Andrew Currie neve talán néhányunknak ismerős lehet, ugyanis az úriember 2006-ban megírta és aztán megrendezte a Fido - Hasznos a zombi a háznál című horror vígjátékot, amelyet a közönség meglehetősen szeretett. Az elmúlt 6 évben viszont Currie meglehetősen csendben volt, ám idén megérkezett legújabb filmje a Barricade, amely mondjuk vérességét tekintve elmarad a Fidoétól, azonban misztikumból és rejtélyből (bár a két szó ugyanazt jelenti) kapunk eleget.

Történetünk főhőse egy 3 tagú család: apu és két gyerkőc, ugyanis a szerető anya és az odaadó feleség egy egészen durva, de nem hihetetlen konyhai balesetben elhunyt. A dolog pikantériája, hogy mielőtt a tragédia megtörtént volna pont azt ecsetelte férjurának, hogy milyen jó lenne, ha a karácsonyt egy erdei kis faházban töltenék, ahol gyerekkorában is oly sokszor ünnepeltek. A hirtelen halál ellenére azonban apuka úgy dönt, hogy a gyerkőcöket csak elviszi az említett helyre, már csak azért is, mert bízik benne, hogy így picit közelebb kerül hozzájuk, amire az utóbbi időben a munka és picit talán a nem törődömség miatt nem jutott idő.

A terv eleinte nem tűnik rossznak, sőt a helyzethez képest még igyekeznek is jól érezni magukat, ám egy idő után egyre több és furcsább dolog történik a házban. Eleinte zajokat hallanak, hős apukánk pedig különféle alakokat fél felfedezni a házat körülvevő erdőben, a misztikus dolgok mellett pedig még a gyerkőcök is elég csúnyán megbetegszenek. Terrance Shade azonban mindent megtesz azért, hogy a dolog végére járjon és, hogy megmentse csonkán maradt családját.

Folytatás a tovább mögött, de vigyázat ezúttal spoileres leszek.

Sajnos a film egy picit tényleg megköveteli, hogy belemenjek a részletekbe, mivel anélkül még az alcímet sem igazán tudnám megmagyarázni. Szóval utolsó figyelmeztetés, aki nem szeretné lelőni a végét, mert még nem látta a Barricade-et, az ne olvasson tovább.

Aki viszont látta azokhoz egy gyors kérdés. Nem jutott eszetekbe a Ragyogás, miközben ezt a produkciót néztétek? Direkt elolvastam pár külföldi kritikát, véleményt és egyikben sem találtam erre való utalást, viszont nekem meglehetősen az volt az érzésem, hogy egy meglehetősen újragondolt Ragyogással van dolgom. Jó, ez így túlzás, de gondoljatok csak bele.

Tél van, ott is volt tél. A hó ott is bekavart, itt is bekavar. Ráadásul egy őrült apuka akkor is borzolta a kedélyeket és mint előbb-utóbb kiderül itteni hősünk is hasonlóan bekattan. Sőt nem akarok túlságoson agyamentnek tűnni, de Jack Nicholson karakterét, hogy is hívták? Jack TORRANCE? Az itteni édes apa neve pedig TERRANCE Shade. Több, mint gyanús, nem?

De egyébként ezzel nincs baj, hiszen habár tényleg felfedezhetőek a "lenyúlás" szó jelentését kimerítő részletek, azért akadnak eltérések bőven és azt kell mondanom, hogy a Barricade is egész jó.

Persze amikor kiderül, hogy mire is megy ki a játék onnantól kezdve nagy meglepetésekre már nem kell számítani és, ami a baj, hogy viszonylag gyorsan kitalálhatjuk, hogy apuci megőrült, így pedig picit hamar oda a varázs. Mondjuk talán csak azért éreztem ezt, mert nem az első és nem is a tizedik ilyen típusú filmet láttam, meg valószínűleg nyomozónak is tök jó lennék.

Színészeink egészen rendben vannak. Eric McCormack is és a gyerekek is, rajtuk kívül pedig sokkal több szereplőnk nincs is, ami egyébként egyáltalán nem is baj.

Anyuka halála egyébként elég durva volt, legalábbis számomra, hiszen igazából nem valami hiteltelen szarság történt vele, hanem megcsúszott a konyha kövén és pont úgy esett, hogy a pult kurvára fejbe verte. No amióta a filmet láttam, minden apró kis kilötykölt víztócsát feltörlök. Bár a konyhánk kicsi, de nem árt elég óvatosan lenni.

Érdekes volt, hogy néha a rendező picit a széleken elmosódott képeket tálalt a szemünk elé, leginkább amikor apu karakter nagyon hallucinált, de ezek ötletesek és jók voltak, csak úgy, mint a szituációk, amelyeket elképzelt magában és valóságosnak gondolt, emiatt pedig habár a sztori tényleg hamar felfedi a valódi célját, mégis izgulhatunk, mert nem ül le.

Nekem eléggé tetszett ez a produkció, a maga kis hibáival együtt, de volt valami varázsa, szórakoztatóra sikerült és az érdeklődésemet is fenn tartotta. Picit a tavalyi Enter Nowhere jutott eszembe róla, az volt hasonló, legalábbis abban a tekintetben, hogy kis pénzből készült, nem voltak mennyezetet szaggató effektek és szökőkútként előtörő vér folyások, hanem okosan gazdálkodtak a keretösszeggel és egy teljesen korrekt, nézhető filmet hoztak össze, amely mondjuk akkorát biztos nem fog szólni, mint Andrew Currie, korábbi horrorja, a már említett Fido, viszont így is rendben van.

Részemről 6 pontot adnék is a Barricade-nek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.