Suat Berlinben dolgozik, nemrég utazott ki barátjához, Metinhez, aki segített neki elhelyezkedni egy gyárban. Iszonyú honvágy gyötri, hiányzik a felesége. Hiába telefonál haza, az anyja nem adja neki az asszonyt és minden alkalommal úgy viselkedik, mintha meg sem hallaná. Egyre jobban aggódik, mert folyamatos rosszullétek, rémálmok és hallucinációk gyötrik szépséges arájáról. Egészsége is egyre rosszabb, így gyerekkori cimborája úgy dönt, elviszi Isztambulba egy hodjához (mohamedán pap, hitoktató). Az öreg rájön, hogy más is lakozik a fiú testében, emberi lélek vagy túlvilági lény egyaránt lehet. Ifritre vagy Maridra tippel a pap (ezek az arab világ kultikus teremtményei, az utóbbi egyfajta dzsinn), de előre figyelmezteti a fiatalokat: egyáltalán nem biztos, hogy a démonűző szertartások sikerrel járnak.

A tovább mögött ott a folytatás.

Kicsit zavarosnak tűnik az egész film, ennek egyik oka, a nem megszokott történetmesélés. 50-60 perc alatt lezajlanak a jelen eseményei és csak ezután tudjuk meg kb. 30-40 percben az ezeket kiváltó okokat. Aki türelmes és kivárja a fvégét, az megtudja mindennek az okát.  Igaz, ezt sem magyarázzák túl, ilyen téren egy kis hiányérzetem támadt. 2-3 jelenet kellemesen borzongatóra sikeredett, de sajnos ez túl kevés volt ahhoz, hogy a filmet kiemelje a közepes alkotások soraiból. Tisztességes munkát végeztek a törökök, ahhoz nem fér kétség, de valahogy a hangulat hiányzik.

Spoileres rész!!! Közép tájon az volt az érzésem, hogy ez az Ördögűző egy sajátos, mohamedán feldolgozása lesz, a végére pedig az, hogy inkább a Rosemary gyermeke ihlette ezt a művet. Az igazság valahol a kettő között található, mindenesetre eredeti ötlet volt az egész megszállottságot egy szerelmi történetbe foglalni. Igen, jól olvastátok ez egy mindent elsöprő, határokat és lehetetlent nem ismerő szerelemről szól. Túlvilági démon beleszeret a gyönyörű Nurcanba, de az ő testébe bújva nem teljesedhet be a szerelmük, így Suat-ot használja fel erre a célra. Mint minden szerelem, az övék is csak egy közös gyermekkel lehet teljes. Ám a születéssel félig emberi, félig sátáni ivadék jön világra, akit a falubéli asszonyok babonás félelmükben azonnal megölnek, ezzel kiengedvén az ördögi teremtmény dühét. Nekem legalábbis ez jött le, de elég zavaros ez a rész, ha valaki másképp értelmezte, az írja meg kommentben. A csecsemős jelenet remekül sikerült, sokkal életképesebbre, mint pl. a sokat emlegetett Szerb filmben. Mellesleg nem ismerek még egy produkciót, amiben egy kisded szívébe beledöfnek egy szabóollót. Spoileres rész vége!!!

A technikai kivitelezéstől semmi extrát ne várjunk, igényesen oldották meg ezeket a dolgokat, de semmi több. Elég előítéletes vagyok bármilyen bevándorló néppel szemben, Európa rákfenéjének tartom őket, de a filmben látható karakterek egytől egyig szimpatikusra sikeredtek. Színészek nem alakítanak valami nagyot, bár kettőt kiemelnék. Burak Özçivit nem játszik valami kiemelkedően, de a tekintete miatt tökéletes volt a szerepre. Egyik pillanatban melegség, szeretet és gondoskodás árad a szemeiből, a másikban már velejéig romlott gonoszság. a Nurcan-t játszó lányt nemigen tudtam hova rakni: egyik jelenetben még az állam is leesik a szépsége láttán, a másikban meg csúnyácskának tűnik, ráadásul romlottság és ármánykodásról árulkodik a tekintete.

Középszerű alkotás, de valahogy mégis megvan egy sajátos, megmagyarázhatatlan varázsa, talán amiatt, hogy a sátáni megszállottságot romantikus köntösbe bújtatták. Én 6 pontra értékelem.