Utolsó Halloween-i filmünkhöz érkeztünk, a választás pedig egy 2007-es darabra eset, amelyet valamilyen fura okból itthon is kiadtak DVD-n. Fura okból, mert, hogy a Gyilkos mulatság nem több egy közepes, de talán inkább gyenge független filmtől, amely mintha nem is tudná pontosan, hogy mit akar, hiszen az eleje vicces próbál lenni - ám érzésem szerint messze van ettől - míg a végén igyekszik átcsapni horrorba, de akkor már azt éreztem késő. Viszont ne ugorjunk annyira előre nézzük a sztorit.

Főhősünk egy Chris nevű srác, aki egyedül él, egészen pontosan a macskájával és egyébként pedig autósoknak osztogat büntetőcédulákat, tehát nem feltétlen nevezhetjük őt boldognak, de hát mint sokan mások ő is örül annak, amije van és próbál a felszínen maradni. Amennyire tudjuk Sir Lanceloton, a cicán kívül, nem igen vannak barátai, ezért kapva kap az alkalmon, amikor az utcán a szél felé sodor egy flyert, amelyen egy Gyilkos mulatság nevű partiba hívják az érdeklődőket. Chris jobb dolga nem lévén és mivel éppen Halloween éjszaka van úgy dönt, hogy kartondobozokból lovagi öltözetet barkácsol magának, majd elindul az összejövetelre.

A hülyéjének persze még akkor sem lesz gyanús a dolog, amikor egy lepukkant helyre érkezik, ahol pár nem túl bizalomgerjesztő alakot talál, akik jól leütik majd egy székhez kötözik és Chris számára csak hamar világossá válik, hogy a gyilkos mulatság esetünkben szó szerint értendő, mondjuk a mulatság rész a legkevésbé Chrisre vonatkozik, hiszen a bulin ő az áldozatot testesíti meg.

A tovább mögött folytatom.

Ez eddig azt hiszem teljesen korrektül hangzik és szerethető is lenne, viszont a megvalósítással kapcsolatban vannak aggályaim. 

Ja igen, fontos megjegyzés - hiszen ezt tényleg tudni kell - amellett, hogy a Gyilkos mulatság egy független film, még a no budget alkotások sorát is gyarapítja, hiszen a készítők 2006-ban, kvázi nulla pénzből hozták tető alá, viszont előnye a dolgoknak, hogy ezt nem feltétlen lehet észrevenni.

Ellenben a bajom az, hogy Jeremy Saulnier forgatókönyvíró (ő a rendező is), mintha nem tudta volna, hogy mit akar. Legalábbis nekem ez jött át, ugyanis amikor kiderül, hogy hova csöppent hősünk egy tök jó, feszültséggel teli jelenet lehetne, amely a hasonló folytatást is magában rejthetné és habár picit bután hat, azért lehetne élvezni. Ezzel szemben Saulnier elindult a humor irányába, vagyis pontosan a célja ez volt, de a Sas kabarét is maga elé engedve teszi mindezt, értsd: még annyira se vicces.

Karaktereink számomra abszolút nem voltak szimpatikusak, a gonoszok mind lecsúszott bunkók, akik művésznek hiszik magukat, de szerencsétlen balfácánok, míg a később előkerülő "főgonoszról" szintén ezt mondhatjuk el. Chrisnél pedig még a lázadó macskája is jobb arc.

A humor pedig tényleg nagyon fura, erősen izzadtság szagúnak éreztem, de az is lehet, hogy csak az én humorom nagyon más, körülbelül egyszer ha felnevettem és ezentúl még egy kis mosolyra se futotta. Ennek okán az első köbö 40 perc számomra kínszenvedés volt, hiszen itt a poénoké lett volna a főszerep, ezek után pedig végre a horror és a vér is képviselteti magát.

Azt kell mondanom, hogy ez utóbbi nem lett rossz, főleg ahhoz képest, hogy állítólag nem nagy keret volt rá. Mondjuk azt azért megjegyezném, hogy az sose volt vicces, hogy fejbe lőnek valakit, majd ahelyett, hogy az meghalna poénkodni kezd, amire még egyszer fejbe lövik, majd pedig újabb poénok hagyják el az áldozat száját és még mindig áll... ez a jelenet egyébként más formában többször is előfordul. Kérdem én ez hol vicces? Nem is arról van szó, hogy a realitások híve vagyok, nincs így, viszont ha viccelődünk legalább egy szintet tartsunk már meg, mert véleményem szerint az ilyen fajta viccelődést a fingós poénok is beelőzik.

A legjobban mondjuk lehet úgy jellemezhetjük ezt a filmet, hogy valaki vagy nagyon szeretni fogja, vagy utálja, bár ennek ellenére én a középutat választom és adok neki 4 pontot, mert a végén próbált jó lenni legalább horrorként - de még egyszer megjegyezném, hogy a humor, amit használt többnyire szánalmas.

Ennek fényében pedig talán érthető is azon csodálatom, hogy mégis, hogy adhatták ezt itthon ki DVD-n - persze lehet, hogy tök olcsó volt - meg az igazsághoz tartozik, hogy fesztiválokat is nyert közönségdíj kategóriában, mondjuk kíváncsi lennék én arra a közönségre - de ha valaki arra gondolt, hogy megveszi, hát ne tegye, csak ha a 100 Ft-os lemezek között találja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.