Sosem gondoltam volna, hogy én valaha is direkt fogok francia filmek után kutatni, de az utóbbi időkben annyira meggyőztek, hogy a Sheitan már kifejezetten a franciaságával felkeltette a figyelmemet, és most sem kellett csalódnom. Kim Chapiron (Dog Pound) minden irányban rendesen megmozgatja az ember szemöldökét ezzel a kissé hanyagul összedobott, de szórakoztatóan beteges történettel.

Teljesen korrekt módon összeállított baráti társaság alkotja a hőseinket, a fehér Bartot éppen kihajítják a diszkóból ahol a fekete Ladj éppen az arab Jázmin nevű pultos lányt fűzögeti, az incidens után pedig az ázsiai Thai is csatlakozik hozzájuk egy Eve nevű lánnyal. Mivel a bulinak itt lőttek, és mégiscsak itt a karácsony, az újonnan megismert Eve meghívja őket a vidéki házába, ezzel pedig nem szokványos ünnepi események veszik kezdetüket, nem mindennapian bizarr figurákkal. Útközben a mezőn Joseph-fel találkozunk aki a gondnok, és nálam itt el is dőlt, hogy ez a film már a karakteréért megéri a hátralévő egy órát, bármi történjen is ezután. Igazi túlbuzgóan barátságos tahó figura, olyan fejjel, testtartással és mozgással, hogy egyszerűen sírva röhög az ember ha meglátja. Rá még később visszatérünk, megérdemli.

A házba érve én azonnal vissza is fordulnék, Eve apja ugyanis játékbabákat készített, és valamiért úgy tűnik a kupit is kedvelhette az öreg, más magyarázatot nem tudnék a hatalmas házban mindenhol előforduló kezekre és lábakra kitalálni. De ha buli van akkor végül is mit számít ez, Joseph ellenállhatatlan személyisége hatására egy melegvizes barlangba indulnak, ahol a helyiekkel megmártóznak egy kicsit. Na róluk csak annyit, hogy láthatólag egyik sem tiszta, erős a beltenyészet gyanú, de mint mondtam, ha buli van akkor buli van, én mindenesetre ennél a pontnál akár gyalog is hazaindultam volna az tuti...

Folytatás a tovább mögött.

Az esti vacsoránál gondnokunk elmesél egy történetet egy legényről, aki találkozott az ördöggel, és az legyőzhetetlenséggel ajándékozta meg. Csakhogy a srác hibát követett el, megdugta a saját húgát, az ördög pedig közölte is vele, hogy a "kis töpörtyű Karácsony estéjin fog írkezni" pontban éjfélkor, és az érkezésére ajándékot kell készítenie, amihez kell.... nem mondom meg mi kell mi kell hozzá, de innentől indul el igazán a sztori. Azért az egyből leesik mindenkinek, hogy Joseph magáról beszél, már csak azért is egyértelmű, mert a helyiekről 5 perc után lerí, hogy itt valószínűleg mindenki rendszeresen odapörköl a saját húgának.

Természetesen azt is kitalálhatjuk, hogy nem lesz vidám a babazsúr, helyette vér borítja a kellemes ünnepeket, és az emlegetett hugica is előkerül.

Ahogy alakulnak az események, már mi nézőként is kényelmetlenül érezzük magunkat bizonyos jeleneteknél, főleg, amit szerencsétlen Bartnak kell elviselnie állandóan. Rengeteg kényelmetlen szituáció van a filmben, amitől igencsak elkezd az embernek borsódzni a háta, viszont a figyelmet fenntartják, és ki kell emelni, nem az undorra mentek rá a készítők. Fura kettős érzéseket keltenek például a helyi fiatalok, akiken látszik, hogy nem egészségesek, és a Halálos kitérő hasonszőrű figurával ellentétben nem is tudjuk eleinte elítélni őket, ettől még bizarrabb az egész. Joseph viselkedése is inkább egy túl aktív részeg falusira emlékeztet, akivel nem lehet mit kezdeni, se érteni, de lerázni.

És itt akkor térjünk is a hugi dugó gondnokra, és az őt alakító Vincent Casselre. Magát a filmet kétszer néztem meg, de az ő jeleneteinek egy részét már legalább 20x, mert elképesztő amit előad. Tehetséges és elismert színész ez kétségtelen, de amit itt látunk tőle azt főleg tanítani kéne. Úgy vált át a barátságos vendéglátóból, nyáladzó pszichopatává, majd vissza, hogy aztán újra elboruljon az agya.  Ez az igazi művészet én mondom! Nem félti az imidzsét, pihenés nélkül grimaszol, olyan pofákat vág, amik beleégnek az ember agyába, hogy aztán váratlan röhögőgörcsökkel lepje meg a gyanútlan áldozatot. Elképesztő nagy nyerítések lehettek a felvételek közben, messze a hátán viszi az alkotást, amibe producerként is beszállt. Viszont hozzá kell tenni, legalább annyira meg is lehet ijedni az általa alakított Joseph-től, mint amennyire kissé lenézően kiröhögni ezt az egyszerű figurát.

Annyira lelkes volt a produkciót illetően, hogy még az asszonyt, Monica Belluccit is beszervezte egy rövid beugrásra. Ám ha valaki segítség nélkül megtalálja a bögyös olasz színésznőt a filmben, annak minden elismerésem.

Ugyan belerondít a hangulatba egy teljesen felesleges fél-csavar, és ahogy említettem a sztori sem valami nagy durranás, de a kivitelezés pofás, én azt hiszem mindent kihoztak a lehetőségekből, a végére is tartogat emlékezetes pillanatokat, főleg ami a hugi megjelenését illeti, arra egyszerűen nincsenek is szavak.

Maga a Sheitan nem annyira kiemelkedő, hogy Cassel nélkül is megálljon a lábán, viszont mindenkinek ajánlom! Ha valami, akkor ez 94 percet biztosan megér, ha a vér mellé röhögni is akarunk pár egészségeset...és egy-két egészségtelent is, amolyan Joseph módra.

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.