„What's up, doc?” Supernatural 8.08 rész letudva! „Hey, Laughing Boy!”

Igen, IGEN, jól gondolod Kedves Olvasó, Loony Tunes rajzfilmekből idézetem. És hogy Tapsi Hapsinak és a Winchester fiúknak mi köze van egymáshoz, ha megnézed ezt a rész, egészen biztosan rá fogsz jönni. De azt kell, hogy mondjam, egészen jól megférnek egymás mellett. Sőt, még vicces is. De miért ne lenne vicces Tapsi Hapsi, Kengyelfutó Gyalogkakukk és Prérifarkas, ha egy csipetnyi Winchester stylet kapnak?

A folytatásért katt a továbbra!

Kezdjük azzal, hogy ehhez az egész részhez úgy indultam neki, hogy megint valami „Supernaturalosan” őrült részt kapunk, amin majd jókat derülünk és konkrétan rajzfilmmel spékelik meg a sorozatot. De nem. Tévedtem. Vicces volt ugyan, olyan „Supernaturalosan” de egyáltalán nem ez volt az elképzelésem a résszel kapcsolatban. Kellemesen csalódtam. Adott volt egy városrész, benne egy nyugdíjas otthon és egy csomó rajzfilmes poén. Tudjátok, amikor rálépsz a nagy X-re és rád esik egy bazi nagy üllő, vagy ha rajzolsz egy lyukat a falra, átléphetsz rajta… Hát valami ilyesmibe keveredtek a Winchester fiúk és Castiel.

Apropó Castiel, mielőtt tovább jártatnám a "szám", el kell, hogy mondjam, hogy szárnyasunk ebben a részben talán a legviccesebb volt az összes közül és nem azért, mert poénokat dobot minden pillanatban, hanem mert ahogy, amolyan „angyalosan”, elkezdi a világot kielemezni, tanulmányozni annyira vicces és új színt visz bele a sztoriba. Igen, Castiel eddig is próbálta megérteni az emberek világát, de most, hogy nem hajlandó visszamenni a Mennybe, (még Dean unszolására sem) és próbálja magába szippantani mi is a világ, ami körül veszi, egyszerűen megmosolyogtató, de el is gondolkoztatja az ember fiát. Castiel racionálisan gondolkodik és számára a poén, mint fogalom érthetetlen, legalábbis, úgy ahogyan az a mi fogalmaink szerint létezik. 

Szóval Castiel vicces, csak másképp. És ebben a részben kellett ez a „másképp”. A sztori nagyon egyszerű volt mégis nagyszerű, a Loony Tunes pároztatása a vadász fiúkkal tökéletesen rendben van. Nem szeretném lelőni az összes poént, de kiemelkedő volt az a jelenet amikor Castiel egy cicát hallgatott ki a nyugdíjas otthonban, aki természetesen beszélt, akárcsak Szilveszter a kandúr, de amikor az angyal próbálta szóra bírni a macska nem tört meg, de amint a szárnyas otthagyta betolt egy „idiótát” a nézők arcába. És kérlek NE rémüljetek meg a nyugdíjas otthontól, ahogy Dean.

Sőt, ebben az otthonban viszont láthattuk Mike Farellt, igen a neve ismerős lehet a M.A.S.H-ből vagy a Providence-ből. Egy régi barátot, egy médiumot játszott, akinek a srácok gyermekkoruk első sörét köszönhetik, és aki belesüppedt a saját kis világába, s akinek az egész kis rajzfilm világot köszönhetjük. Örültem neki, na. 

Érdekes volt, ahogyan ebben a részben tovább szőtték Sam visszaemlékezős szálát is. Tetszett. Most kifejezetten tetszett. Amelia és Sam összeköltözése, a lány apjának megjelenése. Bár úgy gondolom, hogy a szál ugyan unalmas… pontosabban unalmas volt, egészen addig a pillanatig, amíg Amelia nem kapott egy telefont, miközben Sam és az apja ismerkedett egymással a vacsoraasztalnál… Elnyomtam egy halk oopst, amikor a lány közölte, amit közölt. De tényleg nem vagyok poéngyilkos! Nem akarom elrobbantgatni azt, amit a készítők belecsempésztek ebbe a részbe. Sam jelenetei Amelia apjával pontosan hozták azt a pillanatot, amikor először találkozunk választottunk szüleivel, izgulás, fura mosoly az arcon, de tuti, az nem természetes. Aranyos, és jó volt így látni a fiatalabb Winchestert. Csak a végén ne kapott volna egy hatalmas idézőjeles nagy pofont…

A rajzfilm vonalra visszatérve természetesen a madzagos dinamit sem maradt ki a showból. Azt nem is szabadott volna. Ősrégi rajzfilm poén! 

Természetesen most is volt lelkizés. Leheletnyi ugyan, de volt. Castiel és Dean között. Az idősebb fiú nem képes felfogni, hogy az angyal máris feldolgozta azt, ami kettőjükkel történt a Purgatóriumban, és ha nem lép közbe Sam talán Castielt még meg is törte volna, de nem így lett. Köszönjük meg ezt a forgatókönyv íróknak. Majd legközelebb.

Bár úgy látom a következő rész eléggé ott lesz a toppon és Benny lesz a középpontban. Várós. Kíváncsi vagyok, mégis mit is akarnak kezdeni azzal a karakterrel. Remélem, nem rontják el, de sajnos jellemző a készítőkre a kapkodás… Nagyot akarnak, de jelentéktelenségbe fullad a végén az egész.

És itt kell megemlítenem, hogy a részben ismét feltűnt Naomi az angyal. Fogalmam sincs, mit akar ezzel a Castiel-jelentéssel, de nem is igazán érdekel. Engem ez a rész nem fogott meg. Az angyalos téma nálam kicsit már izzadságszagú. De kiderül. Inkább a Benny vonalat és a srácok közötti feszkót kéretik hangsúlyozni. Óh és el kell mondanom, hogy azért is tetszett a rész, mert megint megvolt a nyomozósdi, a régi hangulat. Sam a könyveket bújta, Dean is ült a laptop előtt, de olyan laza srác volt, tolt pár poént, ahogy azt kell, Castiel meg a világra csodálkozott a nagy racionalizmusával. De ettől függetlenül hozta a 2-3 évad színvonalát. Ezt kellene tovább is vinni, hogy a show megmaradjon. Adok érte egy erős négyest!

Mit is mondhatnék még végezetül… 3 dolog.
1. Még mindig túl sok az alapozó a színészeken. Nem Hawaiin forgatták a sorozatot, hanem Vancouverben. „capisce”?
2. Rispect a „ befonjuk majd Sam haját” mondatért Dean.
3. Amikor serpenyővel leütik Deant EPIC FAIL!

„That’s all Folks!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.