Újabb cikkel jelentkezik képregényes rovatunk, mégpedig a Stephen King napok keretében, a Király keze nyomát az első öt számon keresztül magán viselő American Vampire-rel. A szerzőnek nem ismeretlen a műfaj, a 80-as évekig visszamenően ismertek képregényes munkái. Ezúttal egy vadnyugati vámpírtörténetnél segédkezett, amelyből hét oldal kedvcsináló elérhető itt.
A több szálon futó cselekmény állandó írói Scott Snyder és Rafael Albuquerque, következzen most előbbi néhány gondolata a 2010-ben útjára indult sorozat első számából:

Néhány éjszakával ezelőtt újra elolvastam az egyik kedvenc Stephen King történetemet, egy novellát, ami a The Boogeyman (A mumus) címet viseli. Egy kétségbeesett apáról szól, aki lehetséges, hogy megölte három kisgyermekét. Legalább ötször olvastam már, még egy írói kurzuson is foglalkoztunk vele, de még mindig beleborzongok. Ahogy az ágyban feküdtem, azon kezdtem gondolkodni, hogy gyerekkorom óta pontosan hányszor találtam már magam abban a helyzetben, hogy késő este olvasok egy Stephen King könyvet és még a szar is megfagy bennem a rémülettől.
Folytatás a tovább után!

Vajon hogy csinálja? Miért ilyen átkozottul félelmetesek a könyvei? Őszintén szólva nem tudom. A legjobb tippem, hogy azért, mert azt fordítja ellenünk, akiben a legjobban megbízunk, a dolgokat amiket szeretünk. Az első autónkat, a vörös szépséget, Christine-t; a család mindenki által szeretett kutyáját Cujo-t; a kedves öregapót, Jack Torrance-t vagy az aranyos négy éves kisfiút, Gage-et (szerintem a Kedvencek temetője a valaha volt legfélelmetesebb könyv). Stephen King újra és újra ezt teszi a dolgokkal, amik azzá tesznek minket, akik vagyunk. A legbiztonságosabb, legkedvesebb dolgokat veszi rá, hogy megöljenek minket.

Ez az, ami annyira felkeltette a figyelmét a havonta megjelenő képregényem, az American Vampire világában, amiért Steve – ő mondta, hogy szólítsam így, azért ekkora seggfej nem vagyok – tollat ragadott és megírt öt félelmetesen jó számot. Mert a legmélyén a történet rólunk, amerikaiakról szól, azokról a dolgokról amik kedvesek nekünk – cowboyok és fiatal sztárocskák, országutak és poros kisvárosok – és ami amerikaivá tesz minket. Ami jó, csodálatra méltó, hősies és az is, ami szörnyű.

Természetesen a füzetekben vámpírok is vannak, nagyon sok vámpír, öregebbek is és fiatalabbak is (bár csillámvámpír azért nincs).

A sztori központi témája az, hogy mi van akkor, ha a titokban a vámpírok, mint minden más teremtmény is, evolúciós fejlődésen mennek keresztül? Mármint mi történik, ha minden egyes alkalommal, amikor egy vámpír átváltoztat egy embert ott, ahol eddig még nem éltek vámpírok és a vér valami újat hoz létre? A vámpírok egy új faját, új erősségekkel és új gyenge pontokkal. Egy új vérvonalat…

A történet két főhőse egy Skinner Sweet nevű fickó és egy fiatal lány, akit Pearl Jonesnak hívnak. Skinner (aki Steve történetének főgonosza) egy minden hájjal megkent, szociopata törvényenkívüli. Az 1880-as évek Pokolkeltője, aki vámpírvérrel fertőződik meg és egy új vámpírfajt hoz létre, az első American Vampire-t, aki keményebb, aljasabb, a vadnyugaton született, tele van a tarsolya új trükkökkel és teljesen más az életszemlélete. Pearl (az én sztorim főszereplője) egy színésznő, aki a hollywoodi filmiparba való bekerülésért küzd az 1920-as években [a némafilmek korszakának vége felé járunk – a ford.]. Egy szerencsétlenül alakult éjszaka után kereszteződnek útjaik és együtt mutatják be az új vámpír-vérvonalat, ahogy a történet átível a 20. század évtizedein, menet közben leleplezve mindenféle sötét titkot, hogy milyen hasonló az emberi- és a vámpírtörténelem.

Még egy dolog. Képtelen vagyok elég jó dolgot mondani az elképesztő, a csodálatos Rafael Albuquerque-ről (aki valamiféle új fajtája a mutáns szuperművészeknek). Jóbarátommá vált az elmúlt években, miközben a képregényt írtuk. Őszintén szólva nehezen bírok ki egy napot, amelyik ötletekről való beszélgetés, agyalás vagy kosárbadobó verseny nélkül telik el. Egy dolog van, ami megígérhetek, hogy mindannyian keményen fogunk dolgozni, hogy az American Vampire sötét hangulatú, szórakoztató legyen és megérje a belépőt váltanotok ebbe a világba!

Remélem gyorsan összeismerkedtek és talán késő éjszaka, az ágyban fekve fogjátok olvasni…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.