Szerencsére a horrorantológiák meglehetősen népszerűek és évről évre találkozhatunk újabb és újabb alkotásokkal, amelyek ráadásul általában egész jól sikerülnek - mondom ezt én, aki felettébb szereti az ilyen jellegű filmeket.

A Scary or Die három férfi munkájának a végterméke, egészen pontosan Bob Badway-é, akitől korábban a The Uninveted-et láthattuk. Michael Emanuel-é, aki a 2009-es Maneatert rendezte és Igor Meglic-é, aki rendezőként most debütált, viszont operatőrként olyan produkciókon dolgozott már, mint a Mániákus zsaru 2., A feltámadt halott, a Halálosztó, a Kaptár filmek, de az újonnan készülő World War Z-ből is kivette a részét, tehát látott már eleget.

A másfél órás filmben öt különböző történetet ismerhetünk meg, amelyek között az összekötő kapocs egy kéz tulajdonosa, aki az interneten kattintgatva mutatja meg nekünk a borzalmasabbnál is borzalmasabb sztorikat, vele kapcsolatban pedig az érdekesség, hogy részről részre, egyre aszottabb és csúnyább lesz a jobb keze. Szögény.

Viszont ezentúl vessünk egy rövid kis pillantást az egyes történetekre is, ám ezt már a tovább mögött tesszük, szóval katt!

Első mesénk címe The Crossing és két vidéki suttyóról szól, akik egy szintén vidéki libával (nem az állat, hanem egy nem túl nehezen kapható csaj) utazgatnak míg nem egyszer a mexikói határhoz érnek. Itt aztán gyorsan kiderül, hogy a kocsi hátuljában két bevándorló várja a sorsát, megkötözve, amely sors egyébként nem túl derűs, ugyanis a két suttyó nem kis rasszizmussal van "megáldva" és úgy vélik a mexikóiak holtan jobbak. Persze csak hamar kiderül, hogy ez badarság, ugyanis a környéken eltemetett korábban elhunyt bevándorlók életre kelnek és bosszút állnak hőseinken, még hozzá elég véresen.

Tehát egy zombi sztori, ami igazából nem rossz, picit véres, picit durva és egyébként Bill Oberst Jr. is feltűnik benne, aki nekem teljesen korrekt meglepetés volt, mert míg amerikai elnököt az Abraham Lincoln vs. Zombies-ban meglehetősen szarul alakított, addig itt a vidéki, rasszista majom karaktere teljesen jól áll neki. 
A sztori befejezése egyébként külön jó volt, szóval ez a történet tetszetős és ügyes.

Következő történetünk a Taejung's Lament címet viseli és egy ázsiai férfi a főhősünk, aki egy sötét éjszaka megment egy csinos leányzót, a gonosz bácsi elől, aki elrabolja a csajt és megakarja ölni. A férfi persze boldog, végre örömet okozott egy nőnek, a boldogsága pedig csak tovább burjánzik, amikor a csaj megcsókolja és másnapra felhívja magához. A buli azonban picit véresebb és durvább annál, mint ahogy azt Taejung elképzelte.

Nem spoilerezek, de igazából elég gyorsan kitalálható, hogy miről is van itt szó. Tulajdonképpen ez a történet sem rossz és ötlettelennek sem nevezném, mindösszesen, talán picit sablonos és nagyon gyorsan kilogikázható, hogy miről is van szó. Azontúl pedig kicsit hosszúnak is éreztem - pedig ugye antológia, csak mintha az elején sok lett volna a sallang, mondjuk a sokat itt néhány percben mérjük, de az pont elég.

A Re-Membered, a harmadik sztori, amelyben főhősünk egy feltételezhetően bérgyilkos fazon, aki éppen munkából tart hazafelé, a csomagtartóban a munka tárgyával, amikor is a rend éber őre igazoltatja. Ez még nem is lenne baj, de amikor a csomagtartót is ki kell nyitni bérgyilkosunk nagyot nyel, hát még akkor, amikor kiderül, hogy ott bizony nincs semmi. A kötelező megálló után aztán kopasz barátunk tovább indul és előbb-utóbb az eltűnt hulla is előkerül, csak picit mozgékonyabb formában, mint azt elvárhatnánk tőle.

Ez a történet viszont tetszett. Simán nevezhetjük sablonosnak, mert az, viszont pont emiatt volt jó számomra, ugyanis a Mesék a kriptából egyes részeit juttatta eszembe. Pontosan nem emlékszem, hogy melyik részben (részekben), de ott is jó néhányszor fordult elő, hogy egy a halálból visszatért alak próbál bosszút állni gyilkosán. Mondjuk nem csak ebben a szériában volt ez téma, hanem sok más antológiában is, én pedig minden alkalommal szerettem ezt a történet vezetést. Ráadásul még véres részleteket is kapunk. Így hát az egyik kedvenc szegmensem ez.

Negyedszerre egy bohóc történetet ismerhetjük meg a Clowned című részben, amelyből egyébként a film posztere is származik és ezentúl a leghosszabb játékidővel is ez a sztori bír. Kár, mert valahogy picit többet vártam egy bohócos rémmesétől, de azért ez sem volt rossz, sőt. Főhősünk egy drogdíler srác, aki habár ebből  a szempontból morálisan elítélhető, viszont imádja a kis öccsét, ami jó pont - na mondjuk nem a rendőrségen, de mindegy. A kis család háza táján egyébként minden rendben is alakul, egészen az öcs születésnapi partijáig, ahol egy bohóc igyekszik a jó kedvet szolgáltatni, akit végül úgy kell kidobnia a házból, a gazfickó pedig ráadásul még meg is harapja hősünket, innentől kezdve pedig a srác szépen lassan, egy hasonlóan gonosz bohóccá változik, ráadásul olyanná, aki a testvére vérére áhítozik.

Mint említettem ez sem volt rossz, csak picit hosszúra sikerült, illetve a befejezés elég szarul lett, legalábbis én egy ilyen történet esetében valami brutális és morbid befejezést várok, itt viszont már-már happy end, ami történik. Nyilván egy kis túlzással persze. Azontúl viszont a bohóc harapás és átalakulás ötlete tök jó volt. Piros pötty.

Utolsó történetünk a Lover Come Back elnevezést kapta, amely tulajdonképpen teljesen jól leírja a történetet és picit talán mellé nyúlásnak is érezhetjük, ugyanis meglehetősen hasonlít a bérgyilkosos Re-Membered című szegmenshez. Adott egy nő, aki hozzáment a tökéletes férfihez, akiről hamar kiderül, hogy kurvára nem az, erőszakos és még félre is kúr, amikor pedig a nő számon kéri rajta ezeket a dolgokat, hirtelen felindulásból megöli őt, a holttestét pedig egy ládába zárja és kiviszi a vadonba. Hogy miért nem temeti el azt ne kérdezzük, mert hát nincs is feltűnőbb dolog az erdő közepén, mint egy kibaszott nagy láda... Viszont ami a lényeg, hogy a nő egy régi "varázslatnak" köszönhetően sikeresen visszatér az életbe, még ha picit rosszabb halmazállapotban is, de hát szarni bele, bosszút állni így is lehet.

Rövid és velős, emiatt szerintem ez volt az egyik legjobb kis sztori, bár tény, hogy egy produkcióban kétszer elsütni majdhogynem ugyanazt a történetet... nem tudom, lehet nem nyerő, viszont mivel, mint írtam - bírom ezt az alapfelállást így nem sajgott a szívem más után.

Ennyi volna tehát a Scary or Die, amely egy teljesen korrekt kis horror antológia, a műfaj szerelmesei szerintem nem fognak csalódni, maximum csak kellemesen, mert őszintén szólva én kevesebbet vártam, mint amit kaptam, emiatt pedig 7 ponttal jutalmaznám ezt a filmet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.