Biztos vannak még olyan emberek, akik az új évezred pörgős, minden másodpercében ugyanannyi képi, mint hangi feszültségkeltő elemet tartalmazó slasher filmjei mellé néha szívesen beiktatnak lazítás képen egy-két alkotást a lassú 70-es, 80-as évekből is. Nos, az amerikai Unhinged egy szempihentető tél-délutáni slasherkedést nekik mindenképpen megér.

Ha régivonalas horror, akkor természetesen elmaradhatatlan a zuhanyzós meztelenkedés, ebből kettő jelenetet kapunk a filmben, egyet rögtön az elején. Miután minden néző megcsodálta a szőke Terry idomait, ő autóba pattan két barátnőjével, Gloriával és Nancyvel. A lányok zenei fesztiválra igyekeznek, és úticéljuknál már csak az természetesebb, hogy nem érkeznek meg oda, helyette árokba hajtanak az esőben. Egy hatalmas házban ébrednek, ám Gloria komolyabb sérülései miatt ott is kell maradniuk, telefon pedig eszünkbe se jusson. A birtok tulaja egy középkorú nő és megszállottan férfigyűlölő anyja, aki állandó lelki terror alatt tartja Mariont. Az öreglány hiába egy igazi hárpia, mégsem ő okozza legtöbb bajt a fiataloknak, hanem egy őket állandóan sötét sarkokból figyelő férfi, akinek csak a szemét látjuk, és akinek már 23 tinilány vére tapad a kezéhez...

A gyilkosságokkal  egy Norman nevű férfit gyanúsíthatunk, aki a ház körüli munkákat látja el, mivel ő az egyetlen férfi a történetben. A lányoknak viszont nem gyanús, nem úgy mint a drága mama, és a hátborzongató éjszakai hangok, úgyhogy Nancy inkább az erdőn át a városba indul hazatelefonálni, hogy minél hamarabb leléphessenek ebből a környezetből, útjának végét pedig pár kaszasuhintás jelzi.

Folytatás a tovább mögött.

Az alacsony költségvetés - a hullámzó színészi játék mellett - egyedül itt okoz gondot, de ezért később kapunk baltás engesztelést, úgyhogy a végeredmény a vér tekintetében egész korrekt. Az alakítások pedig csak a három lánynál hibádzanak, kivéve ha pletykálni vagy szimplán tanakodni kell, az megy nekik, testbeszéd viszont egyes.

Mariontól megismerjük az édesapja történetét is, amiből fény derül anyja gyűlöletének okára is, kissé együtt is érzünk vele, de leginkább az újabb gyanús férfi esetleges jelenléte jár a fejünkben. Talán szabadon van az öreg? Hmm...

 A féltésből eredő anya-lánya konfliktus érdekes, Tracy telefonon édesanyjával vitatkozik még az elindulás előtt, aztán egy sötétebb formában lényegében hasonlót kapunk a házigazdáktól is, csak sajnos ez a párhuzam nem került eléggé kidolgozásra, talán több mondanivalót is adhatott volna a produkciónak. Mindenesetre örvendetes, hogy megpróbálkoztak a sztori színesítésével.

A történetből nem kapunk mindent készen a szemünk elé, a rádióban az utazáskor a hatás érdekében bemondott eltűnt lányok száma ma már olcsó trükknek tűnik, de a mai  produkciókkal ellentétben itt nincs minden mozzanatnak hatalmas jelentősége, némellyel a hangulatunkat irányítják a készítők, másokkal bevisznek kissé az erdőbe minket, ugyancsak másoknak viszont már komoly szerepük van. Nekünk kell észrevennünk ezeket, és pont ez szerethető a korszak műveiben leginkább. Nem csak a szemünk él együtt a történettel, itt az adrenalin fokozásánál sokkal inkább a gondolatainkra akarnak hatni, és ha hagyjuk magunkat együtt élni a tempóval, kellemesen fogunk szórakozni.

A gyilkosnak csak a szemét látjuk, és csak a lihegését halljuk, ez így együtt már szintén többször látott, de hatásos, a második zuhanyjelenetnél viszont már perverz pillanatokat rejt magában. Alfred Hitchcock neve már a film korai szakaszaiban többször eszünkbe jut, a végére pedig plágiumot is kiálthatnánk, de hát ekkora zsenitől meríteni nem bűn, a csavar a végén így is ül.

Mai szemmel nézve egyértelműen messze nem éri el azt a hatást a film, amit a 80-as évek elején egy moziban ülve, esetünkben például Marion anyjának fura kattanásai komikusan is hathatnak, de ettől függetlenül a gondolkodásnak hagyott tér a jelenetekben, a korszakra jellemző operatőri megoldások, a vágások és nem utolsósorban a zenei aláfestés, egy kellemes időutazást garantálnak. A maga korában és stílusában az Unhinged. mint horror nyolc pontot simán érdemelne, de visszatérve a mába, már thrillerként csak hat pont marad belőle.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.