Tegnap már azt hihettük, hogy a Lucifer Valentine-féle Vomit Gore Trilogy esetében nem jöhet rosszabb. Pedig de, ugyanis ha eddig nem rondította össze kord nadrágját a haladó filmes kísérletek kedvelője az undortól, akkor majd most megteszi. Ha pedig még ebben is talál értéket, akkor sem kell aggódnunk, a hiba nem bennünk van.

Egy kis visszatekintést követően Angela, egy Hope nevű hasonmása vezet tovább minket a sátáni őrületen. Az út továbbra is hányással, vérrel és vizelettel borított, de ezúttal Valentine már túl is lépi azt a bizonyos határt. Az eddig már unalomig ismételt dolgokat követően, egy kis kitérővel a megtermékenyítés tudományos ábrázolása felé, bogarakon és feszülettel maszturbáláson keresztül eljutunk egy hatalmas késsel végrehajtott császármetszésig amit újszülött pornó, majd a kicsi leturmixolása, megivása és visszahányása követ.

Folytatás a tovább mögött.

Ettől már műkedvelő barátunknak is kiesik a pipa a szájából. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy dagadt csajnak beletömik a szájába a saját véres tamponját miután kicsit pofozgatták vele, rájövünk, hogy itt bizony már nyoma sincs az önkifejezésnek, de még az öncélúságnak sem. Ez pusztán az előző művek utáni elvárásoknak akar megfelelni, hogy valami még betegebbet hozzon létre, megfelelve a nagyrészt valószínűleg "lázadó sátánista" fiatalokból álló rajongóknak. Ezek miatt kíváncsi lennék, miként nézett volna ki akkor a trilógia, ha egy időben készül, és nem befolyásolja semmi Lucifert, mert kétségem sincs felőle, hogy elvárásoknak felelt meg, ami így már messze nem az aminek talán szánta volna.

Elméletileg Angela történetét mutatja be ez a rész, és arra is rájövünk, hogy nem időrendi sorrendben történtek az események, vagy hogy az élet kezdetét és végét mutatja be egyedi képsorokkal az agyhalott ötletgazda, de magyarázkodhat akárhogy Valentine és a filmet dicsérő pár "értő" fazon (egészségükre) ez már tömény undor, minden mást messze mellőzve.

Összegzésként kritikusunk hányását visszanyelve tapsol, ezzel is érzékeltetve a meg nem értett művészek iránti nyitottságát, mi pedig inkább kimászunk a fejéből, és megbánjuk, hogy egyáltalán szóba álltunk vele.

Tudom, hogy a Vomit Gore Trilogy messze nem a legbetegebb, még legálisnak nevezhető dolog amire a neten lehet bukkanni, de azok a dolgok legalább nem sűrűn jelennek meg díszdobozos kiadásban is olyan dolgokat értékként beállítva mint pl. a harmadik rész. Az önkifejezés az alkotó ember megjelenése óta a legbizarrabb formákban is megmutatkozik, és több-kevesebb sikerrel értő szemekre, fülekre és sok esetben sajnos lelkekre is talál. Csak remélni tudom, hogy az ehhez hasonló filmek megmaradnak a szemnek és a fülnek, és senki nem veszi követendő példának a benne látottakat.

A szokásos 4 pont pedig jár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.