"Jobb ha vigyázol!" - hirdeti a Silent Night, Deadly Night 3. részének alcíme és basszus milyen igaza van, hiszen tényleg jobb vigyázni ezzel a folytatással is.

Sajnos már a második rész kapcsán is leírtam, hogy számomra csalódás keltő volt. Leginkább az a megoldás adott okot a szánalom érzetre, hogy az első félidőben tulajdonképpen a kezdő epizódot nézhettem újra ez pedig marhára bosszantó.

Őszintén szólva féltem is a harmadik résztől rendesen, hogy ismét hasonló megoldáshoz lesz szerencsém, de nem így történt. Kapunk ugyan néhány bevágást az első felvonásból, de alig néhányat és itt bizony próbáltak valami új sztorit kerekíteni a dolog köré, csak elmentünk egy igen érdekes irányba.

Ricky-t ugye lelőtték, de mint kiderült nem halt bele a sérülésekbe, ugyanis valami zseniális módszert alkalmazva rekonstruálták az agyát, ami abból áll, hogy egy üvegbúra van a fején, így látszik az agya és szeretnék előhívni az emlékeit, amolyan jaj de izgalmas kísérleti célokból, mert a tűzzel ugye játszani kell.

A dolog úgy néz ki, hogy egy különös tehetséggel megáldott lány próbálja meg álmaiban telepatikus úton felvenni a kapcsolatot Ricky-vel. Az ötlet egyébként jól működik, ugyanis a lány átéli azokat az eseményeket, amelyeket Ricky is elszenvedett, viszont mindeközben a fiú is ragaszkodni kezd a vak lányhoz. Ja igen, Laura vak, ezt lehet tudni, mondjuk nem teljesen értem miért volt az, de erről majd később.

Az egész történet pedig akkor kezd izgalmassá válni, amikor Ricky feléled a kómából és a lány után indul, hogy megszerezze magának.

A tovább mögött folytatom.

A karácsonyi hangulatot szerencsére talán nem annyira herélték ki, mint az előző részben, ugyanis Laura pont karácsonyozni utazik el, Ricky pedig aznap éled fel és indul utána, útközben persze végez mindennel és mindenkivel, akin piros posztó vagy mikulás jelmez van, mert a bika szokások még mindig hűen élnek benne.

Érdekes lehet, hogy Ricky személyében változás történt, persze ezt már megszokhattuk, hogy hemzsegnek az alakváltók a szériában, hiszen korábban a rendfőnökasszony kinézete változott meg. Ricky személyi változása pedig azért érdekes, mert Bill Moseley bújt az elmebeteg srác bőrébe, az ő neve pedig a horrorszakmában azért már valami. Más kérdés, hogy könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy ezt az alakítását szégyelli.

Ricky kapcsán a gyilkosságok mellett sem mehetünk el szó nélkül, ebből kapunk ugyan elég sokat, viszont látni semmit nem láttunk. Vagy ordítást hallunk vagy jobb esetben a különféle tárgyakra fröccsenő vérnek örülhetünk. Ez oké lenne, ha nem egy slasherről lenne szó. Úgy gondolom, hogy ez ide édeskevés.

Karaktereink sajnos szintén hozzák a megszokott béna teljesítményt. A fiatal Balázs Palit alakító sráctól kezdve egészen főhősnőnkig a vakasszonyig mindenki buta. Utóbbi egyébként körülbelül annyira szimpatikus, mint egy tál borsó. Sőt a borsót legalább megehetjük Samantha Scully meg még erre sem jó, mondjuk a filmes szakma nem is sokáig tartotta kegyeiben.

Azt meg, hogy miért is volt ő vak ne kérdezzétek. Amennyire tudom igaziból nincsenek ilyen gondjai, a vakságtól pedig csak butább lett az egész sztori. Hiszen az oké, hogy vakként ügyesen közlekedik, hozzászokott, az ismert helyeken meg főleg elvan, de hogy le is győzi a gonoszt (azt hiszem ezzel mondjuk nem árultam el nagy titkot). Hát kérem szépen picit vicces, csak sajnos nem abból a fajtából, amin jóízűt nevetünk.

A rendezést Monte Hellman kapta, aki thrillert, meg horrort is rendezett már úgy egyébként is, talán több sikerrel, mint ezúttal, hiszen szégyen nem szégyen, ez a film meglehetősen gyenguszka.

Ennek okán pedig 3 pontnál most sem adnék többet, hiszen tény, hogy eredetibb, mint a második rész, viszont az, hogy a gyilkosságok számunkra láthatatlanok a karakterek viszont túlságosan is felhívják magukra a figyelmet amatörizmusukkal, no az baj.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.