Gondoltam az lesz a legjobb, ha nem állok meg a Silent Night, Deadly Night első részénél, hanem szépen folytatom a sort és végignézem az eddig elkészült részeket, hiszen az első felvonás nem volt olyan vészesen rossz, sőt mi több annak idején kifejezetten tetszett.

A folytatásra 3 évet kellett annak idején várni és talán nagy várakozás is övezte a szériát, de azt hiszem csalódáskeltő lett a végeredmény. Viszont mielőtt az okokat boncolgatnánk nézzük gyors a sztorit, ami már önmagában is elég gyenge lábakon áll.

Az előző részben ugye ott maradtak félbe a dolgok, hogy Billy-t lelőtték, kistestvére Ricky pedig sokat sejtetően csak annyit mondott az apácák vezető nénijének, hogy: "Naughty!" Már akkor sejthettük, hogyha készül folytatás akkor bizony a kistestvér kapja a főszerepet és ez bizony menetrendszerűen így is történt.

A produkció elején a már felnőtt Ricky-t láthatjuk, aki éppen egy pszichomókusnak meséli el gonoszságai történetét kezdve onnan, hogy annak idején a szüleit megölték, majd az árvaházban a saját bátyja halálát is végig kellett néznie, a nevelőszülőkhöz kerülve pedig olykor-olykor kitört belőle az állat, amit leginkább a vörös posztó tud előidézni, tisztára, mint a bikáknál.

Tulajdonképpen ezeket a dolgokat ismerhetjük meg és láthatjuk újra. Bizony, újra, ugyanis a Silent Night, Deadly Night 2. részének első 40-50 percében összefoglalják nekünk az első epizód történéseit... no komment.

A tovább mögött folytatom.

Oké... mégis kommentálom, ugyanis felháborítónak tartom, hogy annak idején a forgalmazónak, a stábnak és akárkinek is volt pofája ezt megcsinálni a nézőkkel. Az tény, hogy így átnézve a dolgokat, az első rész izgalmasabbnak tűnt - de már a múltkor is megjegyeztem, hogy 40-50 percbe zsúfolva tök jól működne a film és láss csodát működött is, de azért én nem pont így gondoltam.

Néztem és vártam, hogy biztos csak erre a részre tekintenek vissza és mindjárt vége lesz... de nem. Tényleg nem tudok napirendre térni e felett, hiszen láttam már olyat, hogy jónéhány képsort átraktak az előzményekből, de hogy a film majd kétharmada erről szóljon...

A legszomorúbb dolog pedig az, hogy a maradék játékidő, amikor már valóban újdonságokat láthatunk szintén nem túl acélos, logikát pedig semmi esetre sem kell benne keresnünk.

Kezdjük ott, hogy a felnőtt Ricky-t alakító színész valami borzalmas, amit csinál. Eric Freeman-nek két arca van, amikor kedves és lágy hangon beszél, majd a nulláról átvált gonoszba, néha csak úgy. Ekkor annyira csúnyán néz, hogy valószínűleg a kamera lencséje többször is megrepedt a forgatáson, valamint mély hangon beszél. Micsoda színészi teljesítmény, hadd gratuláljak, talán ennek is szerepe van abban, hogy Eric Freeman neve senkinek nem mond semmit.

Ha belegondolunk az is fura, hogy a környezete erre szarik, mintha nem is váltogatná a hangmagasságát és mintha néha nem is úgy viselkedne mint egy dilinyós. Persze tény, hogy olyan szempontból jó választás volt a szerepre, hogy nagy darab, de hát erre azért nem lehet építeni. Vagy de? - kérdezem a hölgyeket.

Logikai bukfencekből egy rahedli van. Gondolok itt arra, hogy Ricky folyamatosan olyan dolgokra emlékszik vissza, amiket nem láthatott, na meg még mivel két hónapos csecsemő volt a szülei meggyilkolásakor, nem hinném, hogy sok minden megmaradt benne. Az egy dolog, hogy a forgatókönyvíró zseni beleszőtt egy választ erre: a dilidoki, megkérdezi, hogy mégis, hogy emlékezhet ezekre, mire Ricky azt feleli, hogy azért, "... mert ott voltam". Most komolyan, hát ez elég suta megoldás.

Ezek után persze azon már meg sem lepődünk, hogy a rendfőnökasszony kurvára nem úgy néz ki mint korábban, persze magyarázat erre is van, szélütése volt. Ami ugye teljes külső átalakulással is jár, mert hogy egyébként baromira fitt az öreglány és az sem hatja meg, hogy legurul a lépcsőn. Pillanatok alatt visszahuppan - egyedül?! - a tolószékébe. What a fucking miracle! - kiált fel ilyenkor az amerikai honpolgár és elhiszi.

No és ezek mellett pedig tényleg eltörpül az a tény, hogy a rendfőnökasszony a 666-os lakásban lakik. Gondolom nem olvasta a Bibliát, vagy a szélütéskor elfelejtette. Persze értem én, hogy ez vicc akart lenni, de mire ide elérünk, már úgyse nevetünk semmin, főleg hogy előtte se volt rá egy deka okunk se.

A rendezést Lee Harry vezényelte egyébként, aki először próbálkozott ezzel 1987-ben és ez bizony abszolút meglátszik.

Szomorú de azt kell mondanom, hogy kétszer is meg kell gondolni azt, hogy kérünk-e a folytatásból, hiszen tényleg kilóg a lóláb és sajnos mind a négy.

Ennek ellenére 3 pontot azért adnék a második részre, már csak azért, mert a végén egy-két gyilkolás akad és az idősebb Ricky itt-ott talán tényleg ijesztő és kevésbé nevetséges, de fenntartom, hogy ez utóbbi megjegyzést bármikor megváltoztatom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.