Olyan két éve, egy zord téli éjszakán kapcsolgattam a tévét, és megakadt a szemem egy vérvörös 18-as karikán a m2-ön. Bár a film elejéről lemaradtam, mégis kíváncsian kezdtem el nézni, vajon mi is ez, miért az a címe, hogy „Genya”. Nagy reményeket nem fűztem ehhez az alkotáshoz, de hatalmasat tévedtem, mert az igencsak brutális Bobby Kent-gyilkosságról szól, és egy rettentően jó film a fiatalkori züllésről és agresszióról.

A film két főszereplője Marty és Bobby. Előbbi csóró gyerek, a suliból is kimarad, és egy elég sötét élet kép körvonalazódik a szemei előtt. Utóbbi pedig jó családból származik, egyetemre fog menni és igencsak szép jövő várja az apja cégénél. Kiskoruk óta jó barátok és gyermekkoruk óta fennáll köztük egy bizonyos hierarchia. Bobby a főnök, Martyt állandóan csicskáztatja és ok nélkül veri, gondolván ez a világ rendje. De nem csak egyetlen cimborájával, hanem a teljes környezetével is így viselkedik.  De minden megváltozik, amikor Marty összejön Lisával, akibe halálosan beleszeret. Lisa nem bírja elviselni Bobby szemét viselkedését, ezért a fiúval és pár barátjával eltervezik „közös ellenségük” megölését. A Kent-fiú meggyilkolását meséli el ez a film. Ettől a ponttól elég sok spoiler lesz, tovább olvasni csak saját felelősségre!

Folytatás a tovább mögött.

„Azt akarom, hogy szopd le a faszomat. És aztán nyálazd meg a tökömet!”

Ezekkel a mondatokkal indít a Genya, melyek Marty száját hagyják el, ugyanis a srác zsebpénzét meleg szextelefonálással egészíti ki. Az első percek ugyanilyen stílusban folytatódnak, két lány pletykálgat hasonlóan ordenáré módon férfi ügyeikről. Már itt érezhetjük, milyen züllöttek Florida fiataljai, de a java még csak ezután jön.

Marty nem csak szex-telefonálgat, de Bobby unszolására táncol is egy buzibárban, a két fiú pedig meleg pornó videókat csinál klubokban felszedett idegenekről annak reményében, hogy helyi szexshopoknak el tudják majd adni. De van még a filmben kutyával smárolás, faggyúfétis és nemi erőszak is. Igen, jól olvastátok, Bobby két lányt is megerőszakol későbbi gyilkosai közül.

A karakterek elég változatosak és züllöttek. Itt van mindjárt Bobby, aki a jófiú álarc mögött egy igazi szarházi, abba tapos bele, akibe tud és önteltsége határtalan. Mellesleg az a Nick Stahl játssza, aki a T3-ban John Conor-t és remekül hozza a gátlástalan, elkényeztetett zsarnokot. Legszívesebben pofán verné az ember még a képernyőn át is.

Marty-t az a Brad Renfro alakítja, aki megfordult Stephen King Eminensének aberrált tinédzsereként is és sajnálatos módon fiatalon meghalt. Közepeset alakít, habár mikor úgy sír, hogy még a nyál is folyik a szájából, az igen meggyőzőre sikerült.

Lisa az értelmi szerzője a gyilkosságnak, azt nem tudtam eldönteni, hogy az motiválja jobban, ahogy szerelmével viselkedik Bobby, vagy az zavarja, hogy élete párja túl sok időt tölt el a haverjával. egy biztos: az a típusú szerelmes, aki ölni is képes párjáért. Nem mellesleg Rachel Miner-t a stocholmi filmfesztiválon díjjal is jutalmazták ezért a filmért.

Ali az újgazdag, felelőtlen kis csaj, akit még az sem térített el a kurválkodástól, hogy már középiskola alatt gyereket szült. Heather egy tipikus szétcsúszott drogos, aki isten tudja hány elvonót megjárt már, csuklóján pedig látszanak öngyilkossági kísérleteinek nyomai. Az egyik jelenetből azért megtudjuk azt is, hogy milyen családi körülmények vezettek el ahhoz, hogy ilyen mélyre süllyedjen.

Lisa kuzinja, Derek a tipikus jófiú-vagyok-de-rossz-társaságba-kerültem. Arcáról üvölt a jámborság és szerencsétlenség. látszik, hogy senkinek sem tudna ártani, de ugyanakkor szeretne is tartozni valahová, ezért hagyja magát sodorni az árral és legnagyobb szerencsétlenségére megy a többiek hülyesége után.

Donnie egy igazi szétcsúszott narkós, aki annyit szívott, hogy tudatmódosító szerek nélkül még az 1+1-et sem tudná kiszámolni. Végezetül itt van az önjelölt nehézfiú, aki irányítja a gyilkosságot. Remekül adja a vagány gengszterpalántát, külsejéről is ordít, hogy sitten lenne a helye. Valójában csak egy senki, aki a nehézfiúk közé akarna tartozni, de nem elég tökös hozzá, így tinédzserek közt játssza a nagyfiút.

És hogy mi lesz szegény Bobby Kenttel? Elcsalják a mocsárhoz, hátba szúrják, majd gyomorba, végezetül egy baseball-ütővel szétzúzzák a koponyáját. A sötéttől sok mindent nem látunk belőle, de nem is kell, így is igen súlyosra és nyomasztóra sikeredett. De mitől is, ha vért sem látunk? Attól, hogy míg a gyilkosságig fel sem fogják, mit fognak tenni, addig egy csapat szaros, számháborúzni készülő gyerekre hasonlítanak, de amikor meg kell tenni, a legkülönbözőbb módon viselkednek. Martyból kijön az éveken át eltűrt megaláztatás okozta düh és gyűlölet, nem kegyelmez „legjobb barátjának”. Donnie-n látszik, hogy fel sem fogja, mit tesz, drogos kis agyának még mindig játék az egész. Dereckből előjön a nagyra nőtt kisfiú, sírva fakad és látszik, hogy ő sosem akart igazán részt venni ebben, végig reménykedett, hogy csak jól ellátják a baját és ennyivel le lesz tudva a dolog. A lányok pedig a kocsi ülései alá bújnak, sokkot kapva sírnak és sikítanak, amíg a felbérelt gengszterpalánta hidegvérrel irányítja a dolgokat.

De itt még nincs vége, végignézhetjük azt is, ki hogy próbálja feldolgozni a gyilkosságot, hogy próbálnak enyhíteni a lelkiismeretükön vagy egyszerűen csak keresni a lehetőséget, amivel egy lebukás után is ki tudnak bújni a felelősség alól. A film ezt is (ahogy minden mást is) zseniálisan mutatja be.

Mitől több ez egy tipikus botrányfilmrendező egyszerű perverziójánál? Attól, hogy hűen és részletesen mutatja be azt, hogy hogy történt és milyen kiváltó okok miatt Bobby Kent megölése ’94-ben. Még a fiú utolsó szavai is megegyeznek azzal, amit az elkövetők mondtak vallomásaikban. A forgatókönyv amúgy Jim Schutze Bully: A True Story of High School Revenge c. regénye alapján készült, de utána olvasva a valós eseményeknek azt mondhatom, minimum 90%-ban tükrözi a történéseket ez a film. Apró eltérések vannak, pl. Bobby Kent néger volt és a gyúráshoz szedett szteroidok miatt volt valószínűleg agresszív viselkedésű, stb..

Semmi sem lehet kegyetlenebb és felkavaróbb a valóságnál, ezt bizonyítja a Genya és a The Girl Nextdoor is. A kapott díjak és jelölések (stockholmi és velencei filmfesztiválok, Prism Awards) pedig azt, hogy Larry Clark nagyszerű munkát végzett. 9 pontot abszolút megérdemel, aki teheti, nézze meg!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.