Minden horrorrajongónak felcsillan a szeme, ha az Alien-re gondol. Rám különösen nagy hatással volt, mivel kb. 8 éves koromban ez volt az első ilyen stílusú film, amit láttam és meg is határozta egy életre az ízlésemet filmek terén. A netet böngészve bukkantam rá a mostani képregényre és egyből hevesebben kezdett verni a szívem. Nem hiszem, hogy szükség van rá, de a miheztartás végett mégiscsak leírom a történetét.

A Nostromo teherszállító hajó rakományával a Föld felé halad. Útjuk idejekorán félbeszakad, mikor a központi számítógép vészjelzést érzékel egy eddig ismeretlen galaxisból. A legénység megbízási szerződésében az áll, hogy az ilyen eseteket mindenképp fel kell deríteniük, így célba veszik az idegen bolygót. Kilépve a planéta felszínére, egy biztosan nem ember alkotta hajóroncsra bukkannak. Behatolva a pilótafülkében egy mumifikálódott földönkívüli holtteste fogadja őket és egy alagút a padlóban. Kane vállalja a feladatot, hogy felderítse, hová vezet a járat. Odalent tojásformájú organizmusok fogadják, egyikük kinyílik és egy pókszerű lény tapad az arcára. Társai a magatehetetlen másodtisztet visszaviszik a hajóra, nem is sejtve, hogy ezzel saját sírjukat is megásták.

A felvidéki Heti Ifi című lap hátoldalán jelent meg ez a fekete-fehér képregény 1991-ben, minden számban egy-egy oldal. Sajnos idővel megszűnt az újság és így befejezetlen maradt a történet, de a rákövetkező évben átdolgozva már a teljes sztori megjelent egy önálló füzetben. Mindkettőt Borissza József írta és rajzolta, a látványhoz Ridley Scott 1979-es mesterművét használta fel, míg a cselekményhez Alan Dean Foster film alapján írt könyvét vette alapul.

A tovább mögött ott a folytatás.

Elsőre sajnos csak huszonöt oldalig jutott a szerző. Igen, sajnos, mert ez a történetben csak az arctámadó Nostromóra kerüléséig tart. Ellenben eddig a pontig is a maximális részletességre törekedett Borissza, felhasználva rengeteg párbeszédet és mesélő szöveget. Rajzok kicsit elnagyoltak, de jól láthatóak, a szöveg kézzel írt, így sok helyen nehéz elolvasni is.

Az önálló kötet már sokkal részletesebb grafika terén, egy nagy hibája van: túl sötét, rengeteg feketét használ, és ez elég zavaró. Kevésbé részletezi a sztorit, de ez csak az első próbálkozáshoz viszonyítva tűnik kevésnek, így is 86 oldal! Kisebb hangsúlyt fektet a szövegre is, bár még így is képregényektől szokatlan mennyiséget kapunk, hála istennek végre nyomtatott betűkkel.

Annak ellenére, hogy néhol kicsit olvashatatlan a szöveg vagy fakó a beszkennelt oldal, mindenkinek szívből ajánlom, igazi kuriózum ez a képregény, és ne felejtsük el, hogy már átlépte a második X-et is. Akik nem olvasták a könyvet, azoknak pár apró meglepetést tartogat, Foster nem egy az egyben a film forgatókönyvét írta meg.

Apropó, ami igazi csemege lehet a rajongóknál: Ripleyt láthatjátok meztelenül és itt a valósággal ellentétben iszonyú jó teste van! Csodás mellek és nadrágon át is észbontó fenék! Persze Lambert is kicsit fel lett turbózva cicik tekintetében. Fekete-fehér képregényeken nőttem fel, sosem fogom megunni őket, ezért és a bevezetőben leírt okok miatt lehet, hogy kicsit túlpontozom, de nálam egy erős 8 pontot ér ez az alkotás.

A kepregeny.net oldalon olvashatjátok el és tölthetitek le, az alábbi linken.