Anno, amikor megjelent a When the Lights Went Out előzetese és szinopszisa nem fűztem sok reményt a filmhez. Egyrészt nem is vagyok túlontúl odáig az efféle produkciókért, más részt pedig már akkor is picit az volt az érzésem, hogy ez inkább egy lassabb menetű valami lesz, amiből évente kettővel meg is elégszem, és ezeken pedig idén már túl estem.

Mindenesetre az elején azért bizakodtam, mert egy picit magával ragadott a kezdés, de stop. Előbb nézzük a sztorit.

1974-ben járunk Yorkshire külvárosában és egy három tagú család új házba költözésének lehetünk a szemtanúi, itt pedig már sejthetjük is, hogy mire megy ki a játék: befészkelik magukat új vackukba, amiről kiderül, hogy szellem lakta. Innentől kezdve pedig a jól megszokott menetrend szerint halad minden. Ami pedig vicces és picit szomorú, hogy tényleg nem tudok sok mindent hozzáfűzni, mert a sztori itt abszolút kimerül. Pat Holden forgatókönyvíró nem gondolom, hogy nagyon megküzdött volna a sztorival, sőt a hónaljából felreppenő izzadtságot sem érzem a levegőbe.

A bevezetést pedig emiatt nem is húznám el ennél jobban, katt a továbbra, ott folytatom.

Szerintem az elcsépelt és ezerszer látott sztorikat is lehet nagyon szeretni. Erre jó példa egy rahedli slasher, amelyekben az alaptörténet szinte mindig ugyanaz és tulajdonképpen az ilyen szellemes dolgok is idetartoznak, hiszen az alapsztori általában ez. Na és ezt ugye lehet jól csinálni, izgalmasan találni és talán apró újításokat belevinni és el is lehet rontani. A When the Lights Went Out esetében azt hiszem az utóbbi történik.

Érdemes tudni, hogy állítólag ezúttal is egy true story-val van dolgunk, de ez nem kifogás arra, hogy lassan haladnak az események. Illetve várjunk, mert ez így pofátlan hazugság a részemről, hiszen az elején teljesen bizakodó voltam. Hőseink beköltöznek a szellem pedig nem tököl jelet ad magáról és már köbö 20 perc múlva tény, hogy bizony valami van a házban. Ez eddig örömködésre ad okot, viszont az, hogy ezek után majd egy óra tökölés jön, no ez elszomorító.

Az a legnagyobb bajom, hogy miután karaktereink megtudják, hogy ott a szörnyűséges kopogószellem, ez nem zavarja őket. Néha igen, de azért összességében teljesen jól eléldegélnek, míg nem egyszer megunják és hívják a "szellemirtó" papot, mert ugye mindig ez a vége.

Karaktereinkről tehát megállapíthatjuk, hogy hülyék, de legalább a színészek nem irritálóak, sőt mi több egy Kate Ashfield-et is kapunk (Haláli hullák hajnala).

Nekem egyébként a retro hatás kifejezetten tetszett, ez pedig átlengi az egész produkciót, annyira hangulatos volt. Más kérdés, hogy ez is kevés volt ahhoz, hogy ez a film igazán jó legyen és ne fanyalogjak, de ezért már a klisé halmaz a felelős. Illetve a lezárás.

Annyira rühellem, amikor egy tűrhető, hangulatos filmet a végén valami óvodás által kreált CGI effekttel zárnak le. Nos itt sajnos pont ez történik. Tényleg nem találom az okát, hogy miért kellett ezt így elrontani, nálam abszolút lerombolta a jól felépített hangulatot.

Ennek ellenére azért 4 pontot adnék a When the Lights Went Out-nak, hiszen nem olyan borzasztó a leírt csúnyaságok ellenére. Sőt, ha valaki szereti a lassabb menetű szellemes sztorikat, hát akkor még jó száj ízzel is felkelhet a karosszékből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.