Blogunk lehetőséget kapott az Area 51 Projekt szervezőitől, hogy megtekintsük az élményszínházat, amelyet ezúton is nagyon szépen köszönünk!

1908. június 30., Tunguska, Szibéria. A kietlen tajgán egy ismeretlen eredetű tárgy csapódott a földbe, hatalmas pusztítást végezve több kilométeres körzetben. A katasztrófa fényeit és az utána felszálló porfelhőt több tíz kilométerrel arrébb is érzékelték, az általa előidézett szeizmikus és légmozgásokat pedig több száz mérfölddel odébb is. Évtizedekkel később már kimutatták a radioaktivitást, így fény derült rá, hogy nem természeti katasztrófa volt. Bizonyítékok szivárogtak ki arról, hogy egy földönkívüli űrhajó zuhant le ott több mint száz éve. De ami fontosabb és ez idáig titokban maradt az az, hogy 50 kilométerrel arrébb egy másik csészealj is lezuhant, amely sértetlen maradt! A rendszerváltás idején az űrhajót és életben maradt utasát Budapestre szállították. 13 év után most a nagyközönség is bepillanthat ebbe a titkos hangárba.

Folytatjuk a tovább mögött.

Röviden ez lenne az alaptörténete az Area 51-nek. Az élményszínház a 3-as metró Forgách utcai megállójánál található, amiről alapján azt hihetnénk, könnyű megtalálni, de nem. Vagy csak én voltam ennyire béna. A metróból feljőve 95-el kezdődnek a házszámok, ebből én nem is sejtettem, hogy szemben meg 150-el és jó húsz perc felesleges séta után jöttem csak rá. Szóval, ha leszálltok a metróról, egyből menjetek át a túloldalra és pillanatok alatt megtaláljátok. Hatalmas feketére mázolt épület, melybe belépve modern kávézó fogad minket. Itt kell megvárni az előadás kezdetét.

Belépve az első terembe három öltönyös, napszemüveges ügynök fogadott minket. A falakon elhelyezett LCD-képernyőkön megtekintettünk egy kis filmet a bevezetőben vázolt történetről, majd következett az izoláció. Ezen túljutván kinyílt előttünk a hangár és beléphettünk a szigorúan titkos övezetbe. A gigantikus ajtók nyílása alatt játszott zene is remekül éreztette, hogy itt valami igencsak nagy dolog készülődik. Hatalmas terembe léptünk be, melyben katonák és kutatók nyüzsögtek egy hatalmas csészealj körül.
Mialatt a vezetésünkre vállalkozó ügynök és a kutatást vezető tudós ismertette velünk az űrhajó történetét, a katonák egy behatolót fogtak el. Miután a pillanatnyi káosz lecsendesedett, átmentünk a hangár másik felébe, ahol kutatók próbáltak átvilágítani egy ismeretlen eredetű anyagot. Nem várt eredménnyel zárult, minket gyorsan odébb tessékeltek, távolról figyeltük a füstben az emberek kapálózását és sikoltásait. A sérülteket elszállítása után végre beléphettünk a csészealjba, melyben ufonauták tetemeit és Alien-tojásokat láttunk. Bepillanthattunk az egyetlen életben maradt idegen orvosi vizsgálatába is, melyet egy szabotőr tett tönkre, ez a kis közjáték pont elég volt rá, hogy az ufó-katasztrófa egyetlen túlélője kereket oldjon. Ez már a minket kísérő ügynökök szerint is elég súlyos biztonsági probléma volt, így gyorsan ki is tessékeltek minket a szigorúan őrzött területről.

Őszintén megmondom, valami gagyi parasztvakításra számítottam, de az Area 51-ben fantasztikusan éreztem magam! A hatalmas, futurisztikus díszletek tényleg visszaadják a hangulatát annak, milyen lehetne egy ilyen katonai kutatóbázis és a kék, zöld és sárga fények is remekül megtörik a félhomályt. A zene pedig telitalálat! Többször is olyan érzésem volt miatta, mintha a mozivászon kelt volna életre!

Egy dolgon viszont javítanék, a minket kísérő három ügynök közül kettő túl fiatal volt, jobban mutatott volna, ha 4-5 évvel idősebbek játsszák ezt a szerepet. Kilépve kicsit elégedetlen voltam, hogy összvissz 40 percet voltam csak bent. Ez azért nem sok idő még úgy sem, hogy nekem nem kellett fizetnem a jegyért. Viszont ha azt nézzük, abban a 40 percben történt annyi minden, hogyha nem az órámra hagyatkozok, akkor megesküdtem volna, hogy minimum másfél órát voltam bent.

Kis Men In Black és Alien nyúlás volt, de ez abszolút nem negatívum, sokat dobott a hangulaton. X-akták és ufó-rajongóknak kötelező!

Az Area 51 Project honlapja itt érhető el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.