YellowBrickRoad (2010)
A szinopszis leírás alapján a YellowBrickRoad nem is tűnt olyan rossznak, sőt az imdb-s pontszám sem volt túlságosan lehúzó, így előzetes megtekintése nélkül mertem belevágni az egész történetbe, ám olyat estem pofára, hogy nem csodálkoznék, ha a csattanást a szomszéd is hallotta volna.
A sztori egy kisebb csapat emberről szól, akik könyvet szeretnének írni egy a múltban történt eseményről, amelynek során egy kis városka lakói a sárga téglás úton elindultak a nagy semmibe, majd többé senki sem hallott róluk. Hőseink úgy döntenek, hogy a legjobb módszer az lesz, ha ő maguk is neki vágnak az útnak és a saját bőrükön tapasztalják meg a dolgokat.
Az elgondolást tett követi és a kis társaság megindul, bár nem egy könnyen, hiszen először nem is akarják megtalálni az ösvényt, ám egy helyi lány segítségével csak rálelnek a helyes útra és nosza rajta, mennek is az orruk után. Ám ahogy egyre mélyebbre haladnak be az ismeretlenbe egy több furcsasággal kell szembe nézniük. Az egyik ezek közül egy zenéi aláfestés, amit hol halkan, hol hangosan hallanak, de megállapítani nem tudják, hogy honnét jött, valamint a csapat tagjain szépen lassan az őrület és úrrá lesz és hol egymás, hol saját maguk testi épségét veszélyeztetik. A visszaút pedig egyre kilátástalanabbnak tűnik.
A tovább mögött folytatom.
Pszicho-horror. Ezzel a jelzővel illetik néhány ezt a filmet, gondolom a készítők... Na jó, megpróbálok nem túlságosan rosszmájú lenni, de gyerekek (és kicsit nagyobbak), az a nagy harci helyzet, hogy ez a film szar.
Nekem egy picit az Ideglelést jutotta eszembe, csak hogy ezúttal nem found footage stílusban. A játékidő végére érve viszont nem igazán tudtam eldönteni, hogy a YellowBrickRoads, vagy az Blair Witch Project a rosszabb...
Leírom, hogy nekem mi jött át ebből az egész állítólagos pszicho maszlagból. Lószar se. Igazából hőseink a játékidő nagy részében mennek előre, néha a velük tartó szociológus felveszi kamerával azt, hogy tudnak-e magukról, mert csak így lehet meggyőződni arról, hogy őrültek-e, illetve néha a zene is megszólal. Ez utóbbinál egyébként néha felzendülő vaddisznó-csörtetés effekttel is ijesztőbb hatást lehetett volna elérni, de mindegy. Ezeken az eseményeken túl jó félidőig semmi nem történik, csak mennek a vadonban, mert a vadonban forgatni olcsó. Komolyan, legalább néha egy fácán felrepült volna előttük vagy elszaladt volna egy mókus vagy egy különöse kegyetlen szúnyog raj is felbukkanhatott volna. De nem... semmi.
A második félidőtől pedig az említett őrültté válások is megfigyelhetőek, amelynek eredményeképpen legalább 2-szer 3 másodperc ijesztő képanyag bekerült ebbe a borzalmas filmes vállalkozásba.
A spórolás jegyében egyébként az is előfordul, hogy csak fekete-fehér képeket vágnak be hőseinkről, amin jókat bohóckodnak, persze eközben valami zene szól vagy valamelyik szereplő beszél, de még így is vidám fotómontázs hangulata van, aminek horrorban nincs helye, pláne ha nem egy komédiáról van szó.
Egyébként hasonlóan szar megoldásokból nem volt hiány, ugyanis volt egy rész, amikor a zene mintha megakadt volna a lejátszón és ilyen hülye hangok szóltak - aki látta, tudni fogja miről van szó, sajnos ennél jobban nem tudok körülírni. Nos a hatás kedvéért ezt meglehetősen hangosan kapjuk, szerintem több, mint egy percen keresztül. Ezt ezúton is szeretném megköszönni a készítőknek, ugyanis azt ezt követő fejfájáson csak egy Algopyrin tudott segíteni... True story.
A produkciót Andy Mitton és Jesse Holland írta és rendezte, mindkettőjüknek ez volt az első nagy filmje és ha bármelyik producer is kíváncsi a véleményemre akkor az utolsó is.
Jó jelenetekről tényleg alig beszélhetünk, borzalmas élmény volt számomra ez a film és a megnézést nem igazán tudom ajánlani senkinek, talán azoknak, akik szeretik a pszicho-horrort, vagy különösen jó kapcsolatot ápolnak a szarral.
A pontozás azt hiszem nem lesz meglepő: 2/10 és ebben egy nagyon nagy adag jó indulat is van a részemről.
Címkék: 2010 amerikai film 2/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alice in Wonderland 888 2012.10.26. 14:07:14
Tiszteletem neked, én konkrétan végig sem tudtam nézni...
