Öt tini, két lány és három fiú, Halloween alkalmából egy borzongós éjszakát remél eltölteni egy elhagyatott kórházban, egyik srác előre is megy a hatás fokozását elősegíteni, a két párocska pedig később csatlakozik. Eközben egy másik fiatal a húgát szeretné az épület falai közt megtalálni egy ex-filmsztár segítségével (akinek egyik főszerepében nem más volt az ellenfele mint a nagy strici-vámpír Count Pimpula, ahogy azt megtudhatjuk), a lány ugyanis a barátaival szintén ezt a jó hangulatú helyet célozta meg, de azóta semmi hírt nem kaptak róla. Persze bent aztán a trükkök, a hugica és szörnyé változott társai után, igazi kísértettel is találkoznak, mi több vírussal, feltámadt holtakkal és mindenféle borzalommal amire csak egy tini vágyhat a Kísértetek éjszakáján, igaz ők valószínűleg hullák nélkül szerették volna ezt átélni.

Folytatás a tovább mögött.

Felejthetetlen szórakozásra hiába számítunk, ez a film nem jó, sőt kifejezzen szar. Erről leginkább az ötletgazda tehet, nem ártott volna jobban kidolgozni kivétel nélkül mindent, kevés dologba nem lehet belekötni. Esetleg az operatőr kaphat egy kegyelem kettest.

Az egy dolog, hogy a film egy kliséhalmaz, rengeteg dolog ugyanis inkább utalás a kedvencekre, mintsem erőltetett lenyúlása azoknak, de a író/rendező Anthony C. Ferrante már nem tudná ennyivel kidumálni magát az alól, hogy miért kellett ezeket így eltúlozni, ugyanis 2 percenként valami százszor látott dologra bukkanunk, a kevesebb itt is több lenne, talán ha két erősen közepes, vagy talán jó produkcióba ülteti át a fejében kavargó képeket mindenki jobban jár.

A teljesség igénye nélkül kukkantsunk bele a repertoárba; valaki dalt fütyül a sötétben, a párok ellentétesen sétálnak, hogy jól ki tudják beszélni a társukat, "ne menj oda" de az mégis oda megy, szellem a hátak mögött és a sarkokban, de természetesen nem csinálnak semmit csak szeretik mutogatni magukat, gonosz bohóc, veszettül villogó fények, nuku telefon és még mindenféle túlvilági jó.

A szereplők alap tinihősök, az egyik lány visszahúzódó cuki túlélőtípus, bunkó baráttal, a másik a suli kurvája karakter, szelíd, töketlen baráttal. Az eltűnt húg a szürke közép talán, róla nem sok minden derül ki, az aggódó bátty pedig a jólfésült öltönyös szerepével egészíti ki a tipikus amcsi fiatalokat. Már csak egy vigyori narkós hiányzik és teljes lenne a brigád, de szerencsére megkímélték tőle a nézőket, ezer köszönet.

Szóval a gondosság nélkül kiválogatott egyéneknek szórakozás helyett aggódva kell figyelniük, ahogy társaikat gonoszság fertőzi meg nyálkás-ragadós trutyi formájában, japán módra, ez legalább feldobja kicsit a filmet! És igen, aggódva figyelik, ugyanis a játék kivétel nélkül minden szereplő részéről annyira pocsék, hogy a sokkoló rémület helyett csak valami aggodalomféle látszik rajtuk például akkor is, mikor a már gonosz barátjuk folyósan rothadva hullik szét, de ők azért kedélyesen beszélgetnek még vele mintha csak folyna picit az orra... Ezért is nehéz eldönteni, hogy vajon a rendezés vagy a játék-e a rosszabb, én kihirdetem a döntetlent!

De, hogy pozitív dolgot is kiemeljek, egy óra elteltével egész érdekessé, sőt értelmessé kezd válni a sztori, kissé össze is áll minden, de mielőtt még elkezdenénk együtt élni a történettel, gyorsan el is rontják a kedvet pár értelmetlen bevágással, amik szájba rágásként szolgálnak és amiből nem kevés van az alkotásban.  A fő szálra, az az a gyilkos elmebeteg hapsira és a szellemére, aki miatt az egész cirkusz van, jobban koncentrálva akár egy egész pofás dolog is kisülhetett volna az ötlethalmazból, így maximum akkor rejthet szórakozást magában, ha az  unatkozó horror rajongók versenyeznek egyet a képernyők előtt, hogy ki tud több filmet összeszámolni ahonnan az alkotók merítettek.

Kár volt egy ilyen zavaros valamire pazarolni a Boo címet, mert szerintem az zseniális. Azt is mondhatnám, az egész produkcióban a legértékelhetőbb, még a Kísértetek éjszakája cím is jobbat érdemelne. Kár értük. 3/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.