Az ausztrál filmipar egyre inkább tör előre a nemzetközi ismertségben, ez a horrorok gyártásában is megmutatkozik, és bár eddig inkább csak az ausztrál származású színművészek kerültek előtérbe a vásznon, néhány éve már az ott készülő alkotások is, amerikai közreműködéssel egyre jobban elismertek. Bár idehaza még nem annyira forgalmazzák az ausztrál sikereket, külföldön igen népszerűek, és sok filmfesztiválon vannak jelen, ilyen például az After Dark, ahol ez a produkció is premier volt annak idején.

1788 és 1868 között Ausztrália volt Anglia fegyenctelepe. Van Diemen földje, mai nevén Tasmánia rettegett volt. Nehéz volt a túlélés, sok fegyenc megszökött, ahogy Alexander Pearce a "Pitésember" is megtalálta a módját. Elszökött az erdőben Nyugat-Tasmánia területén, és emberi húson élt. Létezik azonban emellett még egy legenda: Tasmánia szívében él egy tigris, aki előszeretettel vadászik emberekre táplálékszerzés céljából, így a világ egyik legeldugottabb szigete számít a legveszélyesebb területnek. Főhőseink Matt, a zoológus Nina, valamint Jack és Rebecca a tigris nyomába erednek, hogy végezzenek a vaddal, bezsebeljék az értékes pénzjutalmat, és talán arra is fény derül, mi történt valójában Nina húgával, aki rejtélyes körülmények között vízbe fulladt. A Pitésember átka is megmozgatja a fantáziájukat, ami mendemondának számít, még is egyre érdekesebbé válik számukra a helység kultúrája miatt. Majd neki vágnak a felderítő expedíciónak, ami nem várt fordulatokkal jár.

Folytatás a tovább mögött.

Jody Dwyer rendező más filmmel eddig nem tett szert igazán nagy népszerűségre, és nem is igen aktív a szakmában, amit kissé sajnálok, mert önmagában a rendezés egészen tetszetős. A forgatókönyv nem egy tipikus sztorit vázol fel, mármint az alapfeltevés, hogy vadászni kell egy szörnyre, közben ők maguk lesznek a prédák, elég sablonosnak tűnik, nem egy ilyen tartalmú film kerül leforgatásra, ám Dwyer igyekezett egy kis pluszt vinni a történetbe, ami miatt azért tényleg valamivel jobban kiemelkedik a többi ötlet közül. Bár azt hozzátenném, hogy szerintem néha túl sok információt közvetít egy-egy oda nem illő képsorral, de az egész cselekmény megfejtése így sem olyan egyszerű, mint ahogyan kinéz.

A hirtelen felvillanó, vibráló képek igyekeztek gerjeszteni a félelmet és nyugtalanságot a nézőben, amire szükség is volt, mert a cselekmény vezetése kissé unalmassá válik már nem sokkal az eleje után, és kellenek a furcsa, nehezen összekapcsolható jelenetek, amik felpumpálják az adrenalint az emberben, és gondolkodásra késztetik, hogy mi is történt régen valójában a szigeten, és milyen szörnyűségek maradhattak hátra. A két legenda pedig külön utakon jár, és a végén lesznek erről még bővebb érdekességek, és ha a már a vége szóba került, megjegyezném hogy pozitívan csalódtam benne. Az alapteóriája a maga primitív módján igenis érdekes, és ami legrosszabb, szerintem egy ilyen elhagyatott helyen akár teljesen valóságos is lehetne, és mikor már azt hinné valaki, hogy lezárul az egész, még akkor is folytatódik, és szerintem erre szükség is volt, mert tulajdonképpen az egyik fő kérdésre ad választ.

Nem tagadom, azért szerettem volna megnézni ezt a filmet még anno, mert az egyik főszereplő Leigh Whannell (Fűrész, Insidious), akit bár inkább forgatókönyvíróként tisztelek jobban, de az írás mellett igen produktív színész, és Matt megformálása szerintem testhez álló neki. A másik főszereplő férfi, Nathan Phillips (Wolf Creek, Ideglelés Csernobilban) véleményem szerint túljátszotta Jack szerepét, nem tudom mi volt az igazi célja, hogy az agresszív macsó típust kifigurázza, vagy teljesen beleélje magát, de bennem sikerült teljes ellenszenvet keltenie. Bár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a két férfitípus ellentétét szerette volna ábrázolni a rendező, ehhez megalkotta ezt a két karaktert, akik bár gyerekkoruk óta barátok, másként viselkednek, Matt teljesen átlagos, nyugodtabb típus, míg Jack egy felbőszült alak, egyáltalán nem az a kedvelhető figura. Mellesleg a testalkatukon is látni már a különbségeket, nem csak belső, kissé a külső ellentéteket is kihangsúlyozták. Valamint főleg a Ninával való konfliktusokon látni eltéréseket, ahogy állandóan veszekednek, és alig-alig képesek kompromisszumot kötni, ami kissé megbontotta a négyesfogat összefogását, már szinte az elejétől fogva, amit tulajdonképpen Mattért is próbáltak megtartani. Az viszont feltétlenül fontos, hogy teljesen emberiek voltak a főszereplők, a személyiségüket is beleértve, végre van egy olyan produkció, ahol ha meglátnak egy tragédiát, nem csak ordibálnak össze- vissza, hanem összeesnek, rosszul lesznek, megsérülnek, nincs benne semmi erős túlzás, hanem egyszerű embereket látunk, akik turistaként túl akarják élni a vadonban.

A táj gyönyörűsége az egész színvonalat növeli. Önmagában lenyűgöző a látványvilág, és ehhez a műfajhoz illően az egész produkcióban uralkodnak a nyomasztó, sötét tájképek, de ezek mellett is helyet kapnak a kontinens természeti csodái. A szép ködös jelenetek inkább nem is a félelemérzetet növelik ebben az esetben, hanem egyfajta melankolikus szépséget adnak neki, és a sötétség mellett a víz is igen fontos szerepet kap, szinte a legfontosabb részeknél már-már elengedhetetlen a folyó. Ez persze nem azokra a bevágásokra vonatkozik, amikor a véres testrészek hevernek a földön vagy lógnak a levegőben, viszont ezekből sincs kevés, igen sok vér folyik, bár az áldozatok száma nem temérdek mennyiségű, elég kegyetlen megoldásokkal, és csapdákkal van tele a film.

Nem kiszámíthatatlan az egész, nincs benne nagy csavar de mindenféleképpen érdemes megnézni. Az állatvédők vigyázzanak vele, elsősorban nem nekik ajánlott, különösen a nagy kutyabarátok álljanak hozzá óvatosabban, mert nem egy kiskutyát mészárolnak le benne, a horror már csak ilyen, nem csak az emberek lehetnek áldozatok. Egy erős 7 pontot érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.