Kivételesen nem pusztán egy filmről szeretnék most írni, hanem egy TV mini-sorozatról. A háromszor kb másfél órás részek garantálják, hogy izgalmat és borzongást keltsenek minden rajongóban, aki imádja a kísértet kastélyokat, a szellemeket, és mindenek előtt King stílusát.

Stephen King, a horror könyvek királya ezúttal nem egy saját adaptációt dolgozott fel, hanem felkérték, hogy írja meg a Rose Red történetének forgatókönyvét. Eredetileg az Ellen Rimbauer naplója című könyv továbbgondolása ez a mű, ami igen részletesen kitér a ház körüli természetfeletti jelenségekre, de erről még bővebben is beszámolok.

Dr. Joyce Reardon a parapszichológia professzora kutatásokat készül végezni a Rose Red kastélyban. Ehhez szüksége van különleges képességű emberek segítségére. A paranormális jelenségek felkutatásában segítői is akadnak: Steven Rimbauer, a kastély tulajdonosainak leszármazottja; Cathy Kramer akinek képessége az automatikus írás; Emery Waterman múltba látó; Nick Hardaway aki telepátiával is képes kommunikálni; Pam Asbury kézzel látó és Victor Kandinsky jövőbe látó. Külön kell megemlíteni a kis Annie Wheatont, ő a legfontosabb láncszem a kastély felderítésében. Az autista kislány nagyon erős telepátiával van felruházva, az ő szerepe a kulcs a ház titkainak nyitjához. Annie, a nővére, Rachel kíséretével csatlakozik a kis szellemvadász csapathoz és belépnek Rose Redbe, ahonnan nem mindenki jut ki élve...

Folytatás a tovább mögött.

Az első és a második filmben megismerhetjük jobban a ház történetét. Seattle városában 1906-ban John Rimbauer nászajándékba adta feleségének, Ellen-nek, aki a Rose Red nevet adta újdonsült családi otthonának. Már az építkezés során is baljós előjelek kísérték az ingatlan, munkások haltak meg tragikus balesetekben, és miután lakható vált az épület, egyre több különös, megmagyarázhatatlan eset történt. Férje később elhidegült Ellentől, és ő egyetlen megértő embert a cselédjükben, Sukeena személyében talált. John többször megcsalta nejét, a szexmániás férj szétrobbantotta a családi idillt. Ellen egyre nehezebben viselte férje hűtlenségét, és egyedül csak a házra és gyermekeire koncentrált. Két gyermeke született a Rimbauer házaspárnak, Adam, akit John nagy becsben tartott, révén hogy fiúgyermek és kishuga April, aki fogyatékosnak született. Ellen ezért Johnt okolta, és külön figyelmet fordított lányára. Ez a törődés viszont a ház ellenszenvét váltotta ki, és ha eddig Ellen érdekeit védte, most már féltékeny lett a gyerekekre, ennek következtében April nyomtalanul eltűnt... Ezután John tragikus balesete következett, és bár az épületben történtek még különös esetek, azonban ezek Ellen eltűnése óta visszaszorultak így megmaradt a kúria egy okkult legendának.

A különleges csoport belép Rose Redbe, ahol már meglepetés fogadja őket, hiszen az odaérkezésük előtt is közvetlenül eltűnt valaki, így a ház felébred szunnyadásából, és elkezdődik a szellemekkel történő harc. Fokozatosan változik a ház, ez egy külön sajátossága, hogy ahogy folyamatosan épült Ellen idejében, eltűnése után is folyamatosan átalakul: folyosók tűnnek fel, új szobák kerülnek elő, hogy csapdába ejtsék az embereket. Fokozottan megjelennek a paranormális események és megkezdődik a banda felbomlása. Vannak akik igen józannak, megfontoltnak látszanak, ilyen például Steve is, akinek Rose Red a vérvonal miatt felerősíti az emlékeit és a megérzéseit, így Annie-vel kialakul közöttük egy erős telepatikus kapcsolat, ami meghatározza a ház végkimenetelét is. Nick jön rá elsőként, hogy Joyce élő csalétekként használja őket, hogy híres legyen, és meggazdagodjon az ott töltött napok történetéből. Már-már egymást áldoznák fel a végső szabadulásért, de minden másként alakul, ahogy elképzelték. Az okkult otthon rejtélyeinek egy részére fény derül, az ott töltött idő alatt Steve-ék egyre több információt tudnak meg az eltűnt emberekről, és a szellemek akaratáról. A kérdés, hogy vajon elég erősek-e a tagok Rose Red végleges elpusztítására.

Ha azt vesszük alapul, hogy tulajdonképpen három filmről van szó, kijelenthetnénk, hogy sok unalmas átkötés szerepel benne, ám ez nem lenne igaz. Véleményem szerint elejétől a végéig izgalmas, a története magával ragadó, és kellő rémisztgetéssel adagolja a szellemeket és az eltűnéseket. King egyik sajátossága itt is szerencsére megjelenik, vagyis hogy egy gyerek, nevezetesen itt Annie a főhős. Mindig szerettem a mester alkotásaiban azt, hogy gyerekek lesznek a főszereplők, ők győzik le a gonoszt, számomra ez mindig szimpatikus, mert igen ritka. Míg más művek, akár könyvek esetén is a gyerekek pusztán mellékszereplők, viszont King esetében sokszor kiemelt szerepet kapnak, ahogy itt is látszólag Joyce az egyik főszereplő, a cselekmény előrehaladtával rájön az ember, hogy Annie és Steve az igazán központi karakterek.

Színészi játékban is a fentebb említett három szerep megformálóját emelném ki. Nancy Travis mint Joyce, talán a legrutinosabb a színészi gárdában, ez meglátszik a játékában is, mert igen csak rögeszmésnek hat a figura, színészileg magasan az egyik legjobb formáját hozza a filmben. Matt Keeslar mint Steve és Kimberly J. Brown mint Annie a szerepük fontossága miatt külön helyet kapnak itt is. Julian Sands Nick-ként volt még leginkább színészileg eredményes, a karakterét remekül formázta meg. A mellékszereplők tekintetében pedig ki más lenne a legérdekesebb, mint maga Stephen King pizzafutárként. Ez már-már hitchcockian hatásos és üde színfolt volt.

A rendezést Craig R. Baxley irányította, aki már korábban is dolgozott együtt a neves regényíróval , és ez a párosítás kitűnőnek bizonyult. A rendezés letisztult, a maga egyszerű ábrázolásában, és jól időzített rémisztőnek szánt jelenetekkel az egyik legjobb King filmek közé emeli ezt a darabot. Nem bővelkedik hatalmas vizuális effektekben, néha felcsendülnek sejtelmes, nyomasztó dallamok, de azt hiszem a forgatókönyv miatt értékes leginkább. Később is készítettek közösen alkotásokat, ilyen A rózsa vére cselekményét megelőző történésekről született Ellen Rimbauer naplója, ami nagyobb részletességgel mutatja be a kastély fénykorát, valamint például A félelem kórháza.

Számomra azért kivételes, mert ez az első King filmek egyike amit láttam régen, és nagy kedvencé vált első benyomások alapján, a thriller műfajához közelebb áll szerintem és méltán megérdemel tíz pontot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.