Az Ed Gein: The Butcher of Plainfield című film kapcsán a készítők igen nagy szavakat használtak, legalábbis a marketingmunka folyamán. Úgy hirdették munkájukat, hogy Norman Bates, Buffalo Bill és Bőrpofa után itt egy újabb valódi sorozatgyilkos az Államok történelméből, Ed Gein, a Plainfield-i mészáros, aki valami ördögi fickó.

Persze a valóságában ez valószínűleg így volt, hiszen ezek a beteg emberek mind azok, viszont a film korántsem hozza a másik három karakter szereplésével készülő produkció hangulatát, mondjuk azért a Texasi láncfűrészes egykori folytatást übereli.

Egy hasonlat is eszembe jutott miközben az eseményeket figyeltem, picit hülyén fog hangzani, de azt hiszem van benne igazság. Ez az alkotás egy picit olyan, mint a karalábé, ami tök jó, mer' az zőccség, vitaminnal, lehet szeretni, viszont az idő elteltével a karalábé megfásul és a jóságának ezzel vége is szakad. Na ez történik itt is. Egy egész jó kezdéssel van dolgunk, ami szépen lassan unalmassá és monotonná válik, majd egyszer csak azt vesszük észre, hogy az egymásra pakolt sablonok is inogni kezdenek és éppen csak, hogy nem dőlnek össze. Kár érte!

De nézzük egy picit a sztorit. 1957-ben járunk, főhősünk/gonoszunk pedig a már említett Edward Gein, aki az ugyancsak címben szereplő Plainfield városkájának a szélén él, immáron egyedül, miután az édesanyja és a testvére meghalt. Edward picit nehezen viselte a dolgot, azt is mondhatjuk, hogy beleőrült és ezért vált azzá, ami: egy könyörtelen, beteg gyilkossá. Gein azonban nem az a precíz srác, így lehet az, hogy miután elrabolt egy lányt, a helyi rendőrség figyelmét is felkeltette.

Leginkább az újonc Bobby Mason az, aki szeretné elkapni a tettest, már csak azért is, hogy a volt rendőr apja emléke előtt is tisztelegjen, na meg, mert egy elszánt gyerekről van szó. A nyomozás megkezdődik, Ed Gein továbbra is rendületlenül és véletlenszerűen gyilkolgat, Bobby pedig csakhamar a nyomára bukkan, bár nem teljesen úgy, ahogy szerette volna.

A tovább mögött folytatom.

Tulajdonképpen semmi ördöngösség nincs a történetben és meglepetésekre sem igazán kell számítanunk. Persze ez talán abból a szempontból nem is baj, hogy ugye true story-ról van szó és esetünkben talán nem is annyira próbálták meg túlfényezni az egészet. De ez hátrány is, mivel egy idő után pont emiatt válik vontatottá és unalmassá az egész.

Ed Gein karaktere a közelébe sem ér az említett 3 gonosztevőének, egyszerűen nem mutatják nekünk be eléggé. Ott van, gyilkol és őrült módjára viselkedik és ez egy filmben talán kevés, még akkor is, ha horrorról van szó. Más kérdés, hogy ez nem az őt alakító Kane Hodder hibája, aki azt gondolom remek választás volt a szerepre.

Egyébként a többi szereplőnk is elég lagymatag, talán egyedül Ericával érezhetünk együtt, Bobby rendőrrel semmiképpen, ami abból a szempontból mindenképpen kár, hogy valahol ő a jófiú főszereplőnk. 

Ezzel ellentétben viszont a gyilkolások és a véres jelenetek teljesen rendben vannak. Durva és tényleg marhára véres, néha már-már talán nekünk is fáj, ahogy a karaktereink kinéznek. Ezekre a részletekre valóban odafigyeltek a készítők és ez azért egy jó nagy pluszt jelent.

Azonban ennek ellenére sem ugrálhatunk örömünkben, mivel, mint, ahogy azt már korábban is írtam sajnos, ahogy haladunk az időben előre, a sok gyilkolgatás úgy lesz egyre kevesebb (bár szerencsére nem kevésbé véresebb), a végén pedig egy "remekbe szabott" sablonnal sikerül lezárni a sztorit, ami könnyen lehet, hogy a valóságban is így történt, bár bevallom őszintén, hogy nem hiszem, túlságosan mesterkélt az egész.

A rendezést és a forgatókönyvet egyébként Michael Feifer jegyzi, aki például már más sorozatgyilkosról is készített filmet, illetve jó néhány horrorhoz köthető a neve íróként, rendezőként és producerként is.

A főbb szereplők közül ugye hétvégi alanyunkról Kane Hodder-ről már tettem említést rajta kívül Adrienne Frantz (Hack!) és Shawn Hoffman (Karla, A Dead Calling) nevét érdemes szóba hozni, illetve az elején néhány percre Michael Berryman (Az 1000 halott háza 2., Pokol klub) is feltűnik a képernyőn.

Ami a pontokat illeti én egy 4-essel tudnám jutalmazni ezt a produkciót. Semmiképpen sem rossz és nézhetetlen, sőt a véres darabok rajongóinak még talán kötelező is, de sajnos nem egy kiemelkedő és eget rengető próbálkozás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.