Ne nézz vissza! (1973) – Don’t look now
Klasszikus horror a 70-es évekből
Mindig szerettem a régi filmeket és hiszek abban, hogyha valami tényleg jó, akkor az 10-20-30 vagy akár 40 év múlva is megállja a helyét és ugyanolyan hatásra lesz képes. Remek példa rá az Ördögűző vagy a Black Christmas. A Ne nézz vissza! esetében nem tudom eldönteni anno milyen hatást váltott ki a nézőkből, belőlem főleg ásítozást. Azért nem kell egyből leírni, olvassátok tovább.
A Baxter családot súlyos tragédia éri: kislányuk az udvaron játszva belefullad a kerti tóba. A felejtés érdekében John Velencében vállal munkát egy templom restaurálásánál. Feleségével próbálják feldolgozni lányuk halálát, mígnem az asszonynak két idős nő fel nem kavarja az állóvizet. Egy étterem mosdójában azt jósolják Laurának, hogy kislánya jól van és tudnak vele beszélni. Az asszony ettől kezdve teljesen meg van győződve róla, hogy lányával kapcsolatba tud lépni. John hülyeségnek tartja, de közben őt is látomások gyötrik: többször is lát egy apró alakot ugyanabban a piros esőkabátban, amiben a lányát kiemelte a tóból és egy alkalommal a feleségét is látja egy gondolán gyászruhában.
Folytatás a tovább mögött.
Művészi munka, ahhoz nem fér kétség. Ékes bizonyítéka ennek az Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films, az Edgar Allan Poe és a hét BAFTA-díjra jelölés is. Utóbbiból egyet meg is nyert.
Egy hatalmas hibája van a filmnek: borzasztóan unalmas. Sajnos ez az egész játékidőre rányomja a bélyegét, szinte alig történik benne valami.
Az egyik jelenet elég érdekesre sikeredett, Baxter-ék szeretkezését látjuk párhuzamosan a vacsorához való készülődésükkel. Ilyet filmben még nem láttam, viszont ezt is borzasztó hosszúra nyújtották.
A vak asszony transzba esései hátborzongatóra sikeredtek, de sajnos ilyen alig van és akkor is nagyon rövidek. Pedig ezzel még meg lehetett volna menteni a nézőt a totális unalomtól. Cserébe viszont elég alaposan megismerhetjük Baxter-éket, kevés alkotásban mutatják be ennyire jól a karaktereket.
Donald Sutherland és Julie Christie is fantasztikusan játszik, nem véletlenül jelölték mindkettőjüket BAFTA-díjra az alakításukért. Maga a történet remekül fel van építve, a végére kapunk egy hatalmas csavart is. A technikai kivitelezésről is csak a legjobbakat lehet elmondani.
Minden dicséretet megérdemelne a film, ha nem lenne ilyen rohadt uncsi. De az, ezen már nem lehet változtatni. 5 pontnál többet nem tudok rá adni. Aki viszont szereti a kifejezetten lassú ütemű darabokat azoknak kötelező!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2012.11.17. 14:19:59
Herschmi · http://www.talesfromtheblog.blog.hu 2012.11.17. 15:33:37