Üdvözlöm a tisztelt hallgatókat!

Dr_Faust vagyok, az új társszerkesztő-asszisztens vagy micsoda. Nagyon úgy néz ki, hogy én fogom útjára indítani a blog horror játék bemutatóit, mivel félelmetesebbnek tartom azt, ha magunk vágjuk fel az utunkba kerülő legelső kislány ereit saját kéz- vagy ujjmozdulatainkkal ahelyett, hogy azt más tenné meg egy világító lemezen át. A játékok interakciója félelmetesebbé teheti magát a játékot a filmekhez képest, emiatt is kedvelem eme műfajt és ezért is szeretném bemutatni. Mert ugye nincs is rémisztőbb, mint önmagadtól félni.

Megjegyzem, én nem vagyok kifejezetten szakértő, inkább egyszerű játékos szemszögéből elemzem ki az elém táruló világokat.

Elsősorban hivatalosan megvásárolható közforgalomba hozott teljes játékokról, másodlagosan internetes Flash játékokról írok majd - amikor nem bírom pc-vel - illetve amikor lesz szabadidőm, akkor foglalkozni fogok könyvekkel és thrillerekkel is. Utóbbi a kedvenc kategóriám a poszt-apokalipszis történetekkel együtt.

Szeretem, amikor mentálisan hat egy világ ránk és nem az ösztöneinket teszi próbára. Inkább félek attól, mire lehet tudatosan képes egy ember, mint a sötétben tanyázó vérmókusoktól, akik el akarják harapni a hónaljcsontomat. Állítólag ők tudják mi az.

Mindenesetre öröm számomra, hogy megtisztelhetem eme blogkötetet az irományaimmal. Mindig is imádtam írni, tizenegy éves korom óta gyakorlom. Első szerzeményem a modernizáló társadalmat jelképezte egy falusi gyermek szemével (én) és azóta hasonló társadalomkritikákat írtam magamnak, azaz nem publikáltam. Körülbelül fél éve elkezdtem aránytalan rendszerességgel mindenféle fil/játék/társadalom kritikát nézni és a szofisztikált fogalmazásoknak hála valamelyest fejlődtem verbálisan. (Puzsér nem kritikus. Mielőtt valakinek ő jutna eszébe.)

Úgyhogy igen nagy kedvet éreztem hozzá és nagy szerencsémre ide volt felvétel. A horror hat éves korom óta aktív szerepet játszik az életemben, mivel édesapám nem törődve, hogy egy szobában alszunk, nyugodt szívvel hallgatott/nézett bármilyen szomszédtól szedett 18-as történetet. Volt idő, amikor hallucináltam is és féltem a Disney-től is, mert többször láttam álmaimban meseszereplőket mészárlás közben. Azóta gyakran visszatérnek és lassan saját formát öltenek gondolataim, amik rémálmok és éjszakánként visszatérő félelemérzettel jár. Azonban mégis szeretek ezzel a témakörrel foglalkozni, mivel a félelem a legjobb indok arra, hogy az ember kezdjen valamit magával vagy hagyja, hogy a félelem eltapossa őt. Mikor fél az ember, akkor derül ki számomra, hogy mennyire képes bírni a hétköznapok terheléseit.

Röviden ennyit szerettem volna írni magamról.

Remélem irományaim elnyerik mindenkinek a tetszését, nemsokára meg is fog jelenni a legelső, ami a "The Path" című játék leírása lesz. Egy gyerekmese másképp. Imádok lelki szisztémákkal foglalkozni, úgyhogy igyekszem olyan világokat bemutatni, amiben nem a puszta kezesmészárlás van az első helyen.

Köszönöm a figyelmet és üdvözlöm leendő olvasóimat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.