Aristide Massaccesi a Buio Omega című remake után egy olyan filmmel rukkolt elő, ahol már a saját ötleteire kellett támaszkodnia, érezhető is a színvonalbeli visszaesés, ezzel nem szeretnék senkit sem elriasztani, mert igaz, hogy egy ötlettelenebb, de sokkal szórakoztatóbb alkotást sikerült összehoznia.

Egy pár fős baráti társaság kibérel egy hónapra egy hajót, hogy kedvükre utazgathassanak a görög szigetvilágban. Melléjük csapódik egy fiatal lány, kinek kedvéért megállnak egy kis eldugott szigeten, ahol is, miután partraszállnak megkezdődik kálváriájuk. Hajójuk elúszik a kikötőből, a városban pedig egyetlen embert sem találnak, csak kietlen házakat és néhány félig elfogyasztott hullát. Hamarosan rádöbbennek, a túlélésükért kell küzdeniük.

A tovább mögött folytatom.

Már az első percekben kapunk gyilkosságot, ennek ellenére elég unalmasan indul a film. A folytatás sem sokkal izgalmasabb, de pár hatásvadász ijesztgetéssel felébresztenek minket időről-időre és a vége is kellő mennyiségű feszültséget szolgáltat számunkra. Gyilkosunk/szörnyetegünk kilétére egy elég frankó háttérsztorit találtak ki, nem pedig „van és kész” (aki megnézi, megtudja  ).

Vért viszont kapunk szép mennyiséggel és aszalt hullákat is. A gyilkosságok technikai kivitelezése néhol megmosolyogtató, de ne felejtsük el, hogy 1980-at írunk. Viszont a legjobb slashereket is megszégyenítő kreativitással és az amcsi filmeket egy az egyben legyalázó kegyetlenséggel történnek ezek. Pl.: egy lányt a hajánál fogva felemelnek, miközben kezd elválni a fejbőr a koponyájától. De a személyes kedvencem, mikor egy kifejlett csecsemőt az anyjából kirántanak egészben! Mindenki kiakadt a Szerb film csecsemős jelenetén? Ez van legalább olyan durva és aberrált ötlet, csak egy fokkal hatásosabb a megvalósítás. Ráadásul 32 évvel ezelőtt készült! Ebből is látszik, milyen erősen túllihegett alkotás a szerbeké.

Színészek átlagosak, egyedül a vak lányt lehet kiemelni közülük. Párbeszédek kicsit bénára és sablonosra sikerültek, de szerintem egy slashertől senki sem magasröptű monológokat vár. Képi megvalósításban nekem kicsit idegennek tűntek a nappali jelenetek, viszont az éjszakaiakra és sötétebb helyszínekre szavunk se lehet. A zene viszont borzalmasan idegesítő!

Feszültségben meg sem közelíti az amerikai klasszikusokat, viszont kegyetlenségben bőven túl tesz rajtuk. Egy gond volt vele, hogy az utolsó tizenöt perc kivételével nem igazán tudott lekötni. 6 pontot kap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.