Az elrettentő magyar cím miatt az első szó, amit meg kell említeni kedvcsinálás gyanánt az egyszerűen csak ennyi: Lynch. Ugyan nem David (Twin Peaks, Mulholland Drive, Veszett a világ), akiről szó van, hanem a lánya, Jennifer második saját próbálkozásáról, persze apuci producerként vigyázó tekintete mellett.

Egy brutális kettős gyilkosság képeivel nyit a film, amely nem csak a hangulatot hivatott megalapozni, hanem az egész történetnek keret formában is alapot ad. Az ügy, és egy újabb rejtélyes gyilkosságsorozat felgöngyölítésére két FBI  ügynök érkezik a kisvárosi kapitányságra, Elizabeth Anderson és Sam Hallaway. Túlélők kihallgatása alapján ismerjük meg a másik mészárlás történetét, és látunk bele az áldozatok személye mögött megbúvó emberi gyarlóság, kegyetlenség és korrupció világába. Nem szimpla nyomozás amit átélünk, hanem állandó feszültséggel teli utazás leromlott értékrendek, és az őket birtokló lelkek megismerése felé (nem mintha amúgy nem találkozna velük eleget az ember). Ugyan rengeteg horror foglalkozik a kisvárosi emberek aberrációival, de itt mindez csak mellékes, akár nagyvárosban is játszódhatna a film, az onnan történő kilépés inkább arra mutat rá, hogy hiábavaló minden illúzió a "nyugodt sziget" elképzeléséről, az emberek mindenhol csak emberek...

Folytatás a tovább mögött.

A kihallgatott személyeket - hiába van köztük egy kislány, Stephanie is, a rendőr és egy tinilány mellett - nem lehet igazán sajnálni, nincs nagyon kinek drukkolni, nem tudjuk átérezni azt a borzalmat, ami ahhoz kellene, hogy igazán gyűlöljük a gyilkost. Steph iránt sajnálatot inkább anyja miatt érezhetünk, aki szinte semmibe veszi és inkább rendszeresen a pasijával van elfoglalva. Az ő haláluk egy szörnyű tragédia még így is, hiszen egy egyedül maradt kislányt látunk az út szélén állni, valós és átvitt értelemben is, de mindez úgy olvad bele az eseményekbe, hogy egyszerűen csak sodródunk tovább, lélegzetvételre és elgondolkodásra csak minimális időnk van. Valami már kezdetektől fogva gyanús a kislánnyal, ez nyilvánvaló, de ilyen család mellet ez nem is csoda, külön figyelmet is kap később.

A tinilány, Bobbi egy züllött narkós, aki miután a barátjával végignézi, ahogy a dílerük túllövi magát, szépen kirabolják majd egy jóízűt nevetnek is rajta, hogy milyen vicces volt, ahogy az habzó szájjal szenvedve kipurcant. Akaratlanul is belelátjuk ebbe a nevetésbe saját valószínűsíthető sorsukat ezen az úton, még ha másabb módon is alakul számunkra a halál pillanata. Benne és a zsaruban közös pont a hazudozás, meséjüket hallgatva mi a valós képeket látjuk, és az egyetlen aki láthatóan szóról szóra elhisz mindent az az őrs kapitánya Billings, csakhogy ő annyira érdektelen az egésszel kapcsolatban, hogy meg sem lepődhetünk rajta.

A rendőr, Bennett a legvisszataszítóbb és egyben legszánalmasabb figura a filmben, társával Conrad-dal az unaloműzést az autósok megalázásában és pénzük lenyúlásában élik ki, miután kilőtték azok kocsijának kerekét. Külön hangsúlyt kap az ő tevékenységük, szellemiségükben a Kalevet hasonszőrű szarházijaira emlékeztető figurák, nem lehet nem undorodni tőlük.

A három szál az autópályán ér össze, és indít az útjára mindent, ahogy az el is lett tervezve.

A gyilkos karaktere mint olyan, lényegében nem létezik, nem is igazán találkozunk vele, a kezdő képsorokon láthatjuk villogó fényben Bőrpofa benyomását keltő gumimaszkjában, majd később mikor már a megoldás is előttünk van, de az ő lényét is inkább nekünk kell összeraknunk, amíg a végén helyére nem kerül minden, és megértjük a film elejét is.

A horrort az érzések és hatások szolgáltatják, bár vér is fröccsen, egészen jól beállítva, nem a félelemtől, hanem a beteges hangulattól leszünk libabőrösek.

Mivel kiváló színészi teljesítményeket igényel egy hasonló produkció, érdemes pár szereplőre külön kitérni, az egyik rögtön a Hallaway ügynököt megformáló Bill Pullman. Értékelhető alakítást én tőle még nem láttam, főleg amit a Függetlenség napjában megvillantott egyenértékű ezen alkotás magyar címének minőségével. De bármennyire is a színészi létminimumon mozog a mimikai repertoárja - talán a kor teszi - de itt nem igazán lehet belekötni a teljesítményébe! A társát alakító Julia Ormond-dal tökéletes párost alkotnak. Billings kapitány nélkülözhető szerepében Michael Ironside remekel, szokása szerint nem szimpatikus, de színvonalas teljesítménnyel. Bennett rendőr szerepét pedig a produkciót társírókánt is segítő Ken Harper vállalta magára, ismételten beleköthetetlenül. 

Kissé talán kiszámítható a megoldás, de ez nem számít, nem cél, hogy a csattanó minél nagyobbat üssön, itt minden a torz képeknek van alárendelve és azokat meg is kapjuk hiánytalanul.
Mindenképpen ajánlom az Aberrált élvezeteket a horror, a pszicho-thriller és a krimik rajongóinak is, garantáltan senki sem fog jó érzésekkel felkelni a képernyő elől, és ezt azt hiszem vehetjük pozitívumnak.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.