A blog egyik nagy hiányossága saját bevallásunk szerint is, hogy ázsiai filmek viszonylag kevés helyet kapnak, de azért szépen csepegtetve az ottani alkotásokat is szeretnénk Nektek bemutatni, ennek jegyében jöjjön is egy japán produkció a Bűn és kéjvágy.

Filmünk első jelenetében egy brutális, gyilkossági helyszínelést figyelhetünk meg. Két testet találtak egy türelmi zóna romos épületében. Mindkettő testrészeit és fejét letépték és a törzs hiányzó darabjait próbababák részeivel pótolták. Pár perc után ugrunk és Izumival ismerkedhetünk meg, aki egy befutott író felesége. Cselédként szolgálja ki a férfit, aki tudomást sem vesz róla és még a szex terén is elhanyagolja. Unalmában az asszony beáll egy áruházba hostesskedni. Egy modellügynökség vezetőjének megakad a félénk lányon a szeme és elhívja egy fotózásra. Egy gyenge kezdés után gyakorlatilag megerőszakolják a lányt, akinek viszont ennek ellenére sokkal jobban megnő az önbizalma. A munkahelyén valósággal ragyog és elkezd napközben félrelépegetni más pasikkal. Igazi fordulatot az életében az okozza, amikor megismerkedik Mitsuko-val, a hivatásos útszéli prostival. Ettől a ponttól kezd igazán beindulni a film, többet nem is árulnék el, inkább kattintsatok a továbbra, mögötte folytatom.

Brutális és perverz filmre számítottam, sajnos csalódnom kellett. A 108 perces játékidő annak ellenére unalmasra sikerült, hogy azért mindig történt benne valami (igaz, ez legtöbbször valamilyen szexjelenet volt). Nekem kb. két és fél órásnak tűnt.

Erotikusan erősen túlfűtött produkció, perverz jelenetek is találhatóak benne (persze mindenki maga döntse el, hogy mi a perverz). Nemi erőszak, kötözés, fojtogatás és vérfertőzés mind-mind megtalálható ebben a repertoárban. Ezek a jelenetek nem igazán tudták megzavarni a nyugalmam, bár szerintem a nagy többségre nagyobb hatást gyakorolnak majd. Nemi erőszakot a legtöbb filmben sajnos nem tudják úgy visszaadni, hogy tényleg átérezzük, milyen beteges és szörnyű cselekedet. Ez esetben sem sikerült.

A történetmesélés fokozatos és nagyon jól felépített. Lagymatag kezdés után lassan kezd szexuálisan egyre durvább lenni, míg a végén tényleg megdöbbentő(nek szánt) jeleneteket és fordulatokat kapunk. Tényleg fantáziadúsak és aberráltak ezek, de valahogy én nem kaptam fel a fejem rájuk. Egyik legjobban eltalált jelenet, mikor anyja és lánya a vendégek előtt az ebédlőasztalnál finom beszélgetés közben szidja egymást. Az öreglány finoman tagolt, nyugodt szavaiból egyszerűen sugárzik az arisztokratikus felfogás, valamint a gyűlölet és megvetés, amit saját vére ellen érez.

Egy jelenetet viszont nem értek. A végén miért kellet azt mutatni, ahogy egy lány szoknyáját felhúzva a bugyiján át két gyerek szeme láttára maga alá hugyozik.

A történet két szálon fut: a film nagy részében Izumi sorsát követjük, amit kb. fél óránként a nyomozással szakítanak meg pár percre. Sok vérre ne számítsunk, de azért a megcsonkított testeket megcsodálhatjuk.

Az Izumit alakító lány jól hozza a ráírt karaktert, egyedül az erőszakos közösüléseknél nem adott bele szerintem mindent. Mellesleg gyönyörű teste is van. A már említett öreg hölgy is remek, a magyar szinkronhangja előtt is le a kalappal. Az érzéketlen férj is fantasztikusan alakít. A Mitsuko-t játszó lány a magabiztos, a nagyszájú kemény kurvát jól alakítja, a dühkitörései viszont szánalmasra sikeredtek. A két stricit játszó mellékszereplő is elég gáz, a telefonos fickó igazán nyomorék lett. Fényképezés is jól sikerült, bár sok extrát ne várjon senki tőle.

Szexuális perverziókban nem múlja felül az alcímben említett alkotást, de azért valamennyire megközelíti. Vérben és brutalitásban messze elmarad tőle, viszont ami óriási különbség, hogy ezt a filmet nem szimpla botránykeltésre szánták. Az egészet belengi az igényesség és az odafigyelés. Míg a Szerb film egy igazi csonkolás, addig a Bűn és kéjvágy egy finom és precíz sebészi beavatkozás. Nem a vér mennyiségére mentek rá, hanem hogy egy gondosan felépített és maximális igényességgel elkészített filmet rakjanak le az asztalra. Vontatottsága ellenére is sokkal élvezhetőbb, mint a Szerb, arról már nem beszélve hogy minőségben egyértelműen felülmúlja. Nem véletlen, hogy Shion Sono-t az Asian Film Awardon 2012-ben a legjobb rendező díjára jelölték ezért a filmért.

6 pontot érdemel, egyszer mindenki nézze meg.

Ui.: Én egy 108 perces filmet láttam, de imdb-n 144-nek írták, lehet egy erősen cenzúrázott változat került a hazai polcokra. Amint beszerzem az utóbbit, frissítem az írást.

Ui2.: Kíváncsi lennék, ti hogy látjátok ezt a filmet, vajon csak rám volt-e kevésbé hatással. Írjátok meg a véleményeteket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.