Az AMC újabb extra anyaggal lepte meg a rajongókat, ezúttal a sorozat történetének eddigi legfélelmetesebb karakterét megszemélyesítő David Morrissey-vel, azaz magával a Kormányzóval beszélgettek. Az interjú fordítását a tovább után olvashatjátok.

Ez az első évadod a sorozatban, volt valami tanfolyam, hogy felvedd a lépést a többiekkel?

Az első napon nagyon izgatott voltam, amikor csatlakoztam a stábhoz, de amióta belejöttem, már csak móka az egész. Képbe kellett kerülnöm a környezeti tényezőkkel: a meleggel, a párás levegővel, a kígyókkal, bogarakkal és kullancsokkal. Egy kicsit el kellett távolodnom a világtól, mielőtt elkezdtünk forgatni. Nekem ezek a dolgok nem mindennaposak, általában a legnagyobb kérdés az, hogy merre van a büfé? Viszont úgy gondolom ezek az embert próbáló körülmények is hozzátesznek a sorozathoz, mert ez az egész erről szól. Nincs biztos hely ahol élhetsz és ez a fontos.

Mennyire körvonalazódott benned a Kormányzó háttértörténete?

Úgy érzem, hogy a Kormányzó valamilyen középvezető volt az események előtt. Nem volt rangos ember, de most már a vezetők kötéltáncát járja, mert vannak dolgok amit meg kell tennie vezetőként.

Brit színészként van valami ami megakadályozza, hogy eltéveszd az akcentust amikor forog a film?

Amennyire lehet az [amerikai] akcentusnál maradok. A stáb tagjai helyiek és akárhová menjek, kávéért vagy a közértbe, hallom az akcentust. Egész nap ez vesz körbe és ez nagy előny.

Volt már olyan, hogy szerepben maradtál, amikor hazamentél?

A Kormányzó elég erőszakos karakter ahhoz, hogy „hazavigyem”. Nem hiszem, hogy a feleségem értékelné. Nagyon heves személyiség, valamint van egy olyan sötét oldala, ami bele tudja magát fészkelni az ember fejébe. Szerencsére elég messze lakom a forgatástól, így vezetés közben Atlanta felé gyakran rockzenét hallgatok, Rolling Stones-t vagy ilyesmit, így van idő kitessékelni a fejemből a karaktert.

Megtörtént már a fordítottja is, hogy zenét hallgattál, amikor karakterbe akartál kerülni?

Minden egyes szerepemhez megvan a lista, hogy mit hallgatok. Ez segít, hogy felvegyem a karaktert és megfelelő legyen a hangulatom. Természetesen a különböző jelenetek különböző hangulatot kívánnak meg, így más zenéket is természetesen. Mostanában a 16 Horsepower nevű zenekar számait hallgatom, nagyon imádom őket. Néhanapján bedobok egy kis jazzt, John Coltrane-t, Miles Davis-t, vagy valami hasonlót, ami megteremti a hangulatot. A Stones is mindig felpörget, ugyanúgy mint Chet Baker vagy az Art Pepper stílusú zenék.

Mit gondolsz, a Kormányzónak is hasonló az ízlése?

Azt hiszem a Kormányzónak nagyon egyedi ízlése van, de valószínűleg van amit mindkettőnk kedvel. Van klasszikus zene is az iPodomon. Néha már fejből tudom a szöveget és akkor csak a zenét akarom hallani, ilyenkor teszek be jazzt vagy valami klasszikust.

Visszatérve Angliába a barátaid és a családod másképp viszonyul a sorozathoz, mint az itteni rajongók?

Ez nagyon érdekes, mert van egy 17 éves fiam. Hosszú ideje színészkedem és már belefásult ebbe, bárkit is alakítsak. Ha azt mondom neki, hogy egy Shakespeare darab főszereplője vagyok, csak annyit reagál, na és? Vagy amikor elújságoltam, hogy épp díjat kaptam egy angol sorozatért, az sem érdekelte. Viszont amikor azzal rukkoltam elő, hogy szerepelni fogok a The Walking Dead-ben, akkor nagyot nőttem a szemében: Viccelsz apu? Ez csúcs!

Fordította Buzás Roland.

Az eredeti cikket itt, további érdekességeket pedig a The Walking Dead – Magyar Rajongói Oldal facebook lapján találhattok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.