Frank szülei évekkel ezelőtt meghaltak, ő örökölte utánuk hatalmas villájukat és birtokukat. Barátnője haldoklik, hála gondos nevelőnőjének, Iris-nek, aki voodoo varázslat segítségével szép lassan elteszi láb alól a lányt. Frank megfogadja szerelmének, hogy még a halál sem választhatja el őket egymástól, de az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó, így a fiú a temetés utáni éjszaka kiássa a lány testét és otthon kipreparálja, legalább végre valami hasznát is látja ennek a bizarr hobbinak. Boldogan élhetnének-halhatnának együtt, ha Iris nem lenne még a halott Annára is féltékeny. Tudja, hogy amíg a házban van a test, addig nem kaparinthatja meg Frank szívét, így meg kell szabadulnia tőle úgy, hogy a férfi gyűlöletét se vonja maga után. De nem ez az egyetlen gond, mert egy fura alak is időnként a ház körül szimatolgat.

Folytatás a tovább mögött.

A történet elég morbid, de remekül összerakott, a másik két filmet elnézve meglepően átgondolt és kidolgozott. A titok nyitját szerintem abban kell keresni, hogy most nem kellett az alkotóknak fantáziájukat megerőltetni, mivel egy remake-ről van szó, így kész alapanyagokkal állhattak neki a forgatásnak. Másodszor néztem meg a filmet, azt viszont még mindig nem értettem tisztán, hogy a nyomozót ki és miért bérelte fel. Ha valaki érti, akkor örülnék, ha kommentben megírná. Egyetlen hibája van a Buio Omegának: egyetlen egy pillanatig sem érezni benne a feszültséget. Még Frank gyilkosságainál sem, egyszerűen érezzük, hogy az áldozatok csak mellékszereplők és esélyük sem lesz a menekülésre, így beletörődve nézzük végig, ahogy lemészárolja őket. A befejező momentum viszont csúcs, még úgy is megugrottam az ágyban, hogy tudtam, mi fog történni. Következő bekezdés kicsit spoileres lesz!

Brutalitásból viszont jelesre vizsgázott, bár ez nem kárpótolt a másfél óra unalomért. Kapunk itt boncolást, ami során megszabadítják szépséges Annánkat a belsőségeitől, ráadásul nem mindenféle véres műanyag vackot kapunk, hanem igazi szerveket, gyanítom egy vágóhídról szerezhették be őket. Agyát pedig csövön keresztül az orrnyílásain át leszívja Frank. Szerelme zálogául pedig megeszi a szívét. Az én személyes kedvencem, mikor szegény stoppos lánynak letépi a körmeit, akitől utána savban fürdetve szabadulnak meg. Meggyötört Rómeónkból előtör a kannibál is, de az emberi hús és vér mellett nevelőnője anyatejével is csillapítja étvágyát. Ilyen téren csillagos ötös a film, főleg hogy egy kis szexuális aberráltságot is fel tud mutatni.

A gonosz dada szerepére keresve sem találhattak volna alkalmasabb színésznőt, mint Franca Stoppi. Már az arcvonásai is sugározzák a becstelenséget, tekintete pedig démoni. A Frank-et alakító Kieran Canter már kevésbé felelt meg ennyire a rászabott szerepnek. eleve már a külsőjével akadtak problémáim. Úgy néz ki az arca, mintha félig-meddig transzvesztita lenne vagy a homlokát telenyomták volna Botox-szal. De ki tudja, lehet az ilyen buzis alakokra buktak a 70-es években az olasz csajok. A többi karakterről nem érdemes beszélni, mindenki másnak csak nyúlfarknyi szerep jutott. Igaz, ezek alatt a leheletnyi jelenetek alatt azért 1-2 szép cicit láthatunk. A fényképezésben semmi extra nincs, hoztak vele egy elvárható szintet. A zenével viszont nem vagyok kibékülve. Ha harminc évvel ezelőtt élek, tuti kértem volna egy távoltartási végzést, hogy a Goblin egyik tagja se mehessen többet egyetlen hangszer 20 méteres körzetébe se!

Az érdekes és beteg sztori miatt mindenképp érdemes megnézni, de ha pl. munka utáni pihenésképp szeretnénk, akkor kávét készítsünk be a fotel mellé és az az oka, amiért csak 5 pontot kap tőlem.