Az egyik szerkesztőnk Herschmi egy mondatával kell, hogy kezdjem ezt az ajánlót, ugyanis, amikor meséltem neki erről a filmről akkor tett egy kiváló megállapítást az itáliai horror kapcsán: "Az olaszoknak múltjuk van." És pont! Azt elmondhatjuk, hogy a csizma alakú ország jelenlegi horror kínálatát lényegében ezzel a mondattal össze is foglalhatjuk és ha netán olasz horror nézésre vállalkozunk, akkor mindenképpen vegyük számításba az előbb leírt mondatot, akkor talán nem esünk nagyon pofára.

Ezúttal a modern olasz horror egyik zombis produkciójára esett a választásom, hiszen azért annak idején Fulci alkotott ebben a témában és most az talán másodrendű és szubjektív dolog, hogy azok a filmek jók voltak-e vagy rosszak, a lényeg, hogy mindenképpen nyomot hagytak maguk után a horrortörténelemben.

Nos a Zombi: La creazione című alkotással ez biztos, hogy nem fog előfordulni és egyértelműen megállapíthatjuk, hogy egy gyenge, esetleg rossznak is nevezhető zombi produktummal állunk szemben, amely néhány durva jelenettel azért igyekszik megcélozni a horrorrajongók szívét, de azt hiszem még így is csak a máj környékén járhat...

Viszont mielőtt kivesézném (csak, hogy véletlen se térjünk el a belsőszervi hasonlatoktól) a filmet, nézzünk egy gyors történetet.

Adott egy kutató leányzó, akit néhány rendes helikopteres bácsi (gondolom én, hogy egy mentőcsapat) a tengeren hánykolódva talál meg, majd gyorsan kórházba is szállítanak, végül pedig miután a lány észhez tér beszámol kacifántos kalandjairól, melynek során élőholtak támadtak rá és megszeppent csapatára, az egyetlen túlélő pedig ő maradt. A kutató cégnél persze nevetnek az egész sztorin, a lányt pedig kirúgják, aki ezt követően egy buddhista kolostorban igyekszik megtalálni a lelki békéjét - egyébként egy gyors kérdés, ott nem csak férfiak vannak?

Fél év után azonban a cég belátja, hogy a zombis történet igaz volt és a lányt is megkérik, hogy csatlakozzon a katonákból álló kutatócsapathoz, akik a zombiktól hemzsegő szigetre utaznak, túlélőket keresni. Hősnőnk, ahogy az lenni szokott egy kis kéretés után beadja a derekát, azonban rosszul teszi, mert a sziget valóban maga a pokol.

A tovább mögött folytatom.

Ugye, hogy mennyire sablonos? És az még hagyján... a legnagyobb gond, hogy talán baromságnak is nevezhetjük a forgatókönyv ezen részét, hiszen nem teljesen éreztem indokoltnak, hogy egy kutatónő, akinek semmilyen tapasztalata nincs a zombikkal való harcban, csak szerencséjének köszönhetően maradt életben, mi a picsának megy megint zombik közé és miért hiszik róla, hogy a Macskanőt megszégyenítve alázza majd le a gonoszokat, esetünkben a zombikat. Hmmm?

A baj pedig az, hogy itt nem állhatunk meg a rossz dolgok átbeszélésében, hiszen ezektől hemzseg a film.

Kezdeném a vesszőparipámmal, az idióta lassításokkal, még továbbra sem értem a létjogosultságukat, mindösszesen baromi szarul és idegesítően néznek ki, főleg annak fényében, hogy a zombitámadások java részénél ezt a megoldást alkalmazták.

Szereplőink egytől egyig bénák és most tényleg nem tudnék kiemelni senkit, aki picit is jó volt, még a zombikat se. Főhősnőnk egy idegesítő picsa, a katonák nagy részére pedig szintén használhatjuk ez a jelzőt, leginkább a vicceskedő srácra, aki ránézésre is debilnek tűnik, tehát a szűk 90 perc alatt nem jöttem rá, hogy kerülhet ilyen ember a katonák közé, bár ugye volt dagadtnak nevezhető zsoldos is, tehát nem a Feláldozhatókkal van dolgunk, arra számítsunk.

A film vége felé a készítők igyekeztek minél több gusztustalanságot bevetni, kevés sikerrel, hiszen ezek közül, talán a terhes nők hasából előtörő zombi csecsemők voltak valamelyest pofásak, a később látható csúcsfejű, meztelen gyerek zombik, vagy mik kifejezetten nevetségesre sikerültek, amelyet leginkább annak köszönhettek, hogy úgy mozogtak, mint kezdő táncos a discoban és néha még a fütyijük is látszott. Gondolom 5-6 év múlva nem ezzel a videóval fognak csajozni. Haha.

Ezen kívül a film végéről is szót ejtenék, ami spoileres lesz, tehát csak az olvasson tovább, akit ez nem zavar. Szóval, akármennyire is szar volt az egész kíváncsi voltam arra, hogy vajon mégis mi történik a szigeten és hogy terjedt el a zombi kór, szerencsére a végén erre is megoldást kapunk, a baj csak az, hogy olyan blőd formában, hogy már-már Mikroszkóp színpadra kívánkozik a dolog. Az egész zombiság irányítója ugyanis egy Agy. De tényleg. Ha pedig ez nem volna elég, ő még beszél is. Na erre ki var gombot?

Beszélő agyat legutóbb a Tininindzsa teknősökbe láttam, de az mese volt és ott egy ember méretű patkány volt a mestere 4 ember méretű teknősnek, tehát ott abszolút nem kellett logikát keresni, de egy beszélő, gonosz agy, aki egy üvegben van. Eleve, hogy került ő oda? Ott nőtt meg? De a zombik miért nem eszik meg, hát azok agyzabálók, ő meg egy agy. Megannyi kérdés és nincs válasz...

Pozitívumként talán azt említhetném meg, hogy elég véres filmről beszélhetünk, amitől legalább tényleg egy kis horror íze lesz az egésznek és talán egy kicsit ellensúlyozza is a hülye színészek és a buta forgatókönyv okozta károkat, azonban még így is csak 3 pontra jó nálam a Zombi: La creazione.

A nagyon durván zombi-fan olvasóknak talán ajánlom, végül is én is el voltam vele, de nyugodtan lehet közben sörözni, vagy gyöngyöt fűzni is, sokat így sem vesztünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.