Kane Hodder hétvégénk első állomásaként egy olyan filmmel kezdeném a sort, amelyben főhősünkből nem sokat látunk, hiszen többnyire vérfarkasnak maszkírozva teszi tiszteletét. Ez egyébként fontos jellemző a színész életében, hiszen eleinte ilyen szerepekben láthattunk, sőt szegről-végről Jason Voorheesként is hasonlóan rejtve maradt előttünk.

Persze ezentúl nem érdemes párhuzamot vonni a két karakter között és a két produkció közt sem, hiszen a Fémszörny jóval elmarad a Péntek 13-tól, még akkor is, ha utóbbi szériában is akadtak gyengébben muzsikáló részek.

A történet nem túl bonyolult, bár érdekessége lehet, hogy az elején Magyarországon járunk. Két férfi üldöz egy vérfarkast, akit ugyan sikerül elkapniuk, de egyiküket megöli a lény. Hőseink persze nem holmi kedvtelésből eredtek a fenevad nyomába, hanem kormány megbízásból, amelynek során a feladatuk az volt, hogy vérmintát szerezzenek a lénytől.

Életben maradt barátunk ügyesen meg is teszi mindezt, ám a kutatóközpontba visszaérve erős késztetést érez arra, hogy magának adja be a vért, hogy erős legyen és hogy letesztelje a hatását, ugyanis a kis türelmetlen nem bírja kivárni a kötelező kutatások eredményét. Az önkéntesség természetesen nem túl jól sül el, ugyanis hősünkből vérfarkas lesz, rátámad a labor munkatársaira is, majd pedig egy Miller nevű tag ezüstgolyókkal semlegesíti farkasunkat, akit ezek után hibernálnak.

Ezek után 20 évet ugrunk előre az időben és egy újabb kutatóintézetben találjuk magunkat, ahol néhány lelkes tudós egy asszonyka vezetésével szintetikus bőr előállításán fáradoznak, amelynek nagy részét egyébként fémből állítják elő. A 20 év alatt picit megőszült Millernek támad egy remek ötlete, még pedig az, hogy vegyék elő a hibernálásból a halott vérfarkast (aki mondjuk halála után természetesen ember alakot öltött) és a tudósokat rábeszéli, hogy rajta próbálják ki az új bőrt először, hiszen mi baj lehet, úgyis halott az ezüstgolyónak hála. Igen ám, de gonoszunk egy véletlen folytán felébred és őrjítő gyilkolgatásba kezd, ráadásul már a likvidálása sem egy könnyű feladat, hiszen egy dolog, hogy ezüstre van hozzá szükség, de az új fémszerkezetes bőrön a golyó sem egykönnyen megy át.

Folytatás a tovább mögött.

- Hol van Hammond tábornok?
- Valószínűnek találom, hogy nem ugrál örömében.

Oké, hát meglehetősen körül lőttem a dolgokat, bár tény, hogy igazán spoilerezni nem is lehet, hiszen minden úgy történik, ahogy azt sejthetjük már az első pillanatoktól kezdve. Ha picit gonosz akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a sztori nem egy nagy eresztés. Sőt mi több, mi magyarok még fel is háborodhatunk azon, hogy itt vérfarkasok, hát ugyan már - itt az őrült politikusok a legvadabb lények (mondjuk gondoljatok bele mennyivel viccesebb lett volna, ha a két amerikai ügynök Matolcsy vérét veszi, az egyik magába fecskendezi és vérmatolcsyvá változik - ennek az ötletnek a jogait lehet le is kéne védetnem). Bár másrészt meg örülhetünk és büszkék lehetünk amerikai embertársainkra, hogy akad arra olyan, aki tud az országunk létezéséről. 

Ha már a sztorinál tartok, akkor érdemes megemlíteni, hogy én picit laposnak éreztem ezt az egészet. Sokszor nem történik semmi, picit vontatottak a dolgok, nagyon kevés a gyilkolás, illetve néhol picit túl van gondolva a dolog és sokat lelkiznek a szereplők. Jobban örültem volna annak, ha egy picit akció dúsabbra sikerül.

Ennek ellenére a vérfarkassal nagy baj nincs, nagy, ijesztő, meg Kane Hodder, bár őszintén szólva én mindig picit megmosolygom ezeket a vérfarkasokat, mert néha nagyok, bolyhosak és esetlenek és itt is akadnak képsorok, ahol picit ez volt az érzésem, de mondjuk azok a képsorok kifejezetten jók voltak, ahol félig farkas, félig ember arca van a lénynek.

A gyilkolásokból, mint említettem kevés van és igazából nem is jól sikerültek, szóval emiatt nagy hiányérzetünk nem lehet és Alessandro De Gaetano rendező azért jó érzékkel nem mutatja nekünk ezeket a jeleneteket totálba, mivel azért picit mostoha megoldásnak éreztem a gyilkolásokat megvalósítását, sőt ugye inkább verekedésekről van itt szó, meg arról, hogy a szörny jól eldob mindenkit, akit tud.

Az azért mindenképpen jó volt, hogy nem vettek komolyan semmit, a lelkizős részek mondjuk nem erre utalnak, de néhány poén is akad, ami szerintem jót tett.

Hétvégi hősünkre, Kane Hodderre pedig picit tényleg nehéz itt kitérni, hiszen teszi azt, amit tennie kell, de ugye nagy színészi játékról nem beszélhetünk az esetében - pedig amúgy, szerintem amellett, hogy nagy, színésznek sem rossz.

Részemről 5 pontot tudnék adni a filmre és ebben egy pici jóindulat is van, ugyanis nem egy emlékezetes darab, bár hozzá is tenném, hogy 1990-1995, '96 között elég sok inkább közepes, vagy még inkább gyengébb produkció született - nyilván nem általánosítani akarok, de ez az az időszak, ahonnét talán nehezebb klasszikust vagy nagy örömet kiváltó horrort említeni. Illetve pont olyan a Fémszörny is számomra, mint a Homokember: ha gyerekkoromban látom akkor valószínűleg szerettem volna és akár még az egyik kedvencem is lehetett volna, viszont most a nagy fejemmel, már nem tudtam annyira élvezni, de azért nosztalgiázni jó és a vérfarkas horror kedvelői is szerethetik ezt a produkciót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.