A '80-as évek környékén a slasherek mellett talán a földönkívülis horrorfilmek is eléggé népszerűek voltak, hiszen megemlíthetjük akkoriból az Alien-t, de az 1982-es A dologról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a talán kevésbé ismert produkciót ne is sorolgassam.

Ezek közé a talán kevésbé ismert filmek közé tartozik az olasz és nyugat-német koprodukcióban készült Contamination is, amely mondjuk érthető módon nem lett kiemelkedő alkotás, pedig őszintén szólva szerintem volt ebben potenciál.

Történetünk elején egy első ránézésre személyzet nélkül hajó fut be New York kikötőjébe, a rend éber őreit pedig nyomban a helyszínre vezénylik, hiszen eléggé kétségbeejtőnek tűnik a helyzet. Néhány embert a "szellemhajó" fedélzetére küldenek, akik csak hamar rájönnek, hogy a személyzet nagy rész a hajó belsejében van, több darabban: ugyanis mindannyian halottak. Újabb kutakodás után az is kiderül, hogy az eleinte kávészállítmánynak hitt rakomány különös tojásokból áll, amelyek hő hatására szétrobbannak és ha élőlénnyel érintkeznek, akkor az illető gyomra pár pillanat múlva a hasfalat darabokra tépve szétrobban.

Mivel, hogy ennek már a fele sem tréfa, ezért a helyszínre érkezik egy nagyon okos ügynök néni, aki penge logikával azt is kitalálja, hogy a tojások földönkívüli eredetűek lehetnek, így bevonja a nyomozásba az egykor Mars expedíciót is megjárt, azóta nyugdíjazott Hubbardot, aki szentül hitte és makacsul állította, hogy annak idején a vörös bolygón különös életformával találkozott - amit akkori társa tagadott.

A nyomozás pedig szépen meg is kezdődik és nem várt fordulatok övezik utunkat.

A tovább mögött folytatom.

Oké, egy picit hazugnak érzem magam, mert a nem várt fordulatok dolog, azért meglehetősen túlzás a részemről, hiszen a mai néző számára meglehetősen kiszámítható a Contamination, sőt igazából abban sem vagyok, biztos, hogy 23 évvel ezelőtt bárkinek is tőből szakadt volna ki az álla, amikor a rejtély megoldódott.

Az a helyzet, hogy a film egész jól indít, szétrobbanó hasfalakkal és egészen véresen, tehát eddig jeles volna, ám, ahogy haladunk előre egyre inkább a nyomozás és a Bud Spencer filmekből megismert, de annál jóval gyengébb humorosnak szánt részek veszik át a főszerepet. Ezzel pedig talán nem is volna nagy baj, de sajnos karaktereink nem annyira érdekesek, mint amennyit látjuk őket.

A végeredményt elnézve pedig picit az volt az érzésem, mintha egy régi James Bond mozit néznék, amiben nincs benne Q. A végére egészen hasonlóvá válik a dolog, lesz egy főgonoszunk, aki még félnótás módjára jól be is mutat mindent, az általa halálraítélt főhőseinknek, akik váratlan fordulatként megszabadulnak a fogságból és megmentik a világot. Elnézést, ha ez spoiler, igazából nem hinném, hiszen ugyan mégis mi lenne a vége?

Ezektől a momentumoktól pedig sablonos, kiszámítható és vontatott a Contamination, így pedig nem is csoda, hogy nem szerzett magának nagy hírnevet.

Mondjuk mielőtt a James Bond fanok megörülnének, hogy de jó, akkor ez olyan, mint egy véres Bond film, azért jelezném, hogy nem, hiszen, mint említettem nincsenek izgalmas karaktereink, a főgonosz pedig egy idióta - mondjuk utóbbi néhány Bond gonoszra is igaz.

A rendezést egyébként Luigi Cozzi vezényelte, akinek 1977-ben volt egy Godzilla filmje is, illetve itthon is ismert alkotásai közül a Herkules, a világ ura című produkciót említeném meg, bár az igazsághoz tartozik, hogy utóbbi - csak úgy, mint a Contamination-t - Lewis Coates néven rendezte.

Borzalmasan rossznak nem merném és nem is akarnám nevezni ezt a produkciót, sőt, akit az nem zavar, hogy picit leülnek a dolgok és a horror háttérbe szorul még élvezheti is. Én 4 ponttal jutalmaznám Cozzi munkáját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.