A varázsló tudtában van annak, hogy haldoklik, és nem fogja megérni a napfelkeltét. Családja körülötte van és siratja, valamint a nők, akikkel élete folyamán kapcsolata volt. Az ópium és alkohol megtette a hatását, fiatalon eltávozik az élők közül. Végül megjelenik élete egyetlen szerelme, akiért lemondana a szenvedélyeiről, de túl késő már.

A történet 1908-ban jelent meg A varázsló kertje című kötetben. Érdekes, hogy csak két évvel később nyúlt először kábítószerekhez, mégis valahogy előre látta, hogy ezek fogják a vesztét okozni. Egyébként ez az a novella, aminek az égadta világon semmi keresnivalója ebben a kötetben. Nem is értem, hogy válogatták be. Egyedül a történet elején található benne misztikus momentum, mikor a halott anyja szellemével beszélget. Unalmas, de legalább rövid. 3 pontot kap tőlem.

A novellát itt olvashatjátok.