegséggel küzd, fotofóbiája van, ami azt jelenti, nem mehet ki nappal, csak ha védve van, hiszen ha közvetlen napfény éri, akár bele is halhat, súlyos égési sérülései lesznek. Így a fiú éjszaka éli inkább hétköznapjait, és emiatt igen csak kívülállóvá válik a társadalomban.

A társai kiközösítik, alig van barátja, és egyre rosszabbul érzi így magát, nincs senkije, semmije, és ki akar szabadulni ebből a közegből. A fiú állapota egyre romlik, így anyja úgy dönt, elköltöznek a hegyek közé, ahol van egy csendes völgyben lévő közösség, ahova alig szűrődik be a napfény, így Santi sokkal kellemesebben érezheti magát nappal is.

A fiút ezen a helyen is kiközösítik, mert a betegsége még hagyján, de olyan tünetei is vannak, hogy nő a szemfoga... ezért rányomják a vámpír jelzőt. Itt azonban mégis csak talál néhány barátot, egy csaj is rámászik, mert az annyira menő hogy különleges, és kívülálló, és jaj istenem de klisés és idegesítő. Majd erről még később.

Santi így szép lassan megtalálja a körét, azonban neszezések, és balesetek történnek az erdőben. Santi egyik barátja odavész a fiúk magánnyomozásában, hogy kiderítsék, milyen lény kísért a városkában. A srác viszont régi barátját, és új társait is bevonva nem adja fel ezt az önkéntes missziót, és lassan fény derül a titokzatos lény kilétére is, és ez alaposan felborítja azt az elméletet, hogy ki is az igazi bűnös ebben az egész sztoriban.

Folytatás a tovább mögött.

Ez a film egy tinihorror, és pont ezért kissé fárasztó és idegesítő, de szerencsére csak egy kis részében érezni ezt, mindent összevetve nagyon is magával ragadó.

Santit nagyon sajnálom a betegsége miatt, szörnyű helyzetben van, de néha érdemelne pár pofont, mert annyit vinnyog és ahogy az anyjával beszél... Önmagában szimpatikus fiú, úgy érzem túl sok hangsúlyt fektettek a tini világba, és ezt nem kellett volna. A haverjai átlagos srácok, Santi nem bírja elviselni a vámpírságát, de leginkább azért, mert a kiközösítést nem bírja, mert ő egy "szörny"... aki eleve csak a külső alapján ítéli meg az embert, és nem a tettei miatt, elég nagy gond. Persze az előítélet fontos kell is, van akinek működik, van akinek szinte sehogyse, csak bemesélni magának, de egy beteg embert nem kiközösíteni kell, hanem segíteni neki. Ha nem fogják fel hogy ez csak betegség, szomorú tény, hiába néz ki vámpírnak.

A barátnős rész egyszerűen felesleges, és nem jól kidolgozott. Semmi okuk nincs egymásba zúgni, a csajnál csak az az ok, hogy menő a nagyvárosi lazaság és nincs igazi indok mögötte, csak hogy "bejön", a srác meg örül, hogy valakit nem ijeszt el a vámpíros tulajdonságaival és könnyen jön valaki, sajnos ismerős ugye? (Alkonyat, brrrrrr, hát nagyon nem szeretem) Ezt a vonalat hagyjuk is a semmibe veszni , mert sok hasonlóság ezeken a pár perces jeleneteken kívül szerencsére nincs, de a tini világból pont eléggé frusztráló. Egy alapjába véve jól megírt horrort nem kéne ilyen történetszálakkal lehúzni a borzalomba.

Ez a film amennyire feszültséget kelt, annyira drámai is. Ott van az anya-gyerek kapcsolat, Santi tipikus tinisrác, alig beszél, erőszakkal kell kiszedni információkat belőle, kivéve ha problémája van, és az anyját meg kell győznie valamiről. Mindenesetre az anyja volt a legnormálisabb karakter az egész filmben. Mindent a fiáért tesz, úgy hogy lehetőleg neki is jó legyen, a fia betegsége miatt erre kényszerülnek, tiszteletet érdemel, amit a fiától alig-alig kap meg, csak ha már nagyon szükség van rá. Az anya jelleme a legerősebb, ebben a produkcióban nem is feltétlenül Santi az igazi hős, habár ő deríti fel a dolgokat, a társaival, de ha az anyja nem lenne, nem sokra jutott volna.

Santi figurájáról lehetne még értekezni, bár teljesen mélységeiben nem ismerjük meg, viszont a betegség okozta kiközösítés sajnos szörnyű. Ebben a filmben, a családi drámák mellett a betegsége okozta problémái kerülnek előtérbe. Ez egy borzalmas kór, és támogatni kellene őt, nem pedig belerugdosni, hogy te szörny...bár ez a vámpíros oldal adhatna okot a pánikra, és hozhatna meglepetéseket, jóval többet, mint amit látunk, de pozitívum, hogy a film felénél már nem is erre gondol senki se kiközömbösítés szempontjából, kezdik a srác eme vonását hanyagolni a gyilkosságok miatt.

Az egyik legmegrázóbb jelenet, a barátja temetése. Jó, ez így elég morbid, csak amiatt tartom ezeket a képsorokat kiemelni valónak, mert itt volt az igazi emberi viselkedés megnyilvánulása! Sírt mindenki a lelki gyötrelem és gyász miatt, az elhunyt gyerek anyja a Santi családja felé köpött a földre, pedig nem spanyol focista, mégis akkora benne a megvetés, hogy az ő gyereke nem él, miért élhet Santi? Mi van ha ő tette? Ezt az őrületes fájdalmas drámát! Komolyan az, hogy ez benne volt, nagyon megemelte az értékét.

Szintén nagyon különleges, hogy ez nagyon könnyen lehetne valós eseményeken alapuló horror, és pont ezért igazán ijesztő. Akár Santi betegsége, akár a lény története lehetne valós, sőt, szerintem bizonyos helyeken nagyon könnyen előfordulhat hasonló helyzet, és emiatt igazán elgondolkodtató és nyomasztóan szomorú az egész.

A vérszomjas lény története nagyon szomorú, megmutatja hogy egy primitív, zárt közösségből nem sok jót remélhetünk, főleg férfi részről, hogy mennyire képesek tönkre tenni életeket az ösztöneik miatt, ráadásul teljesen feleslegesen, csak uralkodniuk kellene saját magukon, hogy ne ártsanak senkinek se.

Nem szeretnék spoilerezni, de sikeresen kiderítik ki is ez a lény, aki nem érdemli meg azt a sorsot, amit kapott. Ebben a filmben nem a természetfeletti önmagában a gonosz, hanem pont hogy az emberi természet, van benne nem kevés társadalomkritika (ismeretlen betegségtől való félelem, primitív közösségek viselkedése, szülő-gyerek
kapcsolat, felületes tinikapcsolatok, stb.).

Operatőri munkában és rendezésben szerintem magasan felül múlja nem kevés amerikai társát. Isidro Ortiz írta és rendezte, ami csak jót tesz egy filmnek, így pont az a mondanivalója mutatkozik meg a filmnek amit az író is akar.

Ismert neveket ne nagyon keressünk, bár Álvaro Augustin (Árvaház, A Faun labirintusa) volt a film producere, ezzel is reklámozták, mondjuk sok köze nincs a másik két filmhez, de az biztos, hogy érdemes megnézni ezt is.

A karakterek jellemei érdekesek, nem mindenkié, de tinihorrorról van szó, bár sokkal mélyebb és jobb is lehetett volna, ha átemelik érettebb viszonylatba.

Látványvilágban változatos, és emiatt szintén a jobban sikerült alkotások közé kell sorolni, az elejéről nekem a Legenda vagyok jutott eszembe, futni kell egy kietlen városban, csak nem mindegy hogy a napfényre, vagy a napfény elől. A kézi kamerás jelenetek pedig olyanok, mint a Blair Witch Project spanyol módra, és jót tett a film ritmusának, a megvalósítása így sokkal színesebb lett, hogy bele vittek egy ilyen jellegzetességet az alapból drámai horrorba. Színészileg se tudok igazán kit kiemelni, nincs kivetnivaló a játékukban, egyszerűen nem ez a film fogja azonban feljuttatni őket a spanyol filmcsillagok közé.

A sötétség és az árnyékok megteremtették az elegendő feszültséget, benne volt a kötelező "félelmetes erdő"- elem, a falusi világ és tahók gyülekezete, elég sok klisé van, viszont a betegséggel járó problémák, és az az elkeserítő tudat, hogy ez könnyen lehetne akárhol, akármikor, emiatt értékelni kell, és érdemes megnézni, nyomat hagy a nézőben, az fix, nem pozitívat, el kell viselni, ilyen ez a filmélmény.

A vége szerintem nagyon találó, ötletes, és kissé megható is, ami igen ritka, meglepő volt számomra, mindenesetre szerintem jó lezárást kapott.

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.